10. rész - 7451 km

Sziasztok! 

Meghoztam a következő részt. Sajnálom a múlt heti kihagyást, de év végére minden

szarságot beraknak nekünk és sajnos van egy olyan érzésem, hogy a jövőheti rész is kimarad, mert rengeteg tételt kell megtanulnom. But egy nagoyn jó hírem van... Ma van a legfőbb támogatómnak, egiyk legjobb barátomnak, nem utolsó sorban pedig a történetben Stephanie néven álcázott személy 18. születésnapja. Ez a rész szóljon neked, én elbújok, míg olvasol. Nagyon sok boldog születésnapot kívánok és remélem tetszeni fog a rész!! :))) <3

 Louis Tomlinson

"You're let her go and now 

you realised what you had."

Tudom, hogyne tudnám, hogy Sally könnyen szerelmes lehet, hisz már vágyik rá és még túl naiv megítélni azt, hogy ki is lenne jó neki. Viszont anyának igaza van, döntenem kell, hogy mit akarok, mert végül valaki nagyon szenvedni fog és az a valaki nem más, mint Sally. Szeretek vele lenni, hisz aranyos és csodálatos lány, akivel bármi gondomat megoszthatom, viszont nem tudom, hogy tudnám-e úgy szeretni, ahogy ő szeretné, vagy, ahogy anya gondolja. Lehet, hogy mostanában sok időt töltöttünk együtt, mégis olyan kevésnek tűnik. És ha bizonytalan érzésekkel belekezdenék, félek, hogy ez csak rossz irányba változna. Viszont annak rendkívül örülök, hogy a lányok ennyire szeretik őt, hisz mikor elbúcsúztunk akkor el sem akarták engedni, de hát muszáj volt visszatérnünk. Egy dologgal vigasztaltam őket, mégpedig, hogy Sally jön még hozzájuk, bár ebbe még én sem voltam biztos. Lottie rendkívül várta, hogy végre Johannesburg-ba érjünk, mert úgy érezte, hogy feszültség van körülötte miattunk, persze csak ő beszélgetett Sally-vel. Nem tudom kiverni anya szavait a fejemből, egyszerűen csak ezen tudok kattogni.

- Louis! – behunyom a szemeimet és egy nagyot sóhajtok.

- Mi van? – Harry berobban a szobámba, de nem nagyon veszem figyelembe, ugyan úgy az ágyon fekszem, és a plafont nézem.

- Szerinted miért jöttem? – kérdezi és becsukja az ajtót.

- Harry, megígértem nem? Akkor nyugodj le. – morgom, de nem mozdulok.

- Láthatólag valami történt. Nem vagy önmagad. – mondja mire sóhajtok egyet. – Könyörgöm, csak azt ne mondd, hogy beleszerettél, mert akkor helyben verlek szét. – kezd el fenyegetni, de nem nagyon izgat, csak felülök, és rá nézek.

- Hogy szeretnék már bele egy olyanba, mint Sally? – kérdezem és egy undorító félmosolyt erőltetek magamra. – Ki akarná úgy igazából őt? Mindenkinek az fordul meg a fejébe, hogy micsoda szűzlány, remek lesz kihasználni. – nevetek fel, majd megrázom a fejemet. – Nyugodj meg, nem szerettem belé. – azt hiszem. Nem kell tudnia mindenről, főleg nem arról, hogy anya mit mondott nekem.

- Egy napja itthon vagytok és szinte alig szóltatok egymáshoz. Nem várhatod el, hogy elhiggyem, amit mondasz. Elfogadlak titeket, mint barátok, azért engedtem el veled, mert elém álltál és megkértél, a szavadat adtad, hogy egy ujjal se nyúlsz hozzá. De látom, hogy mindketten harcoltok valami ellen. Mi az? – kérdezi, mire behunyom a szemeimet.

- Nem harcolok semmi ellen. Most pedig elmennék lepihenni, ha nem baj, hisz már tizenegy óra. – csak morgott valamit az orra alatt, majd elhagyta a szobámat, végre.  Bár tényleg már aludni szeretnék, nem tudok, nem csak a hülye gondolatok miatt, hanem a folyosóról szűrődő hangzavar miatt, ezért kénytelen vagyok elküldeni őket egy melegebb éghajlatra. Kitépem az ajtómat, mire a folyosó elhalkul, majd újra felnevetnek. Nem hiszem el. Ha még Liam és Niall lenne, nevetnék, de arra nem számítottam, hogy Sophia, Lottie és Sally rúgtak be ennyire.

- Louis. – áll meg előttem Lottie kifejezetten egyenesen. Meddig gyakorolhatta ezt?

- Menj, pihenj le. – sóhajtok fel, mire érdekesen néz rám.

- Le se kiabálsz? – kérdezi felhúzott szemöldökkel.

- Esélyem sincs a kamaszkoroddal. Ugyan olyan vagy, mint én voltam. Sophia, minden rendben? – kérdezem a barna hajút, aki csak felnevet és mosolyogva bólint.

- Jó éjszakát. – mondja, majd még megöleli Sally-t és az ajtóban álló fáradt Liam-hez búj.

- Aludjatok jól. – mondom nekik majd Sally-re nézek. – Gyere. – intek a fejemmel és megvárom, amíg elhalad mellettem. – Mennyit ittál? – kérdezem, mikor beér a kiskonyhába. Felültetem a pultra és a kezébe adok egy pohár vizet.

- Hát, lehet, hogy kicsit sokat. De csak kicsit. – mondja, és a kezével próbálja mutatni, hogy mennyire picit, ezért felnevetek és lefogom, hogy ne erőlködjön. Megissza a vizet, majd mindkét kezét a nyakam köré helyezi. – Miért hívtál be?

- Mivel úgy sem fogsz emlékezni semmire ezért őszinte leszek. Mert hiányoztál. – mondom és a kezeimet a derekára helyezem. Mindent automatikusan csinálok, mintha így lenne helyes és már évek óta így csinálnánk.

- Louis?

- Igen? – kérdezem, és a szemeibe nézek.

- Tudom, hogy azt hiszed, hogy részeg vagyok, és mindent el fogok felejteni, de van egy fura érzésem. – motyogja.

- Mégpedig? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Mutass nekem valami újat. – kéri, mire a szemeim tágra nyílnak a szívem pedig elkezd gyorsabban dobogni.

- Miről beszélsz? – kérdezem, de nem tudok uralkodni magamon. Megkívántam őt, mindenestül. Az ölembe kapom, és úgy megyek be vele a hálószobába. Lefektetem az ágyra és elkezdem a nyakát csókolgatni, ekkor eszembe jut, a magamnak tett ígéretem. – Nem fogok lefeküdni veled Sal. – jelentem ki, mire kinyitja a szemeit, majd szomorúan néz rám.

- Tudom. – és ezzel egy kést döfött a mellkasomba. Mi az, hogy tudja? Nem tudja, hisz akarom őt, de nem lehet, még egy kicsit ki kell bírnom.

- Sal, nem azért nem fogok veled ma lefeküdni, mert nem akarom. Még nem vagy rá felkészülve. – mondom és megsimítom az arcát.

- De Louis, én már többet akarok annál, hogy néha megcsókolsz… - mondja szomorúan és lehúz maga mellé, majd ráfekszik a mellkasomra, mintha beletörődne a sorsába, a következő tettemet, pedig egy kicsit bánni fogom holnap.

- Louis! – rázza valaki a vállamat. Kinyitom a szemeimet, és Lou-t, Sophia-t és Lottie-t látom meg a szobámba. Megérzek egy kis nehezéket a mellkasomon, ezért lenézek, Sally fekszik rajtam, ami jó érzés és mosolygásra késztet.

- Igen, rohadt cukik vagytok, meg tök jó, hogy így egymásra találtatok, de Harry rohadt mérges. – mondja Lou és lehúzza rólunk a takarót, de aztán gyorsan vissza is húzza.

- Miért? – kérdezem összehúzott szemöldökkel.

- Tegnap be akart menni Sally-hez, de nem volt a szobájában, ezért gondolta, hogy itt lesz és bejött hozzád és olyat látott, amit nem akart. – magyarázza, majd a két ácsorgóra néz. – Azért jöttetek, hogy ott álljatok? – fordul feléjük, mire a húgomra nézek, aki nagy mosollyal néz csak engem.

- Tudtam! Tudtam! Louis szerelmes!! – kezd el visítozni, aminek a hatására Sally is felébred.

- Miért vannak itt ennyien? – kérdezi rekedt hangon és jobban hozzám bújik.

- Össze kell kapnod magad Királylány, ha nem akarsz meghalni. – mondom és egy puszit nyomok a feje tetejére.

- Mi? Miért? – olyan édes mikor még kómás.

- Csak öltözz fel, áthoztunk pár cuccot, a tegnapit meg visszavisszük. – mondja Soph és a húgommal együtt eltűnik. Egy nagyot sóhajtok és Lou-ra nézek.

- Kikerülhetetlen? – kérdezem, mire Lou egy szomorú mosollyal bólint, majd elhagyja a szobát. – Ne haragudj. – sóhajtok egyet és hátravágódok az ágyba.

- Miért haragudnék? – kérdezi értetlenül, de még mindig ül, így a csupasz hátát kivillantja. Egyből megsimítom, amitől libabőrös lesz.

- Miattam kerülsz bajba. Bár én is elég nagy szarba vagyok. – mondom.

- Én nem bántam meg. És mindenre emlékszem Louis. Köszönöm. – mondja és visszafekszik a mellkasomra. – Már nem akarok haza menni. Amíg itt vagy, addig nem. – mondja halkan és egy puszit ad az arcomra.

- Én sem akarom már, hogy hazamenj. Viszont tényleg fel kellene öltöznünk. – mondom és kipattanok az ágyból. Előveszem az egyik alsónadrágomat, rá a melegítő nadrágot, plusz egy pólót. – Végig néztél. Sally. – nevetek fel.

- Nem is. – mondja nevetve.

- Ezért, most én is végig nézem, ahogyan felöltözöl. – mondom egy pimasz mosollyal, de csak egy szúrós pillantást kapok. – Rendben, kint várlak. – forgatom meg a szemeimet. Kimegyek, ahol Harry már keresztbefont kézzel vár. Most jön halálom napja, pedig azért szerettem volna még családot alapítani.

- Megígérted és bíztam benned. Ennyit ért? – kérdezi még nyugodtan. – Mellékesen kurvára csalódtam benned és ezt sosem fogom megbocsájtani. Már akkor tudtam, hogy ezt akarod, mikor kamu utáltad. Soha többé nem akarom, hogy ez megtörténjen!

- Harry, nem feküdtünk le. Esküszöm.

- De minden más kimerítettetek mi? – egy sóhajtással bólintottam, mire kaptam egy jobb horgost. Hirtelen meginogtam, de nem terültem szét, viszont a bal oldalam ég. – Legyen ez a figyelmeztetés. Nem fogod a húgomat kihasználni és át baszni! – kiabálja.

- Sosem tennék vele ilyet, ahhoz túlságosan fontos nekem. – mondom neki, de le se szarja, hisz Sally kiért és rögtön hozzám futott.

- Louis… Istenem… Te normális vagy? – gondolom ezt már a bátyjának szánta. – Miért kellett megütni? – Sal torka szakadtából kiabált. – Hozok rá valami hideget.

- Sally, jól vagyok. Nem kell…

- De Louis, kell! És ne vitatkozz!! – mondja és már be is megy a kiskonyhába, viszont a hűtőbe valószínű nem talál semmit a fagyasztóba. – Te meg mit képzelsz magadról? Miért kellett megütni? Szállj már le rólam, ez az én életem és én el tudom dönteni, hogy mit akarok!

- Eltiltalak titeket egymástól, és mivel tudom, hogy ki tudtok cselezni ezért Saidie, összepakoltam neked.

- Nem küldhetsz haza! – kiabál rá Sally, én pedig nem hiszek a füleimnek.

- Már hogy ne küldhetnélek haza! Nem vállalok rád felelősséget, anyáék várnak otthon. Gemma-val mész. Tudtommal úgy is ezt akartad elérni, tessék, sikerült annyira kihúznod a gyufát, hogy nem kell itt lenned. A gép egy óra múlva indul. – mondja, és ezzel elhagyja a szobát. Remek. Ezt nem akartam hallani, nem akarom, hogy Sally elmenjen. Felpattanok és az egyik poharat a falhoz vágom. Tudom, hogy megijesztem kicsit, de jobb mintha rákiabálnék.

- Louis… Nem fogok hazamenni… - mondja elcsukló hanggal. Csak morgok egyet és a szemébe nézek.

- Nem tudok búcsúzkodni. – motyogom. Már most olyan érzésem van, mintha hiányozna egy részem. Hirtelen szorítást érzek a derekamnál, lepillantok a kezekre, amik olyan szorosan ölelnek engem. – Ne nehezítsd meg, kérlek.

- Ilyen könnyen hagynál elmenni? – kérdezi, mire megfagyok.

- Mit tehetek? A bátyád hajthatatlan. És fogunk beszélni, egy hosszabb szünetben pedig elmegyek hozzád. Szerinted egyedül jutottam el idáig? Drága legjobb barátnőd se hagyná amúgy. Majd ő megneveli Harry-t. Kérlek, hogy vigyázz magadra és ne legyél szomorú. – felé fordulok és egy hosszabb puszit nyomok az arcára.

- Mégiscsak megy ez a búcsúzkodás. És még én ne nehezítsem meg? – nevet fel, majd a karjaim közé bújik. Ez után könnyes szemekkel hagyja el a szobámat. Nagyot sóhajtok és a telefonom után nyúlok, majd kikeresem azt a személyt, aki mindig is tudott segíteni.

- Zayn, segítened kell…

- Hallottam haver. Perrie már mindenről tudott reggelre és elmondta. Figyelj, mit érzel? – tudhattam volna. Tuti csak a hívásomra várt.

- Ürességet, zavartságot. Nem tudom. Már most hiányzik. – motyogom.

- Szerintem szerelmes vagy. Mármint kezdesz az lenni. És erre tudom, hogy most te is rájöttél, hisz elengedted, és rájöttél, hogy mid volt. Ha bízol a szavamban, szerintem és Perrie szerint nyárra már újra veletek lesz. Veled lesz. – nem tudok még hinni neki, de rohadt igaza van. Elkezdtem beleszeretni ebbe a lányba, de piszkosul.

 Sally Styles

Nem bírom megállni, hogy ne a videókat nézegessem a koncertekről, bár Harry részét mindig átugrom, de a többiekét mosolyogva hallgatom végig, főleg az övét. Nem tudom, hogy miért hagyott elmenni ilyen könnyen, bár megígérte, hogy keresni fog, de már két hete nem tette. Tudom, hogy májusban szünetet tartanak, de nem fog meglátogatni. Ugyan miért tenné?

- Sal, ne rágódj már ezen ennyit. – el is felejtettem, hogy nem egyedül vagyok.

- Sajnálom. Csak hiányzik. – hajtom le a fejemet miután leállítom a YouTube-ot.

- Nem azt mondom, hogy ez egy jó döntés volt, de jó döntés volt. Nézd, ha megpróbált volna visszatartani semmit nem tudott volna elérni, maximum még pár pofont kapott volna. Túlságosan beleestél! Nem szabad ennyire, csak azért amik történtek. Ha komolyan gondolta a dolgokat, akkor várni fog rád. – bizonygatja legjobb barátnőm, de olyan húzós ez az egész. Ha Harry így állt hozzá, akkor sose fog ebbe belenyugodni.

- Steph, unalmas vagy. – sóhajtok fel és hátradőlök az ágyon. Annyira unalmas itthon minden, rettenetes, hogy milyen lassan történnek a dolgok.

- Két hét múlva érettségi, muszáj tanulnom.

- De már rég tudod te is, ahogyan én. Nézzünk filmet.. – kezdek el hisztizni neki, amit nagyon utál.

- Oké, ha ennyire csinálni akarsz valamit, akkor legalább valami jót csináljunk. Menjünk el bulizni. Hívjuk a többieket is. – pattan fel az ágyra és már is a telefonját nyomkodja. Nincs kedvem bulizni, de jobb, mint ez, amit eddig csináltunk. – Emlékszel a tavalyi szülinapomra? Persze, hogy nem. Lehánytál. – nevet fel és leül velem szembe. – Annyiszor hányhatsz le ma ahányszor akarsz, csak kérlek, egy kicsit felejtsd el.

- Eddig te akartad a legjobban, hogy legyen köztünk valami, most meg felejtsem el? Steph borzasztó vagy.

- Az lehet, de a lányok egy óra múlva itt lesznek, úgyhogy ideje készülni. Adsz ruhát? – teljesen felpörgött, én ezt nem bírom. Imádom Stephanie-t, de borzasztó mikor felpörög.

- Azt csinálsz, amit akarsz. – rántom meg a vállamat nem törődően.

- Na, figyelj ide! Ma kicsíped magad és flörtölni fogsz! – utasít, majd hozzám vág egy fekete ruhát.

- Kicsípem magam, de nem fogok flörtölni.

- Nagyon helyes hozzáállás Saide, különben is engem nyírna ki Louis, ha kiderülne, hogy én támogattalak benne.

- Harry hamarabb megölne, nyugi. – morgom, és végre felállok az ágyról. Fura, de Steph most nem szólt vissza semmit, csak ugyanúgy csendben turkál a ruhák között. – Egyre érdekesebb vagy nekem Stephanie. Nem akarsz elmondani valamit? – kérdezem, miközben besétálok a fürdőszobámba. Felkenek magamra egy kis sminket, illetve a hajamat kiengedem. Nem annyira akarom az arcomra terelni a hangsúlyt, az számomra is feltűnne. Felveszem a fekete pánt nélküli ruhát, aminek a háta teljesen a derekamig ki van vágva.

- Mit kellene elmondanom? Hogy én tudtam először Louis érzéseiről? – kérdezi, mire megfagyok. De hisz, azt hittem, hogy Jay az. Kisétálok a fürdőszobából és az ajtóba megállok Steph-től nem messze.

- Milyen érzései? – kérdezem.

- Elég a vakoskodásból Sal. Mindenki látja, hogy szerelmesek vagytok. Ezt Harry is tudja, ez a távolság, amit kialakított nem csak mérgéből és a félelméből származik. Ez egy próba, hogy Louis mennyire is tart fontosnak téged. – a szám is tátva marad, miközben ezt mondja. Nem akarom elhinni, de Steph miért hazudna? – De ezért ma csak a bulizásra koncentrálsz! – mosolyogva bólintok egyet. Legjobb barátnőm bemegy a fürdőbe, addig én előkerítem a szürke magas sarkú cipőmet, illetve hozzá egy ugyan olyan színű táskát. Szerencsére Steph sem vacakol sokat és hamar elkészül, így a telefonomat és a pénztárcámat az irataimmal elrakom, majd lemegyünk. Anyáék szerencsére beleegyeznek, de időben itthon kell lennem, ami be is fogok tartani. Mikor a csajok megérkeznek, már megyünk is a Paradis-ba, ahol már elég korán, olyan kilenc körül elkezdődik egy buli. Legnagyobb meglepetésemre egy ismerős autót vélek felfedezni, de a legnagyobb furcsaság, hogy Connie már rohan is az ismerős karjaiba. Meglepődöttségemtől beszélni sem tudok, csak megölelem a szőke barátomat miután utolértük Con-t.

- Sal, jól nézel ki.

- Nialler, mit keresel itt? – kérdezem csodálkozva.

- Jöttem meglátogatni Connie-t, persze mentem volna hozzád is… - nevet fel kínosan, temrészetesen útba se akarta ejteni a házunkat. - …csak nem tudok pontosan, hogy hol laksz. – tipikus Niall. A fejemet fogva nevetek fel, majd elszomorodom, hisz Niall és Connie között tudtommal nincs semmi komoly, de az ír szőkeség mégis eljött meglátogatni a barátnőmet. Bezzeg Louis…

- Az remek. – mondom és beállok a sorba.

- Sal, hiányzol neki rettenetesen.

- Persze, mindegy is… - felelem. Fél óra múlva bejutunk, sőt az első három kört le is gurítjuk, viszont nem érzem olyan jól magam, mintha valami miatt a szívem bepörgött volna. Hirtelen rosszul leszek és egyenesen a táncparketten végzem, ami persze nem annyira fáj annál, mint ami most bennem történik.