7. rész - Igaz vagy sem...

Sally Styles

"So if it scares you, 

it might be a good thing to try."

Hogy fáradt vagyok-e? Teljes mértékben. Fogalmam sincs, hogy mennyi idő lehet, csak azt vagyok képes felfogni, hogy valaki rohadtul nem akarja, hogy én kipihenjem magamat. Tudtommal most kilenc nap pihenőnk van, nem kell korán kelni.

- Nincs jobb dolog az életedben, minthogy engem zargass? – bár fogalmam sincs, hogy ki lehet az, de nem érdekel, ha esetleg Sophia-nak vagy Niall-nek szóltam be.

- Igazán kedves húgom van. Azt hiszem jó hangulatban kaptalak el. – mondja nővérem mire morgok egyet.

- Hagyj aludni. Nem akarok felkelni, ma csak az ágyban szeretnék maradni, pihenni. – a végén teljesen elhalkulok a párnám alatt és már majdnem újra sikerül elaludnom, mikor érzem, hogy besüpped mellettem az ágy.

- Gyerünk Sal, ma vásárlós nap van. – ennyire nagyon régen pörgött az én nővérem, és fogalmam sincs, csak tippelhetek, hogy körülbelül hat csésze kávét ihatott meg.

- Remek, jó szórakozást. – morgom és hátat fordítok neki.

- De te is jössz. – hirtelen csap meg a hideg levegő, mivel Gem lehúzta rólam a takarót.

- Megy a halál, hagyj békén! Rohadt fáradt vagyok.

- Sally, ez egy szép nap… - tuti mosolyog, hisz ez az ártatlan hangja.

- Miért, netán szülinapom van? – kérdezem cinikusan, viszont az álom már kisétált az életemből. Kösz Gem.

- Nagyon vicces vagy. Gyere már! Na, olyan rég töltöttünk együtt közösen akár tíz percet is. Ki kell mozdulnunk vagy be fogunk fásodni. – próbál tovább győzködni mire ideges leszek.

- Ennyire érthetetlen valaki nem lehet. Hagyj már békén!- kiabálok rá, de sajnos már nem a párnám alá. Hihetetlenül gyorsan megbánom, amit tettem, hisz alapból ez nem én vagyok és soha életemben nem kiabáltam még Gemma-val, ilyen hangnemben pedig főleg nem. – Gems… - suttogom mikor már csendesen kisétált a szobámból. Egy nagyot sóhajtok, majd gyengéden megpofozom magam és hatszor a föld alá temetem a hullámat. Gyorsan kipattanok az ágyból és úgy, ahogy vagyok, sietek nővérem után. Fogalmam sincs merre lehet, egyáltalán itt van olyan nagy nappali szerű, mint Ausztráliában? Próbálok a hangok alapján tájékozódni, de rájövök, hogy Gemma olyan, mint én, ha meg van sértve, akkor tuti nem megy társaságba. Így inkább visszamegyek a szobámba, kiveszek a bőröndömből egy fehérnemű szettet, egy kék melegítő nadrágot és egy fehér pólót, illetve a tornacipőmet kerítem elől a mélyről, majd gyorsan átvedlek. Sóhajtva állapítom meg, hogy a reggeliről bőven lemaradtam, sőt egy óra múlva lesz az ebéd, azt pedig már kibírom. A fürdőszobába sétálok, a jó öreg korrektor barátommal eltűntetem a fekete karikákat a szemem alatt, majd egy három perces fogmosással késznek nyilvánítom magam teljesen. Visszasétálok a szobámba és elkezdek beágyazni, mikor kopogást hallok, kikiabálok, hogy jöjjön be akárki is az. Igazából pont rá nem számítottam, de közben mégis tudtam, hogy ő lesz ma az elsők közül, aki meglátogat. Ideges, rohadt ideges.

- Na, mi volt? – kérdezi az állkapcsát megfeszítve.

- Mi bajod? Úgy beszélsz mintha embert öltem volna. – morgom és a díszpárnákat a helyükre dobálom majd leülök törökülésben az ágyra.

- Ne tereld a témát. Meghúzott? Már kis rubrika lettél nála? – kérdezi pofátlanul, mire hozzá vágok egy párnát, amit egyből vissza is kapok az arcomba.

- Mit akarsz hallani? Hogy igazad volt? Igen, meg akart húzni, de időben észhez kaptam. – emelem fel a hangomat, viszont nem nagyon szeretnék ma még egy embert megbántani.

- Megcsókolt? – kérdezi hanyagul, mégis a szeme mást tükrözött, valami furcsa csillogás, amit nem tudok nem észrevenni.

- Megcsókolt? – utánzom nyávogós hanggal, de mikor komolyan néz rám, akkor abba hagyom és válaszolok neki. – Nem.

- Sally! Oltári nagy bajban vagy! – hallom meg bátyám hangját, de talán még csak a folyosón lehet. Remek, rájött, hogy kiabáltam Gemma-val. Lehajtom a fejemet és egy nagy sóhajjal próbálom a már most bujkáló könnyeimet a helyükön tartani.

- Ne kiabálj vele!!! – hallom meg Lou-t is, aki valószínű próbálja lenyugtatni a bátyámat, nagy eséllyel reménytelenül. Louis a kezével megdörzsöli az arcát és majdnem beáll elém, csak hogy én csak a hátát látom. Meg akarna védeni?

- Ó, remek, itt a másik idióta is. Sally, hogy képzeled, hogy kiszöksz a hotelből? Megint elkezded? – az erei a homlokán már durván látszódnak, úgyhogy lehet, több esélyem van azzal, ha legalább én nyugodt maradok.

- Oké, én nem szöktem ki, hisz szimplán kisétáltam az ajtón. És mi az, hogy megint? – kérdezem összehúzott szemöldökkel.

- Végül is csak a tudtom nélkül mentél pasizni, tényleg tök értelmes. Miért kell titkolózni és hazudozni? Bejön Luke? Leszarom, mert előbb engedlek el bárhova Louis-val, mint vele. – na, az utolsó mondat kicsit nagyon meglep. Már nincs az a nagy tiltás?

- És akkor mi van, ha elmentem egy órára? – nevetek fel tehetetlenül, hisz ez már tényleg poén.

- Mert ismét azt fogod csinálni, mint otthon! Leállsz kiabálni a nővéreddel, mikor csak jó szándékból akart életet verni beléd? – hitetlenül kiabál tovább, én pedig kezdek megsüketülni.

- Megbántam ott helyben oké? Nem akartam vele kiabálni, de nem értette meg, hogy nem akarok kimozdulni, mert nincs kedvem a hülye kis világodban száz százalékosan szerepelni, nem akarom, hogy az arcom visszaköszönjön rám a közösségi médiába! – kicsit felhúztam magam, ami ismét egy rossz húzás.

- Ezért inkább lekiabálod a fejét… Eddig nem hittem el, amit anya mondott, de te tényleg beteg vagy és el kell beszélgetned valakivel. – morogja, mire az állam is leesett. Lou a fejét fogja, míg Louis rám pillant. A könnyeim hirtelen erednek meg és csak folynak, mintha sosem fogynának ki.

- Nem vagyok beteg! Mi jogon mondod ezt mikor az elmúlt öt évben alig láttál? – a hangom hisztérikusan tölti be a szobát. Hihetetlen, hogy a saját testvérem ezt mondta nekem.

- Sal, nyugodj meg kérlek. – mondja Lou kétségbeesett tekintettel, mintha félne tőlem.

- Nincs szükségem beszélgetésre, nincs szükségem a pesztrálásodra, de leginkább rád nincs szükségem! – mondom szipogva. Louis leül mellém és magához húz. – Nincs velem semmi baj… - suttogom és várom a megerősítést Louis-tól.

- Nincs Sal. Nyugalom. – suttogja, és közben elkezdi simogatni a hátamat. Oké, lehet megviselt egy kicsit Clary halála, de jól vagyok.

- Ha még érdekel, azért vagy itt, mert anya már nem bírt veled. Nem bírta, hogy éjszakánként eltűntél és, hogy folyamatosan hazudtál neki és a sok érzelemingadozást már nem tudta elviselni. Azt gondolta, hogy én tudok neked segíteni, de menthetetlen vagy, egyedül kevés vagyok. – motyogja és a léptekből levéve már valószínű, hogy nincs itt. Tovább sírok, hisz tudom, hogy kiszöktem, de azt nem, hogy anya észrevette, azt pedig főleg nem, hogy bántottam őt lelkileg.

- Én vagyok a világ legrosszabb embere. – szipogom Louis felsőjébe, már ettől is elkap a bűntudat, ezért elhúzódom tőle.

- Nem vagy rossz ember. Mindenki követ el hibákat, és azért vagy itt, hogy leszokj erről. – mondja kedvesen Lou és a kezét a combomra helyezi.

- Gem a szobájába van? – kérdezem szipogva, mire Lou bólint egyet, így szó nélkül állok fel és hagyom ott őket, na meg azt a pár nézőt, akik ide tévedtek, például Niall-t és Liam-et. Elsétálok a szobájáig és bekopogok, viszont a könnyeimet nem tudom visszatartani. Gem mosolyogva nyitja ki az ajtót, és a reakcióját sem várom meg, csak megölelem. – Nagyon sajnálom. Mindent sajnálok, ne haragudj.

- Rendben, megbocsájtok, csak ne sírj, kérlek. – nevet fel.

- Nem, én sajnálom az elmúlt egy évet is. Szörnyű voltam… - halkulok el a végére.

- Oké, megbocsájtok teljesen, ha eljössz velem vásárolgatni. – kezd el alkudozni.

- Bárhova elmegyek veled. – mondom szipogva, mire felnevet.

- Jól van. – elkezdi törölgetni a szemeimet, majd rám mosolyog újra. – Szeretlek húgi, és ezen semmi sem változtat. – kicsit összeszorítja az arcomat.

- Szeretlek. – mondom mosolyogva. Nálunk van egy amolyan szabály, nem lehet azt mondani, hogy „én is szeretlek”, mert az olyan mintha csak beleegyeznél, mert nincs más lehetőséged, ezért szimplán kimondjuk ugyan úgy, hogy szeretjük a másikat, semmi „is”nincs benne. Visszaszaladok a szobámba és előkotrok egy világos kék, hosszított farmert, ami a térdénél ki van szaggatva, illetve egy garbós, hosszú ujjú sötétkék felsőt, arra pedig egy arany masni nyakláncot fogok felvenni, de előtte áthúzom az enyhén hullámos hajamat a hajvasalóval. Amint azzal végzek egy alap sminket kenek az arcomra, végül pedig átöltözöm, illetve a fehér Adidas Superstar cipőmet veszem fel, ami teljesen új. Már két hónapja meg van, de még nem vettem fel, köszönhetően a londoni télnek, most pedig tényleg igazán szeretnék jól kinézni, indoktalanul. Befújom magam a kedvenc Paco Rabanne parfümömmel, amit még a tizenhetedik születésnapomra kaptam Stephanie-tól. Csak a telefonomat, illetve a pénztárcámat tervezem magammal vinni, azt pedig remélem Gem elrakja nekem, legalább az utóbbit. Mosolyogva nézek bele a tükörbe, nem is látszik az előbbi jelenet, elsőre. Megrázom a fejemet és kilépek a szobámból, amit kétszer is leellenőrzök, hogy bezártam e rendesen. Először Sophia-hoz kopogok be, ismételten Liam nyit ajtót. Meglepődik, mikor meglát, aztán egy mosolyt varázsol az arcára, látszik, hogy nehéz nem úgy nézni rám, mint egy árvára.

- Sophia már Gemma-nál. – mintha a fejembe olvasna, és ezért elnevetem magam.

- Köszi. – motyogom és hátat fordítva neki elindulok balra.

- Jó szórakozást! – kiált utánam, válaszul pedig hátra fordulok, és egy mosolyt küldök felé. Bekopogok Gemma szobájába és csak remélem, hogy nem Harry nyitja ki az ajtót, mivel egy szobában vannak, de jelenleg nem bírnék a szemeibe nézni. Lehet sokszor veszekedtünk, de ilyeneket még sosem vágott a fejemhez ilyen módon. Pár perc múlva kinyílik az ajtó és a két lány lép ki rajta. Sophia-n egy sötétkék farmernadrág egy fekete trikóval és bőrkabáttal, illetve egy magas sarkú csizmával, Gemma-n pedig egy fehér póló, rajta pedig egy világoskék farmer kantáros nadrág az Adidas cipőjével a derekán pedig szintén egy farmerkabát díszeleg.

- Lou és Lux nem jönnek? – kérdezem szomorúan.

- Nem, Lux rávette Lou-t és Niall-t, hogy menjenek el a játszótérre, és hát ő a főnök. – mosolyog Sophia, mire bólintok egyet.

Lent a hallban Louis-val futunk össze, aki mosolyogva néz csak engem.

- Hova, hova csajok? – kérdezi. Meglepő ez a féle boldogsága, mintha teljesen megváltozott volna.

- Kicsit vásárolgatunk a bulira. – mondja izgatottan Gem.

- Várj, milyen buli? – kérdezem értetlenül, hisz erről még nem hallottam.

- Egyik gyerekkori haverom holnap érkezik, és aznap este tartunk egy kis bulit, ahova amúgy te is hivatalos vagy természetesen. – mosolyog Louis. Annyira édes. Mi? Nem, csak vicceltem, pfff.

- Ó, de nem is ismerem. – motyogom és megvakarom a homlokomat, mire felnevet.

- Nem baj, majd bemutatom neked, és ne gondold, hogy venned kell ajándékot. – legyint a kezével, majd elindul. – Te Sal, nem fogsz így fázni? Elég hűvös van kint. - fordul vissza felém.

- Nem, jól leszek. – mosolygok, mire Sophia oldalba bök.

- Aha, persze, azért ezt vidd el. – mondja, és a kezembe nyomja a fehér Adidas kardigánját. – Aztán szép ruhákat vegyetek. – mosolyog és hátat fordítva nekünk elkezdi buzerálni a telefonját.

- Oké, nem hisztizem, mert Tomlinson nem az esetem, na de, hogy még csak rám se nézett, mikor eddig mindig megdicsérte a ruháimat, az felháborító. – morogja, tetettet játékossággal Sophia.

- Ja, szerintem észre sem vette, hogy mi itt vagyunk. – helyesel a nővérem, mire feléjük fordulok a teljes testemmel és kérdőn nézek rájuk.

- Mit akartok ezzel mondani? – kérdezem, és a derekamra kötöm Louis kardigánját.

- Sally, vak vagy. – nevet fel Sophia és belém karolva lépünk ki a hotelból, közben Gemma elrakja a cuccaimat és sajnos nem ússzuk meg a tömeget, és ez előre látható volt, Liam pedig előre gondolkozott és Paddy-t küldte kísérőnknek. Nincs messze a pláza, ezért arra gondoltunk, hogy elgyalogolunk odáig, szerencsékre a rajongótábor is kezdett oszladozni mellőlünk.

- Egyébként Perrie?- kérdezem a másik hiányzó tagot.

- Zayn-nel randin vannak. – magyarázza meg Gemma a szőkeség eltűnését, ami megmosolyogtat, hisz igazán aranyosak és tényleg összeillenek.

Hogy miket vettem? Egy fekete testre simulós ruhát, amit egyébként Sophia erőltetett rám, én bizonytalan voltam benne. Sok-sok ékszert, nyári ruhákat és lenge felsőket, két magas sarkút, illetve egy fürdőruhát. A nagy vásárlások közepette pedig rengeteg mindent megtudhattam Sophia-ról, amitől csak még közelebb kerültem hozzá, illetve én is elmeséltem az esti kiruccanásomat, viszont azt, ami a stadionban történt, azt ötpecsétes titokként őrzöm. Gemma elmesélt mindent arról, hogy mostanában kivel is találkozgat, csak a nevét „felejtette el” elmondani. Visszatérve a hotelbe megegyezés alapján lepakolunk, átöltözünk és találkozunk a nagy nappaliba, onnan pedig eldöntjük, hogy mit is csináljunk. Igazán jót tett a mai hangulatomnak ez a kiruccanás. Visszaveszem a reggeli sportos felszerelésemet, viszont most Louis kardigánját is felveszem, bár fogalmam sincs miért, de annyira jó illata van, hogy nem tudom megállni. Bezárom a szobámat és átsasszézok a nagy nappaliba, ahol csak a játszóteres brigád, illetve Liam foglalja el magát valamivel.

- Na, kitalálom. Körülbelül egy kétszázezer font körül költhettetek. – mosolyog Liam, amin felnevetek.

- Nem számoltam, sajnálom. – ülök le a földre és elkezdem puszilgatni Lux-ot.

- Sally, képzeld el, ma Niall azt mondta, hogy ha felnövök, akkor feleségül vesz. – ugrándozik a kislány, ami engem is mosolygásra késztet.

- Már alig várom az esküvőt. Ugye lehetek koszorúslány? – kérdezem inkább csak Niall-től, aki megforgatja a szemeit, ekkor pedig belép a bátyám. A hangulatom hirtelen romlik le és érzem, ahogy a levegő egyre feszültebb. Sophia és Gemma is megérkezik, de én inkább csak csendesen játszom Lux-szal, nem fogom magam felidegesíteni miatta.

- Srácok! Ne legyen hulla hangulat, megjött Oliii, sokkal hamarabb. – robban be Louis és láthatólag rohadt boldog. – Jól áll a kardigánom Királylány. – ismét az a szó, és ahogyan kimondja, ismét kicsit másabbnak tűnik, persze jó értelemben. Ekkor pedig meglátom Louis mögött a vörös hajú srácot, aki gondolom Oli. Nos, nem vagyok előítéletes és nem szeretek külső alapján ítélni, de a srác nem szimpatikus.

- Sziasztok! – int egyet, majd rám néz.

- Ó, igen. Innen mindenkit ismersz, csak Őt nem. – mutat rám Louis és segít felállni Lux mellől, én pedig csak megszeppenve állok, hisz amint hozzám ért újra éreztem azt a bizsergést és eszembe jutottak a történések, ami miatt teljesen elpirultam.

- Oliver Wright. – nyújtja felém a kezét.

- Sally Styles. – elfogadom a gesztust, de amilyen hamar lehet, elengedem.

- Ó, azt hiszem hallottam már rólad. – mosolyog Oli, de semmilyen érzelmet nem mutatok.

- Igen? Érdekes, én rólad még nem hallottam. – mosolygok kedvesen, mire látom, hogy Louis megforgatja a szemeit és megböki az oldalam.

- Mindegy, mi elmegyünk bulizni, aki akar, jöjjön. – rántja meg a vállát és elindul Oli-val együtt.

- Louis. – szólok utána, mire visszafordul, és mikor látja, hogy nem mondok semmit közelebb jön. – A kardigánod…

- Most nincs rá szükségem. Hord csak, mondom jól áll. – mosolyog rám és egy puszit ad az arcomra, ami nagyon meglep és érzem, ahogy az arcomat elönti a melegség.

- Forr a levegő. – visítja Niall kislányosan, amin a többiek felnevetnek.

- Ő csak barát, akárcsak te Nialler. – fordulok hátra és próbálom lenyugtatni magam. Csak barát? Mi a franc történik mostanában itt?

Estére elterveztem, hogy akár segg részeg Louis, akár nem átmegyek hozzá. Ha józan, akkor annak örülni fogok, mert jól esne, ha valakivel teljesen átbeszélhetném ezt a mai reggelt, és Louis eléggé már a bizalmamba férkőzött. Összeszedem minden bátorságomat és elindulok az ajtóm elől egyenesen az övéhez, ami szemben, kettővel arrébb volt az enyémtől. Odaérve furcsálom, hogy az ajtó résnyire nyitva van, így halkan benyitok, a földön pedig eldobált ruhákat látok meg a kinti kanapén pedig megvillan Louis kócos haja. Elkezdek lassan hátrálni, az ajtót ugyan úgy hagyom, ahogy volt, de nem jutok el a szobámig, leülök a folyosóra és csak magam elé bámulok. Konkrétan rányitottam miközben élte a szexuális életét. Fura érzések vesznek körbe és elkezdek azon gondolkozni, hogy miért nem én feküdtem ott alatta, ami miatt arcon is csapom magam ma már másodjára. Aztán ismét eszembe jut a csók, ahogy szorította a derekamat és az az érzés. Szó szerint elbújok a kardigánjába, hogy az illatát minél inkább megjegyezzem, mert hát valakinek felejteni is kell, bár mi csak barátok vagyunk, szövetségesek.

Louis Tomlinson

Fogalmam sincs mi ütött belém, hisz végre szabad lehetnék, végre nincs kötöttség. Négy év után újra azt csinálok a nőkkel és azzal, amit akarok, most mégsem megy. Végre itt van az egyik legjobb haverom, végre nem egyedül bulizok, bár az sem volt rossz hisz az összes lány bukik Louis Tomlinson-ra a világsztárra. És én ezt ki akartam használni ma is, viszont mikor már alattam volt a lotyó, nem éreztem azt a bizsergést, azt a vágyat, hogy én most érzelmek nélkül megdöngessem és ezért is küldtem el még mielőtt ő teljesen beleéli magát, bár ezzel lehet elkéstem kicsit. Az eldobált ruháimat az ágyamra dobom és felveszem a szinte meztelen testemre a szürke melegítő nadrágomat, nem várok senkit, ahhoz már kicsit késő van, egyedül Oli jön meg valamikor. Visszamegyek a konyhába és elkezdek a hűtőbe kutakodni, bár tudom, hogy ott van, amit én keresek. Kiveszem az alkoholt és a már előkészített whisky-s poharamba töltöm az abba megfelelő szeszes italt. A pohárral együtt ülök le a kanapéra és nagyokat kortyolok belőle, majd megdörzsölöm az arcomat. Mi van velem?

Egy negyed óra múlva vörös hajú barátom is betoppan nagyot sóhajtva, majd levetődik mellém a kanapéra.

- Legalább jó menet volt? – kérdezi és kiveszi a poharat a kezemből, amit körülbelül háromszor töltöttem már újra.

- Nem fektettem meg. – motyogom magam elé bámulva. Mind a tíz ujjammal kaparom a falat, hogy rájöjjek a miértjére.

- Na mert? – röhög fel, de számomra egyáltalán nem olyan vicces.

- Nem tudom. Nem akartam. – rántom meg hanyagul a vállam. Épp felállnék, mire Oli felkuncog.

- Mond, nincs valaki olyan személy, aki nagyon is tetszik? – kérdezi felhúzott szemöldökkel. körülbelül ugyan így nézhetek rá, hisz nem értem a mondanivalóját.

- Örülök, hogy most kicsit szabad vagyok. – mondom kis mosollyal az ajkamon.

- Aha, és Eleanor miért is szakított veled? – kérdezi. Mi ez? Valami vallatás?

- Nem mondta a pontos indokot, csak, hogy úgymond megváltoztam, ő pedig kezdett kiszeretni belőlem. – sóhajtok fel, hisz mégis az a négy év az annyi.

- És mi van ezzel a kicsi Styles-szal? – mosolyog, mint egy béka és feljebb ül a kanapén.

- Mi lenne? Harry húga és megígértem neki, hogy segítek neki abban, hogy hazamenjen, mert én sem bírom a hisztijeit, meg ilyenek. – a fejem kezd fájni ettől a sok beszédtől, de már érdekel, hogy Oli hova is akar ezekkel a kérdésekkel kilyukadni.

- És még valami?

- Ahj, próbáltam az előnyömre fordítani, hogy még olyan ártatlan, próbáltam, hogy belém szeressen annyira, de még csak meg sem csókoltam. De már nem érzem azt a vágyat iránta, mármint csak összezavar, hisz mégis csak Harry húga. – magyarázom. Igazából tényleg nem akartam azokkal a dolgokkal semmit elérni, amit akkor csináltam mikor átkerült hozzám meg itt voltak a barátnői, hisz nem az esetem és még csak tetszeni sem tetszik. Élvezem ezt a szabad életet. Na de a csókba miért is mentem bele? Akkor újra éreztem azt a vágyat és azt hittem, hogyha megteszem, akkor el fog múlni minden ilyen érzés.

- És még mindig azt akarod, hogy haza menjen? Hisz ma a te kardigánodba mászkált egész nap, illetve látok Loui, látom azt a nézést és azt a puszit is láttam. – mondja okoskodva mire felnevetek.

- Ő haza akar menni pedig most jött vissza, akkor én segítek neki. Már nem érzem azt a fajta utálatot iránta. – rázom meg a vállam. – De miért beszélgetünk most Sally-ről?

- Haver, szerintem a tudatalattidnak nagyon is bejön Sally. Valljuk be, azért van egy alakja, ne mond, hogy te nem nézted még meg. – hirtelen harag gerjedt bennem, ahogyan legjobb haverom Sally alakjáról kezdet el beszélni, már csak az, hogy megnézte magának Őt.

- Ja, elég jó. De te minek nézegeted? – kérdezem gúnyosan, hisz nem tudom elrejteni ezt az ismeretlen érzelmet.

- Hoho, eddig úgy volt, hogy nem érdekel, most meg baj, hogy megnéztem a fenekét? – kérdezi nevetve, mire csak morogtam egyet. Ne nézegesse Sally-t, ő túl ártatlan Oli-hoz, mondjuk mindenkihez. Nem tudja, hogy ebben a korban, akikkel körül van véve azoknak már túl sok tapasztalatuk van és nem a gyengédségre vágynak első sorban. Nos, Oli főleg, hisz tudtommal rég volt nővel.

- Csak ne nézd…

- Haver, mitől félsz ennyire? – kérdezi komolyan a szemembe nézve.

- Miről beszélsz? Nem félek semmitől. – rázom meg a fejemet erősítés képen. – Ő csak egy barát.

- Például teljesen dühbe gurultál attól, hogy én megnéztem Sally fenekét. Tudod hány ember nézi meg naponta? Tudod, hogy bárki megkaphatja, hisz amint mondtad egyszer, nagyon akaratos, nem fog sokáig a bátyja árnyékában élni és…

- Tudom, hogy bárki megkaphatja, ezeket mind tudom…

- Hagy fejezzem be. Szóval, és ha ez megrémít téged, lehet, hogy egy jó dolog, hogy megpróbáld. – miért beszél így mikor sokat iszik?

- Mit próbáljak meg, haver? Nem fogom többé átverni, hisz nem érzek iránta semmit sem. – ezzel próbálom is lezárni ezt az egészet. Megrázom a fejemet és elköszönve bemegyek inkább a szobámba. Azt állítja, hogy én azért nem tudok mással bármilyen testi kapcsolatot létrehozni, mert én érzek valamit Sally iránt. Ez akkor hülyeség, hiszen csak barátként tekintek rá, barát aki segít neki mindenben.