Sally Styles
"So if it scares you,
it might be a good thing to try."
Hogy fáradt vagyok-e? Teljes mértékben. Fogalmam
sincs, hogy mennyi idő lehet, csak azt vagyok képes felfogni, hogy valaki
rohadtul nem akarja, hogy én kipihenjem magamat. Tudtommal most kilenc nap
pihenőnk van, nem kell korán kelni.
- Nincs jobb dolog az életedben, minthogy engem
zargass? – bár fogalmam sincs, hogy ki lehet az, de nem érdekel, ha esetleg
Sophia-nak vagy Niall-nek szóltam be.
- Igazán kedves húgom van. Azt hiszem jó
hangulatban kaptalak el. – mondja nővérem mire morgok egyet.
- Hagyj aludni. Nem akarok felkelni, ma csak az
ágyban szeretnék maradni, pihenni. – a végén teljesen elhalkulok a párnám alatt
és már majdnem újra sikerül elaludnom, mikor érzem, hogy besüpped mellettem az
ágy.
- Gyerünk Sal, ma vásárlós nap van. – ennyire
nagyon régen pörgött az én nővérem, és fogalmam sincs, csak tippelhetek, hogy
körülbelül hat csésze kávét ihatott meg.
- Remek, jó szórakozást. – morgom és hátat fordítok
neki.
- De te is jössz. – hirtelen csap meg a hideg
levegő, mivel Gem lehúzta rólam a takarót.
- Megy a halál, hagyj békén! Rohadt fáradt vagyok.
- Sally, ez egy szép nap… - tuti mosolyog, hisz ez
az ártatlan hangja.
- Miért, netán szülinapom van? – kérdezem
cinikusan, viszont az álom már kisétált az életemből. Kösz Gem.
- Nagyon vicces vagy. Gyere már! Na, olyan rég
töltöttünk együtt közösen akár tíz percet is. Ki kell mozdulnunk vagy be fogunk
fásodni. – próbál tovább győzködni mire ideges leszek.
- Ennyire érthetetlen valaki nem lehet. Hagyj már
békén!- kiabálok rá, de sajnos már nem a párnám alá. Hihetetlenül gyorsan
megbánom, amit tettem, hisz alapból ez nem én vagyok és soha életemben nem
kiabáltam még Gemma-val, ilyen hangnemben pedig főleg nem. – Gems… - suttogom
mikor már csendesen kisétált a szobámból. Egy nagyot sóhajtok, majd gyengéden
megpofozom magam és hatszor a föld alá temetem a hullámat. Gyorsan kipattanok
az ágyból és úgy, ahogy vagyok, sietek nővérem után. Fogalmam sincs merre
lehet, egyáltalán itt van olyan nagy nappali szerű, mint Ausztráliában?
Próbálok a hangok alapján tájékozódni, de rájövök, hogy Gemma olyan, mint én,
ha meg van sértve, akkor tuti nem megy társaságba. Így inkább visszamegyek a
szobámba, kiveszek a bőröndömből egy fehérnemű szettet, egy kék melegítő
nadrágot és egy fehér pólót, illetve a tornacipőmet kerítem elől a mélyről,
majd gyorsan átvedlek. Sóhajtva állapítom meg, hogy a reggeliről bőven
lemaradtam, sőt egy óra múlva lesz az ebéd, azt pedig már kibírom. A
fürdőszobába sétálok, a jó öreg korrektor barátommal eltűntetem a fekete
karikákat a szemem alatt, majd egy három perces fogmosással késznek nyilvánítom
magam teljesen. Visszasétálok a szobámba és elkezdek beágyazni, mikor kopogást
hallok, kikiabálok, hogy jöjjön be akárki is az. Igazából pont rá nem
számítottam, de közben mégis tudtam, hogy ő lesz ma az elsők közül, aki
meglátogat. Ideges, rohadt ideges.
- Na, mi volt? – kérdezi az állkapcsát megfeszítve.
- Mi bajod? Úgy beszélsz mintha embert öltem volna.
– morgom és a díszpárnákat a helyükre dobálom majd leülök törökülésben az
ágyra.
- Ne tereld a témát. Meghúzott? Már kis rubrika
lettél nála? – kérdezi pofátlanul, mire hozzá vágok egy párnát, amit egyből
vissza is kapok az arcomba.
- Mit akarsz hallani? Hogy igazad volt? Igen, meg
akart húzni, de időben észhez kaptam. – emelem fel a hangomat, viszont nem
nagyon szeretnék ma még egy embert megbántani.
- Megcsókolt? – kérdezi hanyagul, mégis a szeme
mást tükrözött, valami furcsa csillogás, amit nem tudok nem észrevenni.
- Megcsókolt? – utánzom nyávogós hanggal, de mikor
komolyan néz rám, akkor abba hagyom és válaszolok neki. – Nem.
- Sally! Oltári nagy bajban vagy! – hallom meg
bátyám hangját, de talán még csak a folyosón lehet. Remek, rájött, hogy
kiabáltam Gemma-val. Lehajtom a fejemet és egy nagy sóhajjal próbálom a már
most bujkáló könnyeimet a helyükön tartani.
- Ne kiabálj vele!!! – hallom meg Lou-t is, aki
valószínű próbálja lenyugtatni a bátyámat, nagy eséllyel reménytelenül. Louis a
kezével megdörzsöli az arcát és majdnem beáll elém, csak hogy én csak a hátát
látom. Meg akarna védeni?
- Ó, remek, itt a másik idióta is. Sally, hogy
képzeled, hogy kiszöksz a hotelből? Megint elkezded? – az erei a homlokán már
durván látszódnak, úgyhogy lehet, több esélyem van azzal, ha legalább én
nyugodt maradok.
- Oké, én nem szöktem ki, hisz szimplán kisétáltam
az ajtón. És mi az, hogy megint? – kérdezem összehúzott szemöldökkel.
- Végül is csak a tudtom nélkül mentél pasizni,
tényleg tök értelmes. Miért kell titkolózni és hazudozni? Bejön Luke? Leszarom,
mert előbb engedlek el bárhova Louis-val, mint vele. – na, az utolsó mondat
kicsit nagyon meglep. Már nincs az a nagy tiltás?
- És akkor mi van, ha elmentem egy órára? – nevetek
fel tehetetlenül, hisz ez már tényleg poén.
- Mert ismét azt fogod csinálni, mint otthon!
Leállsz kiabálni a nővéreddel, mikor csak jó szándékból akart életet verni
beléd? – hitetlenül kiabál tovább, én pedig kezdek megsüketülni.
- Megbántam ott helyben oké? Nem akartam vele
kiabálni, de nem értette meg, hogy nem akarok kimozdulni, mert nincs kedvem a
hülye kis világodban száz százalékosan szerepelni, nem akarom, hogy az arcom
visszaköszönjön rám a közösségi médiába! – kicsit felhúztam magam, ami ismét
egy rossz húzás.
- Ezért inkább lekiabálod a fejét… Eddig nem hittem
el, amit anya mondott, de te tényleg beteg vagy és el kell beszélgetned
valakivel. – morogja, mire az állam is leesett. Lou a fejét fogja, míg Louis
rám pillant. A könnyeim hirtelen erednek meg és csak folynak, mintha sosem
fogynának ki.
- Nem vagyok beteg! Mi jogon mondod ezt mikor az
elmúlt öt évben alig láttál? – a hangom hisztérikusan tölti be a szobát.
Hihetetlen, hogy a saját testvérem ezt mondta nekem.
- Sal, nyugodj meg kérlek. – mondja Lou kétségbeesett
tekintettel, mintha félne tőlem.
- Nincs szükségem beszélgetésre, nincs szükségem a
pesztrálásodra, de leginkább rád nincs szükségem! – mondom szipogva. Louis leül
mellém és magához húz. – Nincs velem semmi baj… - suttogom és várom a
megerősítést Louis-tól.
- Nincs Sal. Nyugalom. – suttogja, és közben
elkezdi simogatni a hátamat. Oké, lehet megviselt egy kicsit Clary halála, de
jól vagyok.
- Ha még érdekel, azért vagy itt, mert anya már nem
bírt veled. Nem bírta, hogy éjszakánként eltűntél és, hogy folyamatosan
hazudtál neki és a sok érzelemingadozást már nem tudta elviselni. Azt gondolta,
hogy én tudok neked segíteni, de menthetetlen vagy, egyedül kevés vagyok. –
motyogja és a léptekből levéve már valószínű, hogy nincs itt. Tovább sírok,
hisz tudom, hogy kiszöktem, de azt nem, hogy anya észrevette, azt pedig főleg
nem, hogy bántottam őt lelkileg.
- Én vagyok a világ legrosszabb embere. – szipogom
Louis felsőjébe, már ettől is elkap a bűntudat, ezért elhúzódom tőle.
- Nem vagy rossz ember. Mindenki követ el hibákat,
és azért vagy itt, hogy leszokj erről. – mondja kedvesen Lou és a kezét a
combomra helyezi.
- Gem a szobájába van? – kérdezem szipogva, mire
Lou bólint egyet, így szó nélkül állok fel és hagyom ott őket, na meg azt a pár
nézőt, akik ide tévedtek, például Niall-t és Liam-et. Elsétálok a szobájáig és
bekopogok, viszont a könnyeimet nem tudom visszatartani. Gem mosolyogva nyitja
ki az ajtót, és a reakcióját sem várom meg, csak megölelem. – Nagyon sajnálom.
Mindent sajnálok, ne haragudj.
- Rendben, megbocsájtok, csak ne sírj, kérlek. –
nevet fel.
- Nem, én sajnálom az elmúlt egy évet is. Szörnyű
voltam… - halkulok el a végére.
- Oké, megbocsájtok teljesen, ha eljössz velem
vásárolgatni. – kezd el alkudozni.
- Bárhova elmegyek veled. – mondom szipogva, mire
felnevet.
- Jól van. – elkezdi törölgetni a szemeimet, majd
rám mosolyog újra. – Szeretlek húgi, és ezen semmi sem változtat. – kicsit
összeszorítja az arcomat.
- Szeretlek. – mondom mosolyogva. Nálunk van egy
amolyan szabály, nem lehet azt mondani, hogy „én is szeretlek”, mert az olyan
mintha csak beleegyeznél, mert nincs más lehetőséged, ezért szimplán kimondjuk
ugyan úgy, hogy szeretjük a másikat, semmi „is”nincs benne. Visszaszaladok a
szobámba és előkotrok egy világos kék, hosszított farmert, ami a térdénél ki
van szaggatva, illetve egy garbós, hosszú ujjú sötétkék felsőt, arra pedig egy
arany masni nyakláncot fogok felvenni, de előtte áthúzom az enyhén hullámos
hajamat a hajvasalóval. Amint azzal végzek egy alap sminket kenek az arcomra,
végül pedig átöltözöm, illetve a fehér Adidas Superstar cipőmet veszem fel, ami
teljesen új. Már két hónapja meg van, de még nem vettem fel, köszönhetően a
londoni télnek, most pedig tényleg igazán szeretnék jól kinézni, indoktalanul.
Befújom magam a kedvenc Paco Rabanne parfümömmel, amit még a tizenhetedik
születésnapomra kaptam Stephanie-tól. Csak a telefonomat, illetve a
pénztárcámat tervezem magammal vinni, azt pedig remélem Gem elrakja nekem,
legalább az utóbbit. Mosolyogva nézek bele a tükörbe, nem is látszik az előbbi
jelenet, elsőre. Megrázom a fejemet és kilépek a szobámból, amit kétszer is
leellenőrzök, hogy bezártam e rendesen. Először Sophia-hoz kopogok be,
ismételten Liam nyit ajtót. Meglepődik, mikor meglát, aztán egy mosolyt
varázsol az arcára, látszik, hogy nehéz nem úgy nézni rám, mint egy árvára.
- Sophia már Gemma-nál. – mintha a fejembe olvasna,
és ezért elnevetem magam.
- Köszi. – motyogom és hátat fordítva neki
elindulok balra.
- Jó szórakozást! – kiált utánam, válaszul pedig
hátra fordulok, és egy mosolyt küldök felé. Bekopogok Gemma szobájába és csak
remélem, hogy nem Harry nyitja ki az ajtót, mivel egy szobában vannak, de
jelenleg nem bírnék a szemeibe nézni. Lehet sokszor veszekedtünk, de ilyeneket
még sosem vágott a fejemhez ilyen módon. Pár perc múlva kinyílik az ajtó és a
két lány lép ki rajta. Sophia-n egy sötétkék farmernadrág egy fekete trikóval
és bőrkabáttal, illetve egy magas sarkú csizmával, Gemma-n pedig egy fehér
póló, rajta pedig egy világoskék farmer kantáros nadrág az Adidas cipőjével a
derekán pedig szintén egy farmerkabát díszeleg.
- Lou és Lux nem jönnek? – kérdezem szomorúan.
- Nem, Lux rávette Lou-t és Niall-t, hogy menjenek
el a játszótérre, és hát ő a főnök. – mosolyog Sophia, mire bólintok egyet.
Lent a hallban Louis-val futunk össze, aki
mosolyogva néz csak engem.
- Hova, hova csajok? – kérdezi. Meglepő ez a féle
boldogsága, mintha teljesen megváltozott volna.
- Kicsit vásárolgatunk a bulira. – mondja
izgatottan Gem.
- Várj, milyen buli? – kérdezem értetlenül, hisz
erről még nem hallottam.
- Egyik gyerekkori haverom holnap érkezik, és aznap
este tartunk egy kis bulit, ahova amúgy te is hivatalos vagy természetesen. –
mosolyog Louis. Annyira édes. Mi? Nem,
csak vicceltem, pfff.
- Ó, de nem is ismerem. – motyogom és megvakarom a
homlokomat, mire felnevet.
- Nem baj, majd bemutatom neked, és ne gondold,
hogy venned kell ajándékot. – legyint a kezével, majd elindul. – Te Sal, nem
fogsz így fázni? Elég hűvös van kint. - fordul vissza felém.
- Nem, jól leszek. – mosolygok, mire Sophia oldalba
bök.
- Aha, persze, azért ezt vidd el. – mondja, és a
kezembe nyomja a fehér Adidas kardigánját. – Aztán szép ruhákat vegyetek. –
mosolyog és hátat fordítva nekünk elkezdi buzerálni a telefonját.
- Oké, nem hisztizem, mert Tomlinson nem az esetem,
na de, hogy még csak rám se nézett, mikor eddig mindig megdicsérte a ruháimat,
az felháborító. – morogja, tetettet játékossággal Sophia.
- Ja, szerintem észre sem vette, hogy mi itt
vagyunk. – helyesel a nővérem, mire feléjük fordulok a teljes testemmel és
kérdőn nézek rájuk.
- Mit akartok ezzel mondani? – kérdezem, és a
derekamra kötöm Louis kardigánját.
- Sally, vak vagy. – nevet fel Sophia és belém
karolva lépünk ki a hotelból, közben Gemma elrakja a cuccaimat és sajnos nem
ússzuk meg a tömeget, és ez előre látható volt, Liam pedig előre gondolkozott
és Paddy-t küldte kísérőnknek. Nincs messze a pláza, ezért arra gondoltunk,
hogy elgyalogolunk odáig, szerencsékre a rajongótábor is kezdett oszladozni
mellőlünk.
- Egyébként Perrie?- kérdezem a másik hiányzó
tagot.
- Zayn-nel randin vannak. – magyarázza meg Gemma a
szőkeség eltűnését, ami megmosolyogtat, hisz igazán aranyosak és tényleg
összeillenek.
Hogy miket vettem? Egy fekete testre simulós ruhát,
amit egyébként Sophia erőltetett rám, én bizonytalan voltam benne. Sok-sok
ékszert, nyári ruhákat és lenge felsőket, két magas sarkút, illetve egy
fürdőruhát. A nagy vásárlások közepette pedig rengeteg mindent megtudhattam
Sophia-ról, amitől csak még közelebb kerültem hozzá, illetve én is elmeséltem
az esti kiruccanásomat, viszont azt, ami a stadionban történt, azt ötpecsétes
titokként őrzöm. Gemma elmesélt mindent arról, hogy mostanában kivel is
találkozgat, csak a nevét „felejtette el” elmondani. Visszatérve a hotelbe
megegyezés alapján lepakolunk, átöltözünk és találkozunk a nagy nappaliba,
onnan pedig eldöntjük, hogy mit is csináljunk. Igazán jót tett a mai
hangulatomnak ez a kiruccanás. Visszaveszem a reggeli sportos felszerelésemet,
viszont most Louis kardigánját is felveszem, bár fogalmam sincs miért, de annyira
jó illata van, hogy nem tudom megállni. Bezárom a szobámat és átsasszézok a
nagy nappaliba, ahol csak a játszóteres brigád, illetve Liam foglalja el magát
valamivel.
- Na, kitalálom. Körülbelül egy kétszázezer font
körül költhettetek. – mosolyog Liam, amin felnevetek.
- Nem számoltam, sajnálom. – ülök le a földre és
elkezdem puszilgatni Lux-ot.
- Sally, képzeld el, ma Niall azt mondta, hogy ha
felnövök, akkor feleségül vesz. – ugrándozik a kislány, ami engem is
mosolygásra késztet.
- Már alig várom az esküvőt. Ugye lehetek
koszorúslány? – kérdezem inkább csak Niall-től, aki megforgatja a szemeit,
ekkor pedig belép a bátyám. A hangulatom hirtelen romlik le és érzem, ahogy a
levegő egyre feszültebb. Sophia és Gemma is megérkezik, de én inkább csak csendesen
játszom Lux-szal, nem fogom magam felidegesíteni miatta.
- Srácok! Ne legyen hulla hangulat, megjött Oliii,
sokkal hamarabb. – robban be Louis és láthatólag rohadt boldog. – Jól áll a
kardigánom Királylány. – ismét az a
szó, és ahogyan kimondja, ismét kicsit másabbnak tűnik, persze jó értelemben.
Ekkor pedig meglátom Louis mögött a vörös hajú srácot, aki gondolom Oli. Nos,
nem vagyok előítéletes és nem szeretek külső alapján ítélni, de a srác nem
szimpatikus.
- Sziasztok! – int egyet, majd rám néz.
- Ó, igen. Innen mindenkit ismersz, csak Őt nem. –
mutat rám Louis és segít felállni Lux mellől, én pedig csak megszeppenve állok,
hisz amint hozzám ért újra éreztem azt a bizsergést és eszembe jutottak a
történések, ami miatt teljesen elpirultam.
- Oliver Wright. – nyújtja felém a kezét.
- Sally Styles. – elfogadom a gesztust, de amilyen
hamar lehet, elengedem.
- Ó, azt hiszem hallottam már rólad. – mosolyog
Oli, de semmilyen érzelmet nem mutatok.
- Igen? Érdekes, én rólad még nem hallottam. –
mosolygok kedvesen, mire látom, hogy Louis megforgatja a szemeit és megböki az
oldalam.
- Mindegy, mi elmegyünk bulizni, aki akar, jöjjön.
– rántja meg a vállát és elindul Oli-val együtt.
- Louis. – szólok utána, mire visszafordul, és
mikor látja, hogy nem mondok semmit közelebb jön. – A kardigánod…
- Most nincs rá szükségem. Hord csak, mondom jól
áll. – mosolyog rám és egy puszit ad az arcomra, ami nagyon meglep és érzem,
ahogy az arcomat elönti a melegség.
- Forr a levegő. – visítja Niall kislányosan, amin
a többiek felnevetnek.
- Ő csak barát, akárcsak te Nialler. – fordulok
hátra és próbálom lenyugtatni magam. Csak barát? Mi a franc történik mostanában
itt?
Estére elterveztem, hogy akár segg részeg Louis,
akár nem átmegyek hozzá. Ha józan, akkor annak örülni fogok, mert jól esne, ha
valakivel teljesen átbeszélhetném ezt a mai reggelt, és Louis eléggé már a
bizalmamba férkőzött. Összeszedem minden bátorságomat és elindulok az ajtóm
elől egyenesen az övéhez, ami szemben, kettővel arrébb volt az enyémtől.
Odaérve furcsálom, hogy az ajtó résnyire nyitva van, így halkan benyitok, a
földön pedig eldobált ruhákat látok meg a kinti kanapén pedig megvillan Louis
kócos haja. Elkezdek lassan hátrálni, az ajtót ugyan úgy hagyom, ahogy volt, de
nem jutok el a szobámig, leülök a folyosóra és csak magam elé bámulok.
Konkrétan rányitottam miközben élte a szexuális életét. Fura érzések vesznek
körbe és elkezdek azon gondolkozni, hogy miért nem én feküdtem ott alatta, ami
miatt arcon is csapom magam ma már másodjára. Aztán ismét eszembe jut a csók,
ahogy szorította a derekamat és az az érzés. Szó szerint elbújok a kardigánjába,
hogy az illatát minél inkább megjegyezzem, mert hát valakinek felejteni is
kell, bár mi csak barátok vagyunk, szövetségesek.
Fogalmam sincs mi ütött belém, hisz végre szabad
lehetnék, végre nincs kötöttség. Négy év után újra azt csinálok a nőkkel és azzal,
amit akarok, most mégsem megy. Végre itt van az egyik legjobb haverom, végre
nem egyedül bulizok, bár az sem volt rossz hisz az összes lány bukik Louis
Tomlinson-ra a világsztárra. És én ezt ki akartam használni ma is, viszont
mikor már alattam volt a lotyó, nem éreztem azt a bizsergést, azt a vágyat,
hogy én most érzelmek nélkül megdöngessem és ezért is küldtem el még mielőtt ő
teljesen beleéli magát, bár ezzel lehet elkéstem kicsit. Az eldobált ruháimat
az ágyamra dobom és felveszem a szinte meztelen testemre a szürke melegítő
nadrágomat, nem várok senkit, ahhoz már kicsit késő van, egyedül Oli jön meg
valamikor. Visszamegyek a konyhába és elkezdek a hűtőbe kutakodni, bár tudom,
hogy ott van, amit én keresek. Kiveszem az alkoholt és a már előkészített whisky-s
poharamba töltöm az abba megfelelő szeszes italt. A pohárral együtt ülök le a
kanapéra és nagyokat kortyolok belőle, majd megdörzsölöm az arcomat. Mi van
velem?
Egy negyed óra múlva vörös hajú barátom is betoppan
nagyot sóhajtva, majd levetődik mellém a kanapéra.
- Legalább jó menet volt? – kérdezi és kiveszi a
poharat a kezemből, amit körülbelül háromszor töltöttem már újra.
- Nem fektettem meg. – motyogom magam elé bámulva.
Mind a tíz ujjammal kaparom a falat, hogy rájöjjek a miértjére.
- Na mert? – röhög fel, de számomra egyáltalán nem
olyan vicces.
- Nem tudom. Nem akartam. – rántom meg hanyagul a
vállam. Épp felállnék, mire Oli felkuncog.
- Mond, nincs valaki olyan személy, aki nagyon is
tetszik? – kérdezi felhúzott szemöldökkel. körülbelül ugyan így nézhetek rá,
hisz nem értem a mondanivalóját.
- Örülök, hogy most kicsit szabad vagyok. – mondom kis
mosollyal az ajkamon.
- Aha, és Eleanor miért is szakított veled? –
kérdezi. Mi ez? Valami vallatás?
- Nem mondta a pontos indokot, csak, hogy úgymond
megváltoztam, ő pedig kezdett kiszeretni belőlem. – sóhajtok fel, hisz mégis az
a négy év az annyi.
- És mi van ezzel a kicsi Styles-szal? – mosolyog,
mint egy béka és feljebb ül a kanapén.
- Mi lenne? Harry húga és megígértem neki, hogy
segítek neki abban, hogy hazamenjen, mert én sem bírom a hisztijeit, meg
ilyenek. – a fejem kezd fájni ettől a sok beszédtől, de már érdekel, hogy Oli
hova is akar ezekkel a kérdésekkel kilyukadni.
- És még valami?
- Ahj, próbáltam az előnyömre fordítani, hogy még
olyan ártatlan, próbáltam, hogy belém szeressen annyira, de még csak meg sem
csókoltam. De már nem érzem azt a vágyat iránta, mármint csak összezavar, hisz
mégis csak Harry húga. – magyarázom. Igazából tényleg nem akartam azokkal a
dolgokkal semmit elérni, amit akkor csináltam mikor átkerült hozzám meg itt
voltak a barátnői, hisz nem az esetem és még csak tetszeni sem tetszik. Élvezem
ezt a szabad életet. Na de a csókba miért is mentem bele? Akkor újra éreztem
azt a vágyat és azt hittem, hogyha megteszem, akkor el fog múlni minden ilyen
érzés.
- És még mindig azt akarod, hogy haza menjen? Hisz
ma a te kardigánodba mászkált egész nap, illetve látok Loui, látom azt a nézést
és azt a puszit is láttam. – mondja okoskodva mire felnevetek.
- Ő haza akar menni pedig most jött vissza, akkor
én segítek neki. Már nem érzem azt a fajta utálatot iránta. – rázom meg a
vállam. – De miért beszélgetünk most Sally-ről?
- Haver, szerintem a tudatalattidnak nagyon is
bejön Sally. Valljuk be, azért van egy alakja, ne mond, hogy te nem nézted még
meg. – hirtelen harag gerjedt bennem, ahogyan legjobb haverom Sally alakjáról
kezdet el beszélni, már csak az, hogy megnézte magának Őt.
- Ja, elég jó. De te minek nézegeted? – kérdezem gúnyosan,
hisz nem tudom elrejteni ezt az ismeretlen érzelmet.
- Hoho, eddig úgy volt, hogy nem érdekel, most meg
baj, hogy megnéztem a fenekét? – kérdezi nevetve, mire csak morogtam egyet. Ne
nézegesse Sally-t, ő túl ártatlan Oli-hoz, mondjuk mindenkihez. Nem tudja, hogy
ebben a korban, akikkel körül van véve azoknak már túl sok tapasztalatuk van és
nem a gyengédségre vágynak első sorban. Nos, Oli főleg, hisz tudtommal rég volt
nővel.
- Csak ne nézd…
- Haver, mitől félsz ennyire? – kérdezi komolyan a
szemembe nézve.
- Miről beszélsz? Nem félek semmitől. – rázom meg a
fejemet erősítés képen. – Ő csak egy barát.
- Például teljesen dühbe gurultál attól, hogy én
megnéztem Sally fenekét. Tudod hány ember nézi meg naponta? Tudod, hogy bárki
megkaphatja, hisz amint mondtad egyszer, nagyon akaratos, nem fog sokáig a
bátyja árnyékában élni és…
- Tudom, hogy bárki megkaphatja, ezeket mind tudom…
- Hagy fejezzem be. Szóval, és ha ez megrémít téged, lehet, hogy egy jó dolog, hogy
megpróbáld. – miért beszél így mikor sokat iszik?
- Mit próbáljak meg, haver? Nem fogom többé
átverni, hisz nem érzek iránta semmit sem. – ezzel próbálom is lezárni ezt az
egészet. Megrázom a fejemet és elköszönve bemegyek inkább a szobámba. Azt
állítja, hogy én azért nem tudok mással bármilyen testi kapcsolatot létrehozni,
mert én érzek valamit Sally iránt. Ez akkor hülyeség, hiszen csak barátként
tekintek rá, barát aki segít neki mindenben.
First komii :D
VálaszTörlésKELLENEK A LOUIS&SALLY PILLANATOK *-* :D Oli meg egy jóó kis bölcs baráát. :D Bírom azt a srácot már most.Sally hisztijei amúgy nagyon hasonlítanak az én hisztijeimre :D Mármint ezek a hangulatingadozások, stb.
Jajj, hát Sophia és Liam tiszta cukkerek. Persze Perrie és Zayn iiis. De Louis és Sally a favorit páros.
Mikorra is tervezed a kövi részt? :D ;)
Pussz <3
NiSzixx
Harry tullepett egy hatart. Lehet igaza van, de akkor is a hugaval beszelt. Testvereknek egymas mellett kene allniuk nem egymassal szemben. Szoval a megoldas Harry Sally ele tolja a kepet es bocsanatot ker es maradjon a felto baty szerepben abba legalabbi cuki idegesito es nem idegesito fasz.
VálaszTörlésAnnyira nem ertem.
Sally birja Louist ez nyilvanvalo lassan eljutunk odaig, hogy be is vallja magaban es hangosan is.
Louis is birja Sallyt, de O probalja tagadni miszerint zavarja Ot, hogy a legjobb baratja hugaba szerelmes. Szereti az nyilvanvalo csak fel bevallani az erzeseit.
Louis nem erzelmek embere ahogy Sally se.
Idiotak.
Szeretnek egy Lux es Niall eskuvot. Ok az igazi paros, ok felvallaljak erzeseiket. Ok a perfectek! Sally es Louis vehetne roluk peldat.:P
Meg valamit akartam irni, de elfelejtettem majd, ha eszembe jutt fbn irom :D
KEDDET AKAROK!
UJ RESZT AKAROK!
SURGOSEN!
NAGYON KELL *-*