8. rész - Egy apró lépés feléd

Sziasztok! Íme az új rész! Nagyon boldog vagyok, hogy már 16 rendszeres olvasóm van számon tartva és, hogy sokan kommenteltek. Sajnálom, hogy nem válaszoltam még rájuk, de az is folyamatban van! :) Az események most kezdenek majd igazán izgalmasak lenni, szóval tartsatok továbbra is velem!:)

Köszönöm és jó olvasást! xx

EsmeeH.

Sally Styles

"Hey, who doesn't know that 

you make this little world larger, 

that person doesn't deserve you."

Ez sem lesz a legjobb napom, hisz rettenetesen fáj a fejem, sőt még a sötétítőt sem húztam be, tehát a fény még inkább hozzájárul a fejfájásomhoz. Legördülök az ágyról, ekkor pedig eszembe jut a tegnap este. Én láttam Louis-t más nővel. Undor ül ki a gyomromra, szinte már felfordulna, de nem tudom miért, hisz ez nem nagy dolog.

Erőt veszek magamon és elbotorkálok a fürdőszobáig és egy negyed órás zuhannyal próbálom szépíteni a reggelemet.

Bár a fejfájásomat nem szüntette meg, de felébredtem tőle és sokkal ápoltabbnak nézek ki. Felveszek egy pamut rövidnadrágot, illetve egy terep zöld színű trikót, hozzá pedig Louis kardigánját. Kicsit rendbe rakom a szobát, bár amúgy sincs olyan nagy kupi és senki sem látja.

- Sally!!! Unatkozom. – meghallom az ismerős hangot, majd már vetődik is az ágyamra.

- Ez igazán nem szép. Na, de én mondtam már mióta, hogy unalmas itt lenni, senki nem hisz nekem. – rázom meg a fejemet és próbálom legurítani ezt a háj pacnit, habár nincs is rajta felesleg.

- Gyere el velem edzeni. – néz rám a kék szemeivel könyörgően.

- Niall, szétrobban a fejem, nem szeretnék edzeni. – sóhajtok fel belátva, hogy semmi esélyem elmozdítani a szöszit.

- De gyenge vagy. – fújtat nevetve majd jobban szemügyre vesz. – Ennyire tetszik? – bök a kardigánra, mire egyből melegem lesz és máris a földet pásztázom.

- Csak nálam maradt és vissza akarom neki adni. – dadogok össze-vissza, mint egy idióta, ezen pedig természetesen Niall is felnevet.

- Aha, persze Sally, ezért pirultál el. Na, mi van köztetek? Láthatólag már nem marjátok egymást. – a szőkeség úgy pattog az ágyon, mint egy kisgyerek.

- Nyughass és fogd be. Nincs semmi. – mosolygok rá és hátat fordítva neki elhagyom a hálószobát.

- Jó látni az őszinte mosolyodat. Szeretem azt a Sally-t, aki önfeledten mosolyog, és azt sajnos ritkán láthatom. – ahogy vártam, Niall egyből utánam rohant és most egy puszit nyom a fejemre. Tudom, hogy egyre többet mosolygok mellettük, ami annyira nem tetszik, hisz ha tényleg végre hazamegyek, akkor hiányozni fognak, azt pedig nem akarom. Egyáltalán haza akarok én menni? Oké, hogy a tegnapi nap elég durvára sikeredett.

Végül, mivel én nem érzem az éhség legkisebb jelét sem, sőt már reggelizni sem lehet menni ezért Liam-ékhez rontunk be, szerencsére semmit sem zavartunk meg.

- Na mizu? – kérdezi Niall gyökér hangon és lehuppan a kanapéra Liam mellé és kezébe vesz egy konzolt, ezek most itt fognak játszani?

- Igen, itt fognak, és ha megérkezik Louis is, akkor jön a katasztrófa. – Sophia sokszor csinálja ezt, szinte az arcomról olvassa a gondolataimat.

- Ilyenkor ijesztő vagy, ilyet ne csinálj többször, már elmondtam. – mondom, neki majd átölelem.

- Tudom, de olyan jó titeket ezzel szívatni. – kuncog. – Egyébként még mindig jól áll ez a kardigán. – emeli ki az „ez” szót, ami miatt ismét lehajtom a fejemet. Mi van velem? Mindeközben megtudtam, hogy mindenki ide fog jönni, és míg a fiúk az Xbox előtt fognak ülni, mi egy kis nasit fogunk csinálni. Mindeközben megérkezik Lou, Lux és Gemma is, így már csak Perrie-re várunk, már egy ideje.

- Kezdjük el nélküle. –sóhajt a nővérem és lerakja a telefonját.

- Oké, kezdjétek, én veszek be gyógyszert. – mutatom fel az Advilt, amit most kaptam Sophia-tól, bár az én táskámban is van, de az jelenleg messze van tőlem, nagyon messze, körülbelül három szobával arrébb. Nagy elszántságom, hogy Harry-vel beszéljek, hiszen a tegnapi beszélgetésem Lou-val elgondolkodtatott.

***- Te mit csinálsz itt? – az a kedves hang, amit annyira imádom, mint anyáét, ő az, aki mindig tudja, hogy mikor kell megjelenni.

- Én… Nem tudom. – rántom meg a vállamat és csak az előttem lévő liftet nézem.

- Történt valami? – kérdezi felvont szemöldökkel és leül mellém.

- Nem. Vagyis igen. Illetve nem. Nem. Csak most újra Harry szavai járnak a fejemben és ezen az sem segít, hogy láttam Louis-t akció közben, már ha érted… - pillantok fel rá szégyenlősen.

- Értem, azt hiszem. De miért baj ez a Louis-s? Tudtommal nem érzel iránta semmit. – vonja fel mindkét szemöldökét.

- Én nem is. Csak… Nem tudom. – sóhajtok fel. Akkora egy csődtömeg vagyok, hogy az hihetetlen.

- Figyelj, a reggeli dologra annyit tudok mondani, hogy ők a testvéreid, mind a ketten. Harry és Gemma. Te pedig ez ellen nem tudsz mit tenni. Mindennél jobban szeretnek téged és bár ez Harry-nél kicsit sem látszik, de minden erejével azon van, hogy téged a helyes irányba kergessen, hogy megtaláld azt, akit megérdemelsz, addig pedig ő sem akar magának kapcsolatot. Mármint ott volt ez a Taylor-os ügy. Rájöttem, hogy túl keveset gondolt rád, túl kevésszer beszélt veled, így szakítottak, amit Tay meg is értett. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy miattad volt, nem, hisz alapból taylor is úgy gondolta, hogy ez még korai számára, hisz túlságosan komoly volt a kettejük dolga. Gemma pedig tudod milyen, soha nem hagyná, hogy bántódásod essen, és ha választ is valakit magának csak olyat fog, aki rendes veletek. Ennél jobb testvéreket még álmodban sem kaphatnál Sally. – mosolyog rám, majd újra a liftre néz. – Louis-ról pedig inkább már nem mondok semmit, de tudok a csókról. – kacsint rám és egy biztató mosollyal feláll, majd eltűnik. Tud a csókról?? Az lehetetlen, hisz annyira messze voltunk… Nagy szemekkel bámulok utána és próbálom felemészteni, amiket hallottam.***

Igaza van, ők a testvéreim és nem dobhatom el őket, nem tehetek ellene semmit, inkább meg kellene hálálnom, hogy mellettem vannak. Lerakom a poharat, majd reménykedve, hogy Louis nincs itt közvélemény kutatást fogok elvégezni. Kiszambázok a nappaliba nagy mosollyal az arcomon, ám a reménykedésem semmirevaló. Azok a kék szemek a lelkemig hatoltak, még a lábujjamban is érzem pillantását. Egy nagyot sóhajt majd lehajtja a fejét. Mi történt vele??? Valami nincs rendben, mármint mintha ismét visszafordulna abba a bunkó énjébe, azt pedig nem nagyon szeretném. Ekkor teljesen megnyugszom, mert feláll és mosolyogva jön felém. Feltűnően fújom ki az eddig benntartott levegőmet, majd a nyakánál átkarolva őt húzom magamhoz közelebb.

- Ennyire hiányzom? Na de Sally… - nevet fel majd elenged.

- Talán. – rántom meg a vállamat majd fordulnék a konyha irányába, ha nem fogna meg. A tenyere alatt szinte eltűnik a csuklóm, amit egyébként élvezek.

- Jössz ma este? – kérdezi egy kis habozás után. Szerintem nem is ez volt az alap kérdése, amit fel szeretett volna tenni.

- Öm, igen. – teljesen zavarba jövök, úgyhogy kibontakozom a szorításából és ismét a konyhába megyek, de nem nagyon veszem már ki a részemet, mert egyrészről nem férünk el ennyien, másik pedig, hogy mindenkinek van már kiszabott munkája. Lux-szal az ölemben térek vissza a srácokhoz és természetesen nincs az a pénz, amiért kihagynám a szívatást, ezért Lux-ot beleültetem Niall ölébe, így a szőkeség máris elveszíti a koncentrációt a játékról, ezért Louis egyenlíteni tud.

- Csalás! Louis, nem használhatod fel Sally-t a győzelmedhez! – morog alattam Niall, mire mindketten felkuncogunk.

- Nem kértem meg, magától terelte el a figyelmedet. – nevet továbbra is Louis és miután belövi az utolsó gólt felkiált, majd eldobva a konzolt elterül a földön.

- Louis, nem felejtettél el valamit? Tudod, alacsony, körülbelül akkora, mint Sally, hosszú szőke haja van és a vezetékneve ugyan az, mint neked. – szól ki az ajtó mögül Lou, mire Louis felpattan és fejbe vágja magát.

- Picsába. – káromkodja el magát, majd felém pillant. – Jössz velem? – szinte időm sincs gondolkozni már, felránt Niall öléből.

- De így nem megyek ki Louis. – a kezemet kitépem az övéből és megállok mögötte.

- Oké, én is hozom a cuccaimat, öt perc múlva a liftnél és köszönöm. – mondja majd már el is tűnik. Bemegyek a konyhába kérdőn ránézve Lou-ra, aki csak kuncog.

- Megígérte nekem is meg a húgának is, hogy elhozza a turnéra, amint az előrehozott érettségit megcsinálta, és úgy volt egyébként, hogy hazamegy érte Angliába, de tudjuk milyen Louis. Na, sipirc öltözni. – kihesseget a konyhából így nincs más választásom, tényleg át kell öltöznöm és tényleg találkozom a húgával.

Csak a rövidnadrágomat váltottam át egy fekete csőfarmerre, illetve egy szandált vettem fel. Az autóban végig jártattam a lábam vagy a kezemet, hisz szörnyen izgultam. Most a reptéren két nagy „szekrénnyel” megyünk be a váróterembe, és szerencsére rajongók sehol sincsenek.

- Fontosabb információk? – kérdezem, mikor Louis egyik kezét a derekamra helyezi. Az egész hátamon libabőrös leszek és még véletlen a számba is beleharapok elég feltűnően.

- Egy évvel fiatalabb nálad. Imádja a divatot, de leginkább a sminkelést, ezért is jön most mert Lou a szárnyai alá veszi és tanítja, mivel nagy sminkmester szeretne lenni. Egyébként a neve Lottie és szinte biztos vagyok benne, hogy ti nagyon jóban lesztek. Igazából eleinte félénk lesz és visszahúzódó, de miután meg tud rólad pár dolgot ki fog bontakozni neked is. – végszóra pedig Louis szemei felcsillannak és egy ismeretlen mosoly jelenik meg az arcán. Mintha az otthonából és a gyerekkorába kapna most egy darabot. Kitárja a karjait, amibe Lottie belecsapódik és szorosan búj a bátyjához. Nekem miért nem lehet ilyen a kapcsolatom Harry-vel? A lány egtiyk bőröndjét felveszem a földről, míg a többit a biztonságiak hozzák neki. Mikor elváltak a testvéri ölelésből Louis biztatóan rám mosolyog, és felém fordítja a húgát, aki meglepett szemekkel néz rám először.

- Lotts, ő itt Sally, egy nagyon jó barátom. – nos, ez a kijelentés valamiért szörnyen megcsapott és a barát szó csak visszhangzott a fejemben. Szóval tényleg csak a barátjának tart engem, én hülye pedig éjjel jövőbeli dolgokat képzelgetek vele, igen megtettem.

- Charlotte Tomlinson. Te vagy Harry húga? – kérdezi halkan, mire bólintok egyet.

- Saide Styles, de csak Sally. – ezzel választ adok a kérdésére is.

- Louis már mesélt rólad. – húzódik mosolyra a szája. Louis-ra nézek, aki gondolom azért lepődött meg, mert a húga elmondása szerint nem ilyen szokott lenni első találkozásoknál, na meg a kijelentés sem tetszett neki.

- Tényleg? Akkor gondolom csak rosszat. – egy gúnyos mosolyra húzom a számat visszaemlékezve, hogy ketten hogyan is indítottunk.

- Igazándiból nem… - Lottie egy titokzatos mosolyt varázsol elő magának, majd megköszönve elveszi tőlem a bőröndöt és egyedül elindul a két hústorony után. Hihetetlenül magabiztos ez a lány, egyáltalán nem olyannak tűnik, mint amilyennek Louis elmondta, persze nagyon aranyos és kedves, de egyáltalán nem félénk. Louis felém nyújtja kezét, de nem fogadom el, csak elsétálok mellette. Megijeszt az a gondolatom, hogy én Louis nélkül nem tudnám elképzelni az életemet, de most mégis távolod, mert e mellett el tudnám magam képzelni mellette, mint barátnője. De ez hülyeség, hisz alig ismerem, és túl hamar lenne minden, na meg a többiek is mit szólnának hozzá.

Már rég úton vagyunk, mindannyian hátul foglalunk helyet, viszont én feszengve ülök az ablaknál, mert Louis keze a combomra tévedt.

- Nem állunk meg egy Starbucks-nál? Úgy megkívántam a kapucsínót. – kérdezi Lottie és kicsit előre dől, hogy rám nézzen, de e helyett a bátyja kezén akad meg a szeme és egy kisebb mosollyal most az arcomat nézi. – Sally?

- Hát, nem tudom. Én annyira nem kívánom, de felőlem ti bemehettek. – mondom félénken. Louis felnevet, majd rám néz.

- Szóval kívánod, de még mindig utálod, hogy híres a bátyád. Sal, meg kell szoknod, hisz hosszú még a turné. – egyenesen a szemeimbe mondja, amitől kiráz a hideg és először alig tudom felfogni ezeket a dolgokat.

- Ígérem Sally, hogy nem lesz itt senki. – mosolyog rám Lottie, mikor az autó megáll. Bólintok egyet, hisz épp ideje lenne elfogadnom ezeket a dolgokat. Kiszállok az autóból és a testvérpár után megyek, majd mosolyogva megköszönöm Louis-nak, hogy maga elé engedett.

- Mit kértek csajok? – kérdezi Louis és közel áll hozzám, nagyon közel, ami miatt nehezebben vettem a levegőt.

- Nekem is jó lesz a kapucsínó. – suttogom neki miután Lottie megismételte, hogy mit is szeretne. – Miért közeledsz ennyire? – kérdezem halkan majd félve felpillantok rá. A gyönyörű szemeivel a szemembe néz, de nem sokáig, hisz mi következünk, így ellép mögülem és leadja a rendelést a neveinkkel együtt. Az fejemet fogom e miatt az egész miatt. Tudtam, hogy nem kellett volna eljönnöm vele. Egy nagyot sóhajtok és Lottie-ra pillantok, aki mintha észre sem venné, hogy előtte sanyargatom magamat.

Megfogom a kávémat és rakok bele elég cukrot majd együtt visszamegyünk a kocsihoz és ismét úton vagyunk.

- A holnapi bulival annyi változás van, hogy ma lesz. – mondja Louis két korty között. – Te pedig jól fogsz viselkedni, mert most én vagyok a főnök. – ezt az oldalát még sosem láttam Louis-nak, egyben szigorú, aggódó, de boldog.

- Lesz buli és nem ihatok? Sőt, rajtam fogsz csüngeni és még csak be se csajozol? – kérdezi nyavalyogva Lottie, ami kicsit mulatságos.

- Ahogy mondod. – mintha valami dicséretet kapott volna, úgy mosolyog.

- Fogadjunk Harry nem ilyen Sally-vel. Csak te vagy ilyen merev. – kezd el duzzogni a szőkeség, ezen pedig Louis-val felnevetünk.

- Mi lenne, ha rám bíznád a húgod? – kérdezem Louis-tól és a kezemet a combjára rakom.

- Persze. Az egyik kitörni vágyó tini vigyázzon a másikra. Van még ilyen remek ötleted Sally? – kérdezi szarkasztikusan, ami miatt megforgatom a szemeimet. – Bízom benned királylány, de Lottie nagyon jól tud befolyásolni embereket.

- De most nem tenném! Légyszi, ne csüngj rajtam és bízz rá Sally-re. Amúgy sem ismerem még, és mint mondtad bízol benne.

- Szerintem a nővérem és a többi lány is velünk lenne. Louis, ígérem nem lesz baj. – mondom, és most már leveszem a kezeimet róla, inkább nekidőlök az ablaknak és csak nézem. Kék szemeit az enyémekbe fúrja, ami miatt elveszek. Nem tudom mennyi idő telhetett el, vagy, hogy mik történtek, hisz annyira elragadtatott az a kékség.

- Rendben. Sally a főnök. – egyezik bele, ezzel elérve, hogy a húga rajta keresztül ölelgessen meg engem.

A vacsora után úgy döntöttünk, hogy elindulunk készülődni. Mivel már rég eldöntöttem fejben, hogy mit veszek fel, ezért egyszerű dolgom volt. Viszont míg a hajam szárad kicsit a törülközőben, addig elkezdem a Twitter-emet nézegetni, mivel elég sok értesítésem volt, ekkor megakad a szemem egy kiíráson. Louis írta ki, gondolom megkedvelt egy új zenét, de jobban zavar, hogy eléggé szerelmes az idézet. Szerelmes lenne valakibe?

„Szóval szeretni foglak,
Mintha elveszítenélek,
Át akarlak karolni
Mintha búcsúznék, bárhol is állunk.”

Mi ez? Ez kinek szól? Ki lehet az a lány? Mérgemben inkább eldobtam a telefonomat és a fürdőbe igyekeztem, ahol elkezdem a sminkelést, illetve a hajamat. Egy erősebb sminket kenek magamra a hajamat pedig úgy kötöm össze alul,hogy lazán elől pár hajtincs kilógjon. Ezek után felveszem a gyönyörű fekete ruhámat, amit nemrég vettem, hozzá egy aranyszínű magas sarkút. Most egy kicsit kicsíptem magam, pedig nem szokásom. Még egy utolsót a telefonomra pillantok, majd azt ledobva az ágyamra kimegyek a szobámból és szokásosan Lou-hoz indulok. Bekopogok és pár perc múlva már Sophia nyit ajtót.

- Lassú vagy. – „szid le”, majd beljebb invitál. Kicsit meglepődtem, mikor a szokásos létszám növekedett egy fővel és most nem Perrie-re értem, hanem a kicsi Tomlinson-ra.

- Ja, kicsit elmélyültem a Twitter-be. – mondtam és leültem Lux mellé.

- Eléggé kinyaltad magad Sal. Gyönyörű vagy. – dicsér meg Pezz, mire felkuncogok és én is megdicsérem a kinézetét.

- Ja, Harry-nek tuti nem fog tetszeni. – jegyzi meg Gem, aki mindentudóan néz rám. Most mi van?

- Nem érdekel. Luxy? – kérdezem, mert nagyon hiányolom a kislány nevetését.

- Elvitte az apja. – feleli Lou, mire egy szomorú fejet vágok. Imádom a törpét és fura lesz nélküle, de így legalább Lou többet lesz velünk. – Ezért is kaptam egy másik gyereket. – sóhajt és Lottie felé bök. Felkuncogok, aztán eszembe jut, hogy mit ígértem Louis-nak.

- Jut eszembe. Lottie, kerüld a bátyád haragját. – mondom neki és rá mosolygok.

- Valamiről lemaradtunk – kérdezi Perrie felkukkantva a telefonja mögül.

- Sally a felelős ma este értem. Louis megint kezdte a hülyeségeit, hogy egy kortyot nem ihatok meg ilyenek, így Sally a segítségemre rohant és lebeszélte azzal az idiótával. – kuncog Lottie és kedvesen rám mosolyog.

- Az remek, mert Sally se ihat. – már órák óta nem hallottam a hangját, és megint csak idegesít vele.

- Menj már innen. – mordulok fel és a bátyámra nézek.

- Nem fogsz megint visszaesni a hülyeségekbe Sally. Megint jönnének a hirtelen dühkitöréseid, mint egy függőnek, aki nem kaphatja meg amit akar.

- Harry, fejezd be. – mondja Gemma és kilökdösi a testvérünket az ajtón. – Tudom, hogy nem fog megtörténni Sal. – néz rám majd megölel.

- Hihetetlen, hogy tényleg így viselkedik velem. Mi baja? Mert szerintem nem csak ez. – morgom, de választ már nem kapok rá. Végül mind elindulunk és mivel a hotel bárjába van ez az egész buli, így nem kell a fotósok elől rejtőzködni. Leérve a földszintre megpillantom Louis-t, aki éppen Oli-val üzletel, de mikor kiléptünk, akkor egyből felénk nézett. Szemeivel megtalált engem és tetőtől talpig végigmért, majd ismét a szemeimbe nézett és mosolygott egyet. Lottie egyből a bátyja mellé csapódik és köszön Oli-nak egy fintor kíséretében, tehát ő sem nagyon szívleli a csávót. Hirtelen Louis újra rám kapja a tekintetét, míg a húga csak beszél tovább. Ismét egy aranyos mosoly kúszik az arcára és csak engem néz. Hirtelen nagyon melegem lesz, így inkább követem Sophia-t és belékarolva megyünk be a bárba.

- Te remegsz. – fedezi fel azt, amit eddig még észre sem vettem.

- Kicsit fázok. – motyogom és legyintek egyet a kezemmel.

- Aha, persze. – kezd el kuncogni majd a bárpultnál csatlakozunk a többiekhez, végül Lottie is megérkezik, így az első koktélt együtt tudjuk meginni.

- Csak a csajok! – mosolyog Perrie, majd egy koccintás után legurítjuk a koktélt, amit általában ízlelgetni szoktak mások. Mások.

Eltelik körülbelül egy fél óra, mikor megjelenik Luke és egy fintorral néz rám. Megforgatom a szemeimet és inkább Perrie-hez fordulok, aki egy sráccal beszélgetett.

- Mi az? – fordul felém mire a fejemmel Luke-ra bökök. – Ó, értem. Szard le. - rántja meg a vállát majd egy gonosz mosoly húzódik a szájára. – Shawn, hagy mutassalak be egyik jó barátnőmnek, Sally-nek. Sally, szerintem hallottál már róla, ő Shawn. – Perrie nyelve szinte pörög, de még így is értettem mindent. Kezet ráztam Shawn-nal, és akkor döbbentem rá, hogy ő ki is.

- Kérsz valamit? – kérdezi, mire körül nézek, hogy megbizonyosodjak róla, hogy tőlem kérdezte, na meg Lottie-t kerestem.

- Rendben. – mosolygok. Ráhagyom, hogy mit kér nekem, addig is Lottie-t fürkészem a szemeimmel, hamar megtalálom Lou társaságában, és ők is most találtak meg engem. Megköszönve kortyolok bele a Pina Colada-mba, amikor Luke jelenik meg mellettünk.

- Ennél nagyobb kis szűz ribanc nem létezik nálad. – nevet fel, mire a poharat lecsapom az asztalra és otthagyom mind a két srácot. Idegesen keresem a kijáratot, amit nehezen meg is találok. Nem szeretnék társaságot, de ez megint a süllyesztőbe mehet, ugyanis a kék szempár csak engem néz. Egyik kezét felém nyújtja, amit egyből elfogadok, így belekapaszkodva megyünk a lifthez, onnan pedig a harmincadik emeletre, ami a legutolsó emelet a hotelben. Leülünk a folyosóra, állítólag nincs itt senki.

- Láttam mindent Sal. - felsóhajt és megrázza a fejét.

- Remek. Hogy lehetek ekkora szerencsétlen? Láttam, hogy Shawn is hogyan nézett rám az elejétől kezdve. Mint egy szürke kisegér. – mondom remegő hangon és lehajtom a fejemet.

- Hé, aki nem tudja, hogy ezt a kis világot te nagyobbá teszed, az nem érdemel meg téged. – mondja miközben a földet nézi, majd rám emeli a tekintetét. – És ezt komolyan mondom. Ők nem ismernek téged, nem tudják, hogy milyen vagy. És bár Shawn rendes srác alapjáraton féltenélek mellette is, mert túl érzékeny vagy egy olyanfajta taplóhoz. De lehet nem bántana téged, ha elakarsz vele menni randizni akkor menj csak. Ideje kiélned magad Sal. – meglepnek a szavai, nagyon is.

- Louis, kinek szól az idézet, amit kiraktál Twitter-re? – kérdezem terelve a témát, hisz arra nem tudok válaszolni.

- Mi? Ja, hát az csak egy egyszerű lány. Pont ezért tetszik annyira, mert olyan amilyen. Viszont amellett, hogy híres vagyok, ő észre sem vesz. Nem érdekes. – legyint egyet a kezével, majd feláll. – Mond csak, szeretsz rosszalkodni? – kérdezi és elővesz a zsebéből két filcet. Felnevetek és felállok mellé majd kiveszem a kezéből az egyiket. Induljon a móka.