9. rész - Csak barátok

Sziasztok! Megérkezett a következő rész. Felhívnám a figyelmet, hogy valószínűleg a következő részt csak két hét múlva tudom hozni, de ez még nem biztos! Viszont egyre izgalmasabb részek várnak ránk!
Köszönöm az eddigi biztatást, feliratkozókat, nézettséget, egyszóval mindent!

Jó olvasást! xx

Sally Styles

" Curiosity killed the cat, my son."

Majdnem egy hónap telt el azóta, hogy Lottie csatlakozott a turnéhoz. Be kell valljam, hogy Louis-nak igaza volt, tényleg nagyon jól kijövök a húgával és egyre többet vagyok csak vele, persze a többiek sincsenek elhanyagolva. Lottie tényleg az a lány, aki eleinte fél megnyílni bárkinek is, aztán pedig be se lehet tömni a száját. A média egyre többször ír arról, hogy mi milyen sokat vagyunk együtt a városokba, de egyáltalán nem zavar, hisz Lott tanította meg, hogy hogyan hagyjam ezeket figyelmen kívül. Viszont ma fontosabb dologra kell figyelnünk, hisz hirtelen ért mindenkit az, hogy Zayn bejelentette az egy éves visszavonulását. Szeretne több időt tölteni a családjával és végre megrendezni az esküvőt Perrie-vel. Persze, mindenki megértette a döntését, meg tudjuk, hogy ő mennyire ki volt akadva már a rajongók és az újságírók miatt, ezért a fiúk is úgy döntöttek, hogy ez után a turné után tartanak egy egy éves szünetet. Viszont úgy érzem, hogy ez az egész mégis megrázta őket kicsit, hisz az egyik testvérük cserbenhagyta őket és a fél világot, de talán akinek ez a legjobban fáj az Louis. Nem tudom mit kéne tennem, hisz eddig tényleg szinte minden megtörtént, amit múltkor felsoroltam Zayn-nek, hogy nem fog megtörténni. Fociztunk a hallba, tologattuk egymást a kis kocsin, rongáltunk és szaladgáltunk, mint az idióták, most pedig egész nap nem láttam és már este hét óra, a vacsorával is végeztünk.

- Inni akar. – Lottie búsan jön be a közös nagy nappaliba és leül a földre. – Én feladom. Nem kellene ennyit innia, de lehetetlen eset. – folytatja miközben Niall telefonjával kezd el játszani.

- Mi lenne, ha megpróbálnád te Sal. – néz rám mosolyogva Gemma, mire kérdő tekintettel meredek rá.

- Én? – felhúzom mindkét szemöldökömet, mert nem értem azt a nézést, amit már nem csak nála látok.

- Lehet, rád hallgatna, hisz nagyon jóba lettetek. – folytatja Sophia az eszmefuttatást.

- Na persze, túlságosan is jóba. – morogja Harry és összeköti a már hosszú haját.

- Mi bajod? – kérdezem tőle, de választ nem kapok, ezért csak megforgatom a szemeimet és visszafordulok a többiekhez.

- Na, próbáld meg! Kérlek! Nem szeretném, ha teljesen másnaposan kellene beállítanom vele otthon. Csak próbáld meg a kedvemért. – a gyönyörű kék szemeivel úgy hat rám, mint a bátyja. Ezt nagyon jól kileste, mert sokszor sikerült elintézniük így engem.

- Rendben. – kezdek el puffogni majd elhagyom a társaságot. Nagy levegőt veszek Louis ajtaja előtt, majd egy három perc után ráveszem magam arra, hogy bekopogjak.

- Nem lehet békén hagyni? Hagyjatok teret már baszki. – mondja, mire a szívem egyre gyorsabban ver. Rossz ötlet volt, ideges és engem is le fog kiabálni, vissza kellene mennem, de nincs elég időm, az ajtó nyitódik és a harag a kék szemeiben elillannak, helyette pedig inkább egy kis boldogság csillan meg. – Ne haragudj, gyere. Minden rendben? – kérdezi miközben leül a kis kanapéra.

- Ezt szeretném én is kérdezni. Tudom, hogy mélyen érintett, de kérlek, ne legyél ilyen.

- Nem tudod. Nem tudod, hogy milyen érzés egy barátot elveszíteni. – mordul fel, mire felkapom a fejemet a döbbenettől, majd szomorúan lehajtom, és a földet nézem, miközben a számat rágcsálom. – Baszd meg… Ne haragudj Sal, nem úgy gondoltam. Én egy nagy idióta vagyok, kérlek, ne haragudj. – mellém pattan és megfogja a vállamat, majd inkább a hajába túr. – Ne haragudj.

- Te nem veszítetted el őt. Ugyan úgy beszélni fogtok és bulizni, csak kellett neki a szünet. Te leszel Zayn tanúja, és ugyanúgy együtt fogtok baromkodni a következő turnén, mert visszajön. De Clar nem fog vissza jönni, úgyhogy ne gyere nekem azzal, hogy nem értem meg. Fogadd el végre a döntését, az élet megy tovább! – nem szerettem volna ennyire bunkónak és keménynek tűnni, ezek csak kijöttek.

- Tudom, ne haragudj. – mondja, majd egy nagy sóhaj kíséretében mindkét kezével megdörzsöli az arcát.

- Ne igyál. Azzal nem oldasz meg semmit Lou. – a lábaim maguktól mentek, így már közvetlen előtte vagyok, és valamiért nem habozok, így megölelem. – Gáz lenne, ha másnaposan állítanál be a családod elé, nem gondolod? – kérdezem, és ezzel megszakítom az ölelést.

- Ha már itt tartunk. Izé… - kíváncsian nézek rá, hogy mit akar kibökni, ami miatt talán fél egy kicsit. Az ajtón valaki hangosan, de nyugodtan kopogtat. Odasétálok és kinyitom, mivel én vagyok közelebb hozzá.

- Sal, beszélhetnénk? – meglep, hogy magam előtt látom és nem ideges. Hátrafordulok Louis-hoz, aki egy mosollyal bólint, tehát nyugodtan mehetek.

- Rendben. De Louis, amit megbeszéltünk. Majd jövök. – mosolygok rá, majd kilépek az ajtón és Harry után megyek. Egészen a szálloda kertjéig mentünk, ahol találtunk egy aranyos kis fát, alatta pedig egy padot, úgyhogy most is azon ülünk.

- Csak bocsánatot szeretnék kérni. Túlságosan féltelek és én ezt az oldaladat nem ismertem eddig, amilyen most vagy. Csak nem szeretném, ha bajod lenne. Sajnálom, ahogyan beszéltem veled, és ahogy viselkedtem veled. – ezt az egészet a szemembe mondta, ezért sokat jelent nekem.

- Rendben. Megbocsájtok. De miért nem tetszik neked az, hogy én Louis-val jóban vagyok? És őszintén válaszolj Harry. – ez érdekel jelenleg a legjobban és most ez egy tökéletes alkalom.

- Mert félek, hogy belé szeretsz és csalódni fogsz utána. – mondja, mire a szám kicsit tátva marad, és nagy szemekkel nézek rá. Belé szeretni? Louis-ba?  - Most miért nézel?

- Én csak… Vagyis, mi csak barátok vagyunk Harry. – mondom és elkezdem a földet tanulmányozni.

- Húgi, annyira kis buta vagy. De hagyom, hogy magadtól jöjjél rá, hogy a szerelem hogyan is köszön be az életedbe. Ezen túl megpróbálok normálisan viselkedni, esküszöm. – meglepnek a szavai, de valamiért hiszek neki és tényleg remélem, hogy így lesz.

- Rendben. - mosolygok rá.

- Tudod, írni kel dalokat az új albumra, és elkezdtem írni egy dalt. Lassú, szerelmes és a távolságról is szól. Elolvasod? Nem jutottam még el benne sokáig. – egy fehér papírréteget nyújt felém, amit megszeppenve veszek át. Szabadna egyáltalán nekem ezt látnom?

Ha tudnék repülni

Rögtön hazajönnék hozzád

Azt hiszem mindent feladhatnék

Csak kérned kell

Figyelj

Remélem figyelsz mert lehagytam az őrömet

Most teljesen védtelen vagyok

Vannak hegeim amiért nem tudnak egyfolytában figyelni

És a fájdalom erősödik

De most itt vagy és én nem érzek semmit

Figyelj

Remélem figyelsz mert lehagytam az őrömet

Most teljesen védtelen vagyok

- Ez gyönyörű. Harry, kiről szól ez? – kérdezem felhúzott szemöldökkel. – Taylor-ról? – ltom, hogy elkezd habozni, mert még a száját is beharapja, majd egy nagy lemondó sóhajjal a földet kezdi el nézni.

- Igen. – hazudik, de nem fogom firtatni. – Viszont nem tudom tovább folytatni.

- Hát én valami olyanról írnék, ha tudnék, ami nem elcsépelt. Mármint… szóval… - teljesen zavarba jövök így behunyom a szemeimet, de csak az a gyönyörű kék szempár ugrik be elém, ahogyan ma nézett rám. Nem szabad egyedül hagyni. – Csak a szemeid miatt megmutatom majd a szívemet… - mondom halkan, de ezt is meghallotta.

- Sal…

- Amikor magányos leszel és elfelejted ki vagy, hiányozni fog egy fél belőlem, amikor külön válunk. Most ismersz csak a szemeid miatt. Csak a szemeid miatt. – az utolsó mondatot nagyon halkan mondom, és ismét lehajtom a fejemet. Belülről remegek, és valamiért sírni tudnék. De miért? Miért érzem azt, hogy felesleges vagyok az életébe? Mintha csak egy zavaró tényező lennék, sőt nemrég még mindketten azt akartuk, hogy hazatérhessek. Most meg nem biztos, hogy hazamennék.

- Harry! Sally! – a távolba nézek, ahol meglátom, ahogyan Lux rohan felénk, mögötte pedig Lottie próbálja utol érni.

- Lottie, neked nem pakolnod kéne? – kérdezi Harry tőle, mikor ideér hozzánk.

- Ugyan Harold, még csak ki sem pakoltam. – legyint egyet a kezével majd rám néz. – Drága bátyám feszülten várja érkezésed. – mosolyog rám. Bólintok egyet és zavartan állok fel majd indulok vissza a hotelbe. Kíváncsi vagyok, hogy mit akart mondani. Kinyitom az ajtóját, de elől nincs senki. Belépek kopogás után a szobájába és csak a tusoló hangját hallom, ezért inkább visszamegyek a nappaliba és leülök a kanapéra. Bekapcsolom a tévét, amin épp az oroszlánkirály megy, így hát ott is hagyom, hisz imádom azt a filmet, viszont eléggé elfáradtam már, így a szemeimet alig tudom nyitva tartani. Arra eszmélek fel, hogy már nem hallom, hogy Louis zuhanyozna, pár másodperc múlva pedig ki is nyitódik az ajtó és egy törülközőbe lép ki. A hajáról csöpög még a víz, a teste pedig tökéletes, mint egy filmben. Csak pár pillanat múlva vesz csak észre engem, túl hamar ahhoz, hogy embereljem magam és ne csorgó nyállal nézzem őt. A bizsergés újra feléledt bennem, de most az egész testemben, ami fura volt és egyik felem megszabadulna tőle, míg a másik élvezni.

- Sal. – mosolyodik el és felém veszi az irányt. A torkom hirtelen kiszárad és a kezeim elkezdenek remegni. Leül közel mellém és az egyik kezét a combomra rakja.

- Mit szerettél volna az előbb? – kérdezem halkan és dadogva.

- Ja, igen… - nevet fel. – Izé… Eljönnél velem, vagyis velünk haza? – kérdezi meg, de nem néz rám, mintha zavarban lenne.

- Mi? De…

- Lottie is szeretné, és már elújságolta a húgainknak, hogy lehet, viszek valaki különlegeset, ők meg persze elmondták anyának és egy fővel többre számol. Várnak téged Sally, mert én is meséltem nekik rólad. Kérlek. – néz a szemembe, mert tudja, hogy a kékjeivel levesz a lábamról, bár most pont nem ezért adom be a derekamat, hanem mert túl közel van hozzám.

- Én… Rendben. – sóhajtok egyet és behunyom a szemeimet. Megnyugvásra vágyom, hogy abbamaradjon ez a sok dolog, ami bennem zajlik, de e helyett megint mást kapok. Édes ajkak érintik az enyémeket, ami miatt a szemeim egyből kipattannak, Louis pedig elhúzódik.

- Ne haragudj, csak annyira vonzott… - motyogja és a hajába túrva elfordítja a fejét felőlem. Nem tudom, mi vezérel ebben a cselekedetemben, de ijesztő. Fogom magam és lovagló ülésben az ölébe ülök. Nem kell megemlítenem, hogy mennyire meglepődik a tettem miatt, de nem csak ő, hanem én is.

- Én ezt… Úr isten… - motyogom és már leszállni róla, de ő mindkét csuklóm után kap, mielőtt kikelnék az öléből és közelebb húz magához, majd az egyik kezével a derekamat fogja meg, míg a másikkal az arcomat és most normálisan megcsókol. A bizsergés visszatér, de most már nem csak a hasamban, illetve az egész hátam libabőrős lesz, ami pedig még kellemetlenebb, hogy megérzem, hogy ő mennyire felizgatta magát.

- Louis… - húzódom el egy kicsit.

- Tudom, hogy nem szabad. – mondja szemeimbe nézve.

- Miért? – kérdezem. Nem azt akartam mondani, amire ő gondolt.

- Megígértem magamnak valamit és azt be szeretném tartani. De kurva nehéz, ha hirtelen előjön a másik éned és végül az ölembe kötsz ki. – sóhajt fel és megfogja az arcomat.

- Mi ez az érzés? – kérdezem. Nem merek megmozdulni, viszont legszívesebben kitörnék. Halkan felnevet, majd mindkét kezét a fenekemhez helyezi és hirtelen Feláll. –Louis!! – sikítok fel, majd a vállához helyezem a fejemet, a szám érinti puha bőrét, ami miatt a szívem gyorsabban kezd el verni, de ő is libabőrös lesz, viszont biztos, csak mert fázik, hisz egy törülköző van rajta.

- Itt maradsz? – kérdezi, majd ledob az ágyra, viszont így felém kerül.

- Azt hiszem ezt te eldöntötted mikor megkérdezted. – mondom mosolyogva. Mintha minden kétségem gyorsan eltűnt volna, már nem fapofával meredek rá, hanem mosolyogva.

- Mi itt a gond Királylány? – kérdezi egy huncut mosollyal és egy puszit ad a szám sarkára.

- Nos, két gond is van. Ha holnap megyek veletek, akkor össze kellene pakolnom, tehát nem tudok itt aludni. – a kezeimmel közben a haját piszkálom, ami nagyon tetszik nem csak neki, hanem nekem is.

- Megoldható akadály. Mi a másik problémája kisasszony? – kérdezi viccesen, mire egy hatalmas mosoly terül szét az arcomon.

- Az még mindegy. – mondom, és egy puszit adok az arcélére, majd kigurulok alóla. – Ha segítesz a pakolásban, akkor hamarabb végzünk. – teszem hozzá majd kimegyek a szobából. Pár másodperc múlva követ engem, de már kicsit jobban felöltözött, felvette a szürke melegítő nadrágját. Szótlanul libbenek ki az ajtón és futok át a sajátomhoz, amit nyitva hagyok Louis-nak. Igazándiból nem akarom az egész bőröndömet elvinni, csak a kis utazó táskámat.

- Egy napra megyünk.  – mondja, miközben bedől az ágyamba.

- Rendben. – motyogom, de most jobban érdekel, hogy mit is rakjak el. Nem szabad túl kihívónak lennem, de túl lazának sem ezért egy lenge csíkos póló mellett teszem le a voksomat, amit magam mellé hajtogatok, rá egy melegítő nadrágot és egy pizsamát, illetve a fehér neműket, a többit pedig reggel. Ezeket a ruhadarabokat belerakom a kis táskámba majd felállok és az ágy felé fordulok. Egy nagyot sóhajtok mivel Louis pár pillanat alatt beverte a szunyát. Remek.

A fürdést halasztom reggelre, tudom nem valami kecsegtető, de ma reggel is fürödtem, kibírom, ha átalszom és a semmittevés miatt szerencsére nem izzadtam meg. Előkotrom Louis alól a pizsamámat, amit hozzá kell tennem nagyon nehéz volt kiszedni alóla.

- Az Isten szerelmére Tomlinson, fogyj le. – morgom, miközben a ruhámat átveszem, viszont a melltartótól még véletlen sem szeretnék megválni mellette. Befekszem a takaró alá és a telefonomon beállítom az ébresztőt hét órára, majd lekapcsolom az éjjeliszekrényen lévő kis lámpát.

- Ismételten tetszett a bemutató Sal. Jó éjszakát. – mondja majd teljesen maghoz húzott, a hátam hozzáért a mellkasához. Megnyugtató érzés volt, de egyben szorongtam kicsit, hisz mégis csak Louis Tomlinson-ról van szó, aki csak a barátom, bár ez nem annak tűnik.

Rohadt fáradt vagyok, mert a hét órát kicsit elszámoltam, ugyanis Lottie ötkor már az ajtómon dörömbölt, hogy nem fogjuk elérni a hetes gépet, de mentségemre szóljon, hogy nekem senki nem említette, hogy mikor is megyünk. Lényegében a repülőn aludtam egy órát a maradék egyben pedig Lottie-val beszélgettem, leginkább a családjáról, hogy mire is számítsak. Van még négy húguk és egy öccsük. Fizzy, aki tizenöt éves, Lottie elmondása szerint sokkal érettebb a koránál és meg nem mondanám, hogy még csak tizenöt. Egyébként állítólag a szőkeségnek pont az ellentéte, ő egyből barátkozik, és rengeteg kérdése van mindig, persze ezt nem pörögve, hanem nyugodtan, viszont szeret első látásból elítélni valakit. Aztán jönnek az ikrek, Phoebe és Daisy, akik tizenegy évesek, a két lány egymás ellentéte, Phoebe lazább, sportosabb, míg Daisy inkább csajosabb, ezért nem lehet őket összetéveszteni. A babákról pedig nem sokat tudtam meg, csak, hogy egy évesek és imádnivalóak, de hát melyik kisbaba nem az?

- Remélem, anya rengeteg kaját csinál, mert éhen pusztulok. – mikor Louis fáradt, kicsit morcos. kicsit nagyon.

- Én mondtam, hogy egyél. – jegyzem meg és Lottie mellé sétálnék, ha nem kap a kezem után.

- Ne legyél gonosz Sal, nem akarlak megkínozni. Bár lehet, inkább tetszene neked. – suttogja a fülembe huncutul, mire a hasamban felébred az a bizonyos bizsergés.

- Tuti nem. – nevetek fel.

- Fogadjunk. – néz a szemeimbe. Kicsit megrettenek, de állom a nézését. Csak nem lehet olyan rossz ez az egész, ezért beleegyezem.

- Látom Dan-t, gyertek már! – fordul felénk Lottie, mire szétrebbenünk Louis-val és megvárom, amíg beelőz, így utoljára érek oda, épp mikor Dan szétölelgette Louis-t.

- Azt hittem, hogy a lányok tényleg viccelnek. Üdvözöllek, Dan vagyok a srácok nevelőapja. - mosolyogva nyújt kezet, amit elfogadok.

- Sally. – mondom mosolyogva.

- Louis, nyúzottnak tűnsz, míg Lottie nem bír a vérével. – jegyzi meg Dan miközben a táskáinkat bedobja az autó csomagtartójába.

- Hagyd, hosszú volt az estéjük. – nevet fel Lottie és beül hátra, míg Louis elől foglal helyet az anyósülésen, így én bepattanok Lottie mellé.

- Vigyázz a szádra. – fordul hátra Lou, mire Dan ismét nevetni kezd.

- Nincs ezzel semmi baj Louis. – veregeti meg a vállát, persze hamar zavarba jövök, aztán megemberelem magam kicsit.

- Igazából elaludt nálam miközben pakoltam és mivel dagadt, nem tudtam lelökni. – mondom, amin Lottie és Dan is elkezdenek szakadni a nevetéstől, Louis-tól pedig egy szúrós pillantást kapok cserébe. Az autókázás leginkább a két testvér élményeiről szólt, bár sokszor én is beszélgetésbe csavarodtam Lottie-val.

Egy fél óra múlva érkezünk meg egy aranyos családi házhoz. Nem kell megemlítenem, hogy szörnyen izgulok, főleg mikor hallom, hogy az ajtó kicsapódik, és az ikrek futnak ki, egyenesen a bátyjukhoz, persze Louis is ugyan azzal a lelkesedéssel üdvözli őket, sőt fel is kapja mind a két gyereket, akik ht valljuk be azért már nem öt évesek. Hamar észrevennék, így nincs esélyem Lottie-ékkal bemenni a házba észrevétlenül, bár ők még a könnyebb esetek, hisz leginkább Fizzy-től és Louis anyukájától félek, de inkább a másodiktól.

- Te vagy Sally? – néznek fel rám egyszerre, egyből Louis-ra kapom a tekintetemet, aki csak mosolyog, így hát visszanézek a két törpére.

- Igen. Ti meg minden bizonnyal Daisy és Phoebe. Örülök a találkozásnak.

- Ülsz mellém az ebédnél? – kérdezi Daisy.

- Mellém pedig vacsoránál? Louis azt mondta, hogy jól sminkelsz, majd mutatsz pár dolgot? – szinte megbombáznak a kérdéseikkel, de mindegyikre igennel felelek, hisz nem lehet olyan rossz.

- Rendben lányok, hagy menjünk be, utána folytathatjátok Sal nyúzását. – ajánlja fel Louis, ami természetesen először nem tetszik az ikreknek, de lehetőséget látnak benne, hisz még csak kilenc óra.

- Kérlek, ne hagyj magamra. – nézek felé és szinte könyörögve meredek rá.

- Sal, ők csak a családom, mintha velem beszélgetnél. Az első két órát valószínű, hogy úgy is anyával töltöd.

- Mi? – kérdezem tágra nyílt szemekkel.

- Semmi, semmi. – nevet fel, majd a derekamra rakja a kezét és elkezd befele tolni. Mikor beérünk, egy kis előszobába jutunk, ahol a kabátok és cipők sorakoznak, meg egy babakocsi. Leveszem a cipőmet, Louis-tól pedig kapok egy vékony mamuszt. – Ez mostantól a tiéd, ha jössz. – mondja, mire értetlenül nézek rá. – Mit vártál? Hogy majd azt adom oda amibe Eleanor mászkált négy évig? Ezt anya vette neked.

- De nem kellett volna, Louis. – nézek rá szomorúan, persze ismét nem válik be.

- Ezt soha ne mond neki. Nem szereti, mert úgy gondolja, hogy semmi sem felesleges, amire legalább egy nagyon kicsit szükségünk van. Na, irány, a táskádat majd felviszem, csak bemutatlak anyának. Beljebb megyünk egy nagy nappaliba, ahol a lányok vannak, és épp bontogatják, amit Lottie-tól kaptak, egyedül Fizzy hiányzik innen. Lottie egy kedves és biztató mosolyt küld felém, majd végignézi, hogy megyünk el a nappaliból. Egy lengőajtón megyünk át, ami egy nagy és világos konyhába vezet, a pultnál pedig egy barna hajú nő serénykedik és látszólag élvezi, hogy a konyhába lehet, biztosan ő kérte ilyen világosra, ha ennyire jól érzi magát itt. – Anya.

- Louis! – pördül meg az anyukája és egy nagy mosoly jelenik meg az arcán. Egyáltalán nem látszik rajta, hogy már hét gyermeke van, sőt körülbelül harmincötnek nézném.

- Anyu, ő itt Sally, akit ígértem. Sally ő az anyukám, Jay. – mutat be minket egymásnak. Kezet fogunk, de szigorúan néz engem, persze a szemei csillognak az örömtől. – Megmutatom a szobám. – a fejével biccent egyet Louis, már indulnék el, mikor Jay hangja visszaránt.

- Louis, legyél a húgaiddal, Fizzy is nemsokára jön. Sally, te itt maradsz. – mondja Jay és visszafordul a pulthoz. Louis ad egy puszit a homlokomra, de én nem akarom elengedni a pólóját, amin mosolyog, majd leszed magáról.

- Minden rendben lesz. – suttogja, majd elhagyja a helységet.

- Én.. Köszönöm a papucsot. Kedves, hogy gondolt rám. – motyogom és elindulok lassan felé.

- Ugyan, csak a méretedet kellett megkérdeznem, meg a kedvenc színedet. Egyébként nyugodtan tegezz. – fordul felém, majd a fejével biccent, hogy menjek mellé. – Tudsz valamennyit főzni? Nem baj, ha nem, hisz tizenhét évesen nem kötelező tudni, Lottie is csak az alapokat tudja. – érdeklődik. Egy nagyot nyelek, viszont a választól nem félek, fő az igazság,

- Tudok. Szeretek főzni, nagymamámnál sokat voltam, évekig minden nyaramat nála töltöttem és megtanított sok mindenre. Bár a sütést jobban kedvelem, de szívesen főzök is. – felelem hosszan.

- Ezt jó hallani. Ha van kedved, akkor segíthetnél. – néz felém kedves arccal, tehát sikerült egy jó pontot szereznem. Nem gondoltam volna, hogy ennyire kemény nő Jay.

Végül is nem torkollott botrányba az egész, hisz egész jól el tudtam beszélgetni vele, és már fel is oldódtam mellette, viszont amint kiértem a napaliba Jay-jel, megjelent Fizzy. Illedelmesen bemutatkoztunk egymásnak és pár szót váltottunk, majd ő felment a szobájába, állítva, hogy tíz perc és jön. Leülök Lottie mellé, aki az egyik babával játszik, míg Dan a másikkal.

- Megfogod? – kérdezi, majd már is az ölembe nyomja. Ő lehet Ernest.

- De édes vagy. – hirtelen jött ki a számon ez, de nem bántam meg. Sokáig babusgattam Ernest-et, addig, míg nem akart kiszállni az ölemből, ezért ott is aludt el.

- Hé, Louis, az öcséd lenyúlta a barátnődet. – nevet fel Dan.

- Dan, nem vagyunk együtt, mi csak barátok vagyunk. – sóhajt fel Louis, de most nem néz rám.

- Drágám, segítenél megteríteni? – néz legidősebb fiára Jay. Mindketten elhagyják a nappalit és Dan tanácsára nyugodtan letehetem a földön lévő vastag pokrócrétegre Ernie-t, mivel ott szoktak aludni, ha úgy van.

- Merre találom a mosdót? – kérdezem a többieket.

-  A konyha mellett van egy folyosó, ott balra az első. – igazít útba Lottie, mire bólintok és elindulok a konyha felé. A folyosó előtt van egy ajtó, viszont amire nem számítottam, hogy innen is meg lehet közelíteni a konyhát.

- Anya, mondd már. – hallom meg Louis hangját, szinte szenved.

- Aki kíváncsi, az hamar megöregszik fiam. – mondja bölcsen Jay.

- Nem csak ő izgult, hanem én is. Mit gondolsz? Bár tényleg nem értem miért érdekel ez engem ennyire. – most jön a durci Louis. Én sem értem, hogy miért érdekli őt ennyire.

- Nincs Sally-vel semmi baj, sőt… Egy barátnőd sem állt így elém, Hannah túl magabiztos volt, Eleanor pedig megszólalni sem mert, arról nem is beszélve, hogy nagyon korlátozott volt a téma, amiről beszélni tudtunk volna, míg Sally-t bármiről kérdeztem elmondta a véleményét, hol hosszan, hol röviden. Viszont nem gondolod, hogy túlságosan sok érzelmi kapcsolatot kezd el táplálni irántad? Én örülnék, ha többet látnám itt, viszont azt nem szeretném, ha megbántanád, mert igazán kedvelem őt. – mondja Jay. Meglepődök, hisz most jövök rá, hogy ez egy amolyan teszt volt, felmérte, hogy milyen vagyok, ez után pedig gondolom, jön az, hogy a gyerekeivel hogyan viselkedem, leginkább Louis-val.

- Örülök, hogy így gondolod, mert szerintem is Sally egy olyan lány, aki ritka manapság már, viszont anya, te is tudod a választ. – sóhajt fel Louis.

- Persze, hogy tudom, de szeretném, ha kimondanád. Csak nekem. Mellesleg unom már a „csak barátok vagyunk” szöveget. – mondja Jay, amin meglepődök. – Jó, nem kell kimondanod, még nem vagy száz százalékig biztos, viszont egyet tudnod kell. Látom, hogyan nézel rá, és nagyapád ugyan így néz nagyanyádra. Soha nem néztél még így senkire Loui. Ne cseszd el. – behunyom a szemeimet és egy nagyot lélegzek. Ez nem létezik. Egy könnycsepp végigfut az arcomon, így gyorsan bemegyek fürdőbe és magamra zárom az ajtót. Túl messzire mentünk és lehetetlen, hogy Louis kicsit is másképp nézzen rám. Mi csak barátok vagyunk.