Sziasztok! Újabb kedd, újabb Marble! Remélem mindenki túlélte a hétfőt illetve a mai
napot is, innentől már csak könnyebb lesz nyugi! :D
Rettenetesen örülök, hogy már kilencen
felvállalják érdeklődésüket a történet iránt, illetve a visszajelzéseknek,
amiket facebook-on is kapok! Köszönöm a támogatást, remélem, még sokáig velem
lesztek!
De nem is húzom tovább, jó olvasást!
Hideget-meleget elfogadok! :)
All the love.xx
EsmeeH.
Sally Styles
"But don't
forget it,
one day can
change everything!"
Mikre nem vagyok képes csak azért, hogy hazamenjek,
szövetkezek az ellenséggel, persze nem szó szerint ellenség, csak folyton ment
az utálkozás kettőnk között. Jelenleg terv még nincs, vagyis egy pár volt már,
de elég gyengék voltak. Aztán rájöttünk, hogy először meg kell tudnunk mi az,
ami miatt Harry ideláncolt engem magához, az pedig nem lesz egyszerű, főleg,
hogy a látszatot is fenn akarjuk tartani Louis-val, miszerint ki nem állhatjuk
egymást, ami nem lesz annyira nehéz. Ásítva ülök Gemma mellett a kanapén és az
irodalmat olvasgatom. Miért kell ennyi írónak és költőnek az életét tudni a
legkisebb részletekig? A legjobb pedig, hogy koncentrálni sem tudok teljesen,
mivel csak az jár a fejembe, hogy nemsokára akár haza is mehetek.
- Húgi, minek tanulsz ennyit? Hidd el kevesebb
erőfeszítéssel is meglesz. – szólal meg Gem mikor megunja, hogy csak a lapokat
bújom, bár ő is ezt teszi, csak egy könyvvel.
- Mert unatkozok. Unalmas itt lenni, hidd el. –
morgom és lapozok, bár egy szót nem tudok az előző oldalról.
- Találd fel magad…
- Gemma. Itt nincs semmi olyan, amit szívesen
csinálnék, és amivel szívesen ellennék. Most kössek sálat, vagy mit csináljak?
– kérdezem. Próbálom nem megbántani, de azt hiszem egy kicsit a hangnemmel
túlzásba estem. – Ne haragudj. – motyogom és felállok a helyemről. Levágom a
kanapéra a köteg papírt és inkább kimegyek a teraszra, ahol egyből a telefonom
után kapok. Kikeresem anya nevét és megcsörgetem, de a sokadik perc után sem
vette fel a telefont, így szomorúan rakom le és nézem a tájat, előttem a tenger
gyönyörű látványt nyújt, de mégsem tud annyira érdekelni. Most a srácok
biztosan jót mulatnak lent a parton, már megbántam kicsit, hogy nem mentem
velük, hisz Ausztráliában a tengerpart egy csodálatos hely, én pedig ezt
kihagyom. Nincs arra lehetőség, hogy visszatekerjük az időt? Mert akkor
elmenekülök valahova, hogy a bátyám ne tudjon magával hozni.
- Mi a hézag kicsi lány? Zavarok? – hallom meg az
érdekes hangját a sajátos akcentusával.
- Dehogy zavarsz. Az égvilágon semmit nem teszek az
elmúlt körülbelül három hét óta. Kezdek besokkolni Zayn. – mondom és nagyon
kevés választ el attól, hogy elbőgjem magam, viszont nem akarom, hogy meg tudja
azt a tényt miszerint utálok velük lenni, mert úgyis csak elmondja Harry-nek,
aztán jön még egy kioktatás és még csak esélyem se lesz megszabadulni tőlük.
- Miért nem lógsz Niall-el? Úgyis jól kijöttök és
tudtok együtt sok mindent csinálni. Vagy Louis? Amennyire eddig ismerlek,
teljesen ugyan olyanok vagytok, tökéletesen eltudnátok baromkodni a turnét.
Miért nem nyitsz felénk? – kérdezi, mire felnevetek. Niall-el semmi bajom,
viszont ez a Louis történet egyáltalán nem tetszik.
- Az, hogy Louis meg én mondjuk, focizzunk a
hallban, lopjunk kaját a svédasztalról, este fürdőzzünk, fessük ki a folyosón
lévő portrékat viccesre, vagy lökdössük egymást a poggyászkocsin az soha nem fog
megvalósulni. – mondom és felnevetek, mert még az elképzelés sem működik, az,
hogy mi pedig hasonlítunk az lehetetlen, én nem vagyok egy öntelt, beképzelt
idióta.
- Én tökre el tudom képzelni. – kacag fel jókedvűen,
gondolom, vicces látványt mutathatunk, de én nem tudok belegondolni milyen
lenne. – Viszont, ha most velem tartasz, akkor tutira nem bánod meg! –
komolyodik el és egy kis mosoly jelenik meg a szája sarkában.
- Nincs kedvem semmihez Zayn. – sóhajtom és
megrázom a fejem. Megint visszahúzódok, aztán megbánom az egészet. – Különben
is, mindenki a parton van. – morgom, mire sóhajt egyet és lehajol elém majd a
vállára kap. Felsikítok félelmemben, hiszen hirtelen ért és időm sincs
felfogni. – Engedj el! El fogsz ejteni Zayn!!! – kiabálok, de semmi reakció,
csak nevetés. Rájövök, hogy a kapálózással csak rontok a helyzeten és növelem
az esésem lehetőségét. Másodperceken belül megérzem a lábam alatt a talajt, ami
miatt teljesen lenyugszok.
- Nem így, gondoltam. – mormogja Harry és Zayn-re
néz, aki egyből tiltakozik némán.
-Esküszöm, ha elejtettél volna ledobtalak volna a
liftaknába. Nem emelgethetsz csak úgy! – háborodok fel és még mindig abban az
extázisban vagyok.
- Ne hisztizz már. Mondtam, hogy nem értékel
semmit. – mondja Louis unottan és keresztbe font kezekkel néz rám. Teljesen jól
tudja eljátszani azt, hogy nem tervezünk semmit, lehet szakmát kéne váltania,
mert a színészkedésben valószínű jobban teljesítene.
- Mit akartok? – kérdezem sóhajtva és már azon
gondolkozom, hogy hogyan vetem bele magam az amerikai függetlenségbe.
- Igazából semmit, csak szeretném, ha velem jönnél
a reptérre. – mondja mosolyogva a bátyám, azzal a tipikus Styles gödröcskével.
- Minek menjek veled oda? Miért nem kérsz meg mást,
aki rád pazarolja az idejét? – kérdezem felhúzott szemöldökkel, és bingo!
Visszatér a bunkó Sally, aki már a saját bátyjával is pofátlan. Nem akarom őt
megbántani, mert mindennél többet jelent számomra, de elegem van belőle és nem
tudom kontrolálni ezt az egészet.
- Saide Elizabeth Styles! Kurvára a reptérre jössz
velünk. – emeli fel a hangját Louis mire felnevetek. Miért hív a teljes
nevemen? Honnan tudja? És ő miért parancsolgat?
Esélyem sem volt ellenük, főleg, hogy már Gemma
tuszkolt be az autóba, úgyhogy csak tűröm, ahogyan a sok fotós között
áthaladunk a terminálba, ahol lehet várni az utasokat. Hogy kit várunk?
Állítólag Taylor-t, valóságban nem tudom, de túl furcsák nekem, sőt akkor Tay
is szólt volna, hogy jön, mint megmentő. Morcosan, Harry kezét szorongatva
próbálom túlélni ezt az egész hajcihőt, amit ismét sikerült túlélni. Kész
csodának érzem ilyenkor, hogy még kapok levegőt. Az unalom miatt, amit még az
elkövetkezendő két percig fogok csinálni, felnézek Twiter-re, ahol egyből
meglátom magunkat, ahogyan a fotósok és rajongók között próbálunk bejutni a
reptérre. Egy-kettőt lementek, hisz vagy Harry, vagy Louis, esetleg én vágok
vicces fejet teljesen véletlenül.
- Sally. – mondja Louis mire rákapom a fejemet és
érdekes nézése miatt felállok majd a távolba nézek, ahol először fel sem tűnt,
de utána megfagytam. Nem értem, hogy kerülhet ő ide? Hosszú fekete haja kitűnik
a tömegből, főleg a kék szemeivel. Nem akartam magamra vonni a figyelmet, de
nem tudtam a sikításomat bent tartani. Egy magas c-t megszégyenítő visítással
rohanok meg legjobb barátnőm felé, elengedi a cuccait és úgy közeledünk egymás
felé. Szoros ölelésbe fogadjuk egymást és én már könnyezek.
- Istenem, annyira hiányoztál! Nem hiszem el, hogy
itt vagy, Uram atyám!!! – mondom majd elengedem és rá mosolygok. Hatalmas
vigyorral az arcomon fordulok bátyám felé és a nyakába ugrok, hisz átlátható,
hogy ő szervezte le ezt az egészet. Szorosan megölel, de elenged inkább, hogy
ismét Stephanie-vel foglalkozhassak.
- Rosszabbak vagytok, mint a tinipicsák. – morogja
Louis és karba tett kézzel néz minket, vagy csak engem.
- Ó, biztosan te vagy Mr. Tökfej. Rengeteg mindent
hallottam rólad és esküszöm, hogy egy rossz szó után búcsút mondhatsz a kis
helyes pofikádnak. – mondja mosolyogva Steph, én pedig csak nevetek, hisz ez
hiányzott annyira, ez a választékos duma. – Egyébként Stephanie Adams vagyok,
és nem örülök a találkozásnak. – Louis mérgesen néz rám, de én csak mosolyogva
megrántom a vállam, ellazul és egy apró mosoly hagyja el a szája sarkát. Tehát
nem haragszik remek.
- Nagyon örülök, hogy eljöttél Steph. – vigyorog
Harry és átöleli a barátnőmet.
- Harold! Erre vártam mióta elvitted mellőlem a
legjobb barátnőmet. – forgatja meg a szemeit és újra átölel engem. – Unalmas
nélküled minden. – suttogja és megszorít még egy kicsit.
Sebesen hagyjuk el a repteret és átvágva a tömegen
ülünk be az autóba. Kivételesen hátra ültem Steph mellé, így Louis örülhet a
fejének, bár nem értem, hogy ő miért jött.
- Na, mesélj! Mi történt otthon? Hogy halad az
esküvő? Vagy nem, várj!! Mi van veled és Cole-lal?? – húzom huncut mosolyra a
számat és a periférikus látásom miatt látom, hogy erre a névre Harry is
hátranéz a visszapillantóból.
- Jézusom Sal, nyugi. – nevet fel. – Hát mióta
elmentél és ugye szakítottatok Roy-jal, azóta az a seggarc igényli Cole
társaságát, ezért sokszor elhanyagol, de nem baj. Mármint az, de nem bánom
annyira, hisz tudok tanulni, na meg ruhákat nézegetni az esküvőre. – mondja mosolyogva,
de átlátok rajta. Megölöm azt a gyereket, ha megmeri bántani Steph-et.
- De mesélj te. Milyen itt? Mármint milyen érzés
utazni a világot, hogy körbe vagy véve a figyelemmel és, hogy néha a saját
arcod visszaköszön Twitter-en? – kérdezi izgatottan mire csak sóhajtok egyet.
- Nem akarok erről beszélni. Legszívesebben
hazamennék, hisz annyira hiányzik minden, leginkább az, hogy jégre léphessek. –
motyogom és kinézek inkább az ablakon, nem szeretném, ha kérdezősködne, hisz
pont nem Harry és Louis előtt szeretnék válaszokat adni.
- Te hülye vagy. Ez egy nagyon nagy dolog…
- Nem az!!! – mordulok rá és szerencsére már
megérkeztünk a szálloda parkolójához, úgyhogy könnyedén pattanok ki az autóból.
Még Stephanie sem érti meg, hogy mennyire utálok itt lenni. Betrappolok a
hotelbe és inkább a lépcsőt választom a lift helyett, de ezt hamar meg is
bánom, úgy körülbelül a harmadik emeletnél, így a pihenés mellett döntök.
Teljesen megbánok mindent egy szempillantás alatt és úgy döntök, hogy lifttel
haladok tovább. Már magamat idegesítem ezzel a sok hisztériával, de nem tudom
elfogadni a tényt, hogy ide vagyok láncolva, mint egy rab.
Bemegyek a közös nappaliba és ledőlök a földre,
amit Niall annyira nem díjaz, hisz elkezd azzal játszani, hogy „véletlen” rám
lép, természetesen nem teljes erőből.
- Mit kezdjek egy hullával? Vajon finom? – kérdezi
a szőkeség, mintha komolyan meghaltam volna.
- Nialler, szállj már le rólam. – mondom halkan
hisz most a teljes testsúlyával nehezedik rám lovagló ülésben, ami kicsit
félreérthető egy külső szemlélőnek, de nekünk nem.
- Te mi a szart csinálsz?? – hallom meg bátyám
hisztérikus bosszankodását, míg Gemma megfullad a nevetéstől. – Szállj már le
róla!!! – kiabál Harry és mivel mi is elkezdünk nevetni, ezért drága bátyám
lelöki rólam a szöszit. – Nem megmondtam, hogy nem akarom, hogy bármi közöd
legyen a húgomhoz? – kérdezi, még mindig idegesen mire abbahagyom a nevetést.
- Ezt nem hiszem el Harry. Nem vagyok egy
gyámoltalan kislány, aki nem tud vigyázni magára. És mi van, ha bármi is van
köztem meg Nialler között? Nem akadályozhatod meg. – morgom és felsegítem a
földről a még földön fetrengő megszeppent fiút.
- Öcsikém, mitől félsz ennyire? – kérdezi Gemma
mosolyogva, ezzel is idegesítve a testvérünket. Szemeim elkalandoznak, és akaratomon
kívül a mély kékségig jutok el csak. Mérgesen néz rám, de állja ezt a „harcot”.
Elgondolkozva egy kicsit, most már tennünk kéne valamit a hazajutásom
érdekében, ha pedig nem sikerülne a napok alatt, akkor simán megszökök és
Steph-fel tartok.
- Nem akarom, hogy összetörjék a szívét. – morog
Harry, de csak felnevetek, ezzel megszüntetem a szemkontaktust Louis-val, a francba.
- Na, fejezzétek be. Egyébként, szia Gem, és
üdvözöllek Niall, Stephanie vagyok, Sal legjobb barátnője. – mondja mosolyogva
Steph és Niall-höz lépked, kezet fognak majd megöleli a nővéremet.
- Nem is mondtad Sally, hogy ilyen csinos barátnőd
van. – mosolyog Niall perverzül. – Ő rá ráhajthatok? – fordul bátyám felé a
szőke, mire Harry-be felmegy a pumpa és még idegesebb lesz, ami rohadtul fura
nekem.
- Rá se merd tenni a kezedet. – morogja Harry és
megigazítja a haját.
- Na, idefigyelj Styles! Oké, hogy a húgodat véded,
bár értelmetlen, de nekem nem vagy a bátyám, ne mondd meg másoknak, hogy rám
hajthat e vagy sem. – Steph kezd bekeményíteni, de csak Harry arcvonásait nézem
összeszűkített szemekkel.
- De olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél. – mi
a faszért ilyen feszült Harry?
- Most ugyanolyan idegesítőek vagytok, mint Sally.
– mondja Louis és elhalad mellettem, mire belevágok egyet a karjába. – Hű de
fájt királylány. – forgatja meg a szemeit és tovább megy. – Most akkor mi lesz a
meglepivel?
- Ja, igen! Sal, látom rajtad, na meg hallottam,
hogy mennyire ki vagy borulva, úgy mindentől, tehát intézkednem kell, és ismét
meg kell mentem az életedet. Szívesen. – odaszalad a bőröndjéhez és elővesz egy
kisebb táskát. – Irány kiereszteni a gőzt. – mosolyog és meglóbálja előttem az
ismerős táskát.
- Uram Atyám!!! – mondom ledöbbenve és magamhoz
szorítom a táskát, amibe a féltett kincseim vannak. – Te vagy a világ legjobb
barátnője!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!! – ugrok a nyakába és még
helyben futkorászok kicsit. – Átöltözök és mehetünk!! – mondom és már át is
rohanok a szobámba. Előveszek egy fekete feszes melegítő nadrágot és egy fehér
garbós, meleg felsőt. Még egy hajgumit is elrakok a biztonság kedvéért, illetve
felveszem a szerencse karkötőmet, amit minden korcsolyázásomnál hordok.
Visszasietek a többiekhez, ahol kiderül, hogy jön még Lou és Lux is velünk,
illetve az eddig jelenlévők. Együtt megyünk le a két autóhoz és elosztva
indulunk el, mivel nincs kedvem a bátyám hülyeségeit hallgatnom, ezért
Steph-fel és Gemma-val Lou-ékhoz ülünk be. Hamar a csarnokhoz érünk, én pedig
olyan izgatott vagyok, hogy szinte kirobbanok az autóból és előre futok
Louis-hoz, aki mosolyogva néz engem. Elég szokatlan, hogy nem azzal a gúnnyal
tekint rám, hanem csak mosolyogva, vagy nevetve néz engem, hisz ez az első
ilyen. Végig ugrálom mellette a befelé utat, amit nem csak ő, de én is élvezek.
- Addig pattogsz itt ameddig valaki le nem lő, mert
azt hiszi, hogy valamilyen vad állat vagy. – nevet fel, amin én is kacagok.
- Semmi nem állíthat meg most. – mosolygok rá, amit
viszonoz és kinyitja nekem az ajtót. Csendben megköszönöm és bemegyek. A
többiek is beérnek, így bérelnek korcsolyát, de nem fizetnek jegyeket, hisz
Harry lefoglalta mára egy-két órára a csarnokot. Kint már nagyon melegem volt,
de itt bent pont tökéletes lesz a hőmérséklet nemsokára. – Nincs itt anya, vagy
az edző, hogy megszorítsa a korcsolyámat. – sóhajtok fel, hisz egyedül
lehetetlen és ők ketten szokták nekem csinálni, mivel fontos, hogy a kori jól
tartsa a lábamat.
- Megcsinálom. – mondja Harry, akinek még csak az
egyik lábán van rajta a kori.
- Majd én megcsinálom, úgy sem fogok most
korcsolyázni. – inti le a bátyámat Louis és letérdel elém. Kis rés van a két
ajkam között és csak őt nézem, ahogy a bőre elfehéredik az erő miatt aztán
vörös folt marad ott. – Ugye nem fogsz elesni? – kérdezi és felnéz rám. Egy
hang se jön ki a torkomon, így megrázom a fejemet.
- Profi műkorcsolyázó nő, nemzetközi bajnok. Nem
fog elesni. – mondja biztatóan Gemma és rám kacsint, amit nem értek. Nem
szerettem ezzel soha felvágni, de igaz, 2014-ben megnyertem ezt a címet.
- Váó, nem is tudtam. – mondja Louis meglepetten és
feláll, majd a kezét nyújtja nekem, de nem fogadom el.
- Köszönöm. – mosolygok rá halványan és arrébb
vonulok nyújtani. Mindenemet jól megmozgatom, és a többiekre nézek.
- Menj csak, éld ki magad, utána megyünk jégre mi
is. – mondja Lou és megigazítja Lux sapkáját. Egy bólintással fordulok vissza a
pálya felé és egy nagyot sóhajtok. Nagyon régen nem voltam már jégen és
rohadtul hiányzik már nekem az az adrenalin, az az érzés, amit akkor érzek,
mikor csúszhatok a fagyott vízen. Lassan lépek rá, és egy mosoly kúszik az
arcomra. Először csak pár kört teszek meg, majd begyorsítok és egy Flip-pet
csinálok, amitől elindul bennem ez az adrenalin dolog. Még jobban begyorsítok
és egy dupla Axel-lel folytatom, utána pedig a többiek megtapsolnak. Mivel nem
tudok várni és a könnyebbeket csinálni, így egy tripla Slachow követi az
eddigieket, ez után a többiekre nézek, legalább is rá, hisz bizonyítás képen is
csináltam. Látom a szemeiben eltűnni az aggódást, helyette megkönnyebbülés
tükröződik benne. Mosolygok egyet és becsúszok a pálya közepére, majd elkezdek
egy helyben forogni, leguggolok majd újra állok, utána pedig hátrafele indulok
el, úgy, hogy a két lábam egymással derékszögben van, mert az egyik a levegőben van, majd jön a kedvencem,
állva lenyomok egy spárgát, a korcsolya a fejem felett van, ami szerintem
rohadt vicces. Mosolyogva térek vissza az előző pozícióba és megvárom, amíg
magamtól lassulok le, persze utána még befejezés képen egy tripla Lutz-ot
csinálok.
- Oké, ezt hogy csinálod? – kérdezi felháborodottan
Niall, amin persze nevetünk.
- A gyakorlás teszi a mestert. Na, jöttök? –
kérdezem mosolyogva és megvárom, míg mindenki a jégre lép. Hihetetlenül hálás
vagyok Stephanie-nak, hogy megtette ezt értem, és még messziről is tudja, hogy
mire van szükségem.
Visszaérve a hotelbe, mindenki úgy néz ki, mint egy
lepukkant öregember, csak lihegnek a fáradtságtól, míg én teljesen
feltöltődtem, így inkább az egyetlen nem félholt ember mellé ülök le az
asztalhoz, aki nem más, mint Louis. A csapat másik fele már megvacsorázott,
úgyhogy csak mi maradtunk. Én egy grillezett csirkemellet ettem salátával, míg
a többiek nagyon laktató kajákat, hogy utána könnyebb legyen az elalvás.
Csöndben telt a vacsora és már mindenkitől
elbúcsúztunk, csak akadt egy kis probléma, Stephanie alvóhelye.
- Hogy ne legyen gond semmiből, cserélek Sally-vel,
így a két lány együtt tud lenni. – ajánlja fel Louis, mire Harry fintorog. Nem
tudom, hogy mi baja van vele, de a korcsolya óta rá se tud nézni.
- Nem! Mármint, ne cuccolj, főleg, hogy tudjuk,
hogy utálsz olyan ember mellett aludni, aki horkol, és Harry pont olyan. –
mondja Steph.
- Nekünk meg nem kell a nyűgös, morcos Louis. –
morgom karba tett kézzel és a fiúk reakcióit nézem.
- De én nem is horkolok! – háborodik fel a bátyám,
mire Stpeh-fel felnevetünk.
- Ezt te sem gondoltad komolyan. – mosolyog
barátnőm és megrázza a fejét. – Mivel nekem barátom van, és Louis-nak nincs
barátnője, miattam pedig nem lett megfenyegetve, ezért jobbnak látom, ha én
alszok Harry-vel, Sal pedig átmegy Louis-hoz. – mondja Stephanie és egy ördögi
mosollyal rám pillant.
- Te teljesen hülye vagy? – csattanunk fel
egyszerre bátyámmal.
- Biztosan nem fog Tomlinson-nal aludni a húgom!! –
mondja Harry majd barátnőmre néz és sóhajt egyet. – Ne nézz így rám. Ez nem jó
ötlet…
- Hé, le is kötözheted a kezeimet. – mondja Louis
és védekezés képen felemelik az említett testrészét. Szóval nem ellenkezik,
hogy mellette aludjak? A szívem vadul dobog a végső döntés miatt, hisz más
Louis-val aludni, mint a bátyámmal, főleg, hogy még sosem aludtam más sráccal.
Viszont nem merek megszólalni, hisz nem értem miért is akarja ezt így Steph.
Harry egy nagyot sóhajt, sőt még az ajtófélfába is belecsap.
- Legyen. – morogja és elviharzik a közös
nappaliból, ahol csak mi voltunk. Meglepetten nézek utána és akkor jövök rá,
hogy egy nagyobbik részem abban imádkozott, hogy ne engedje meg. Lehajtom a
fejemet, és úgy megyek be Steph-fel a Harry-vel való közös szobánkba, ami már
igazából az övé és a bátyámé. Csak pár cuccot fogok meg, ami szükséges este és
holnap reggelre, majd nap közben a srácok átviszik a cuccaimat, én pedig
normálisan összepakolok.
- Steph, majd beszélhetünk? – kérdezem érdeklődve
és még gyorsan megfogom a nagy köteg papírt, ami eddig Harry mellett feküdt az
ágyon.
- Persze. Két perc múlva abba a nagy izébe? –
kérdezi, és érdekes módon mindig megértem az „izék” jelentését nála. Odamegyek
még a bátyámhoz és egy puszit nyomok az arcára.
- Ígérem, nem fogsz csalódni bennem. – mondom
halkan és még egy puszit nyomok az arcára. Kisétálok a szobából és bekopogok a
szemben lévővel, hisz az Louis-é, egy szál bokszerben nyitja ki az ajtót, ami
miatt lefagyok egy kicsit és érzem, hogy ég a fejem. Remegve fújom ki a levegőt
és megyek be a szobába, ami erősen Louis illatától bűzölög. Persze nincs büdös,
csak felismerhető maga a szoba e miatt.
- Csak ennyi cuccot hoztál? – kérdezi felhúzott
szemöldökkel.
- Majd holnap rendbe szedem a dolgokat és áthozatom
a többit. – mondom és lepakolok az ágy másik felére. Az éjjeli szekrényre rakom
a tételeket és a telefonomat a töltővel együtt, az ágyra pedig a többi
cuccomat. – Elmegyek még beszélgetni Stephanie-val, nem sokára jövök, hogy ne
zavarjalak.
- Csak nyugodtan, sokáig fent leszek. – mondja egy
kis mosollyal az arcán, aztán újra a telefonjának szenteli a figyelmet.
Megrázva a fejemet megyek át a nagy nappaliba, ahol barátnőm már vár.
- Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért ragaszkodtam
ennyire, hogy külön legyünk. – mondja nagy mosollyal az arcán, a gyönyörű kék
szemei pedig csillognak, de csak a fáradtságtól. Bólintok egyet, ami miatt
sóhajt egyet. – Azt már észrevettem, hogy te nem vetted észre, na de, hogy
ennyire? Sal, Louis láthatólag odáig van érted! – mondja, mire elkezdek
fintorogni majd, felnevetek.
- Ez nem így van. Mi csak szövetkeztünk, hogy minél
hamarabb hazamehessek.
- Te nem tudod, de mikor ott hajlékonykodtál a
jégen, Ő még levegőt is elfelejtett venni. Kicsit se látszott rajta, hogy sok
dolgot elképzelt abban a pillanatban, és Harry ezért haragszik rá.
- De akkor miért engedte, hogy vele aludjak? –
kérdezem, de még mindig az előbb hallottak miatt vagyok lefagyva. Louis képzeleg rólam.
- Mert bízik benned és ezek ellenére a legjobb
barátjában is. Ez egy amolyan teszt, hogy megérte ez az egész, amit csinált
eddig vagy nem. Bár a végeredmény mindegy, ugyanúgy erős kézzel fog irányítani.
– mondja szomorúan Steph. Ez minden szép és jó, csak egy hiba van, vagyis több,
de most ez érdekel.
- És te ezeket honnan tudod? – kérdezem felhúzott
szemöldökkel.
- Lehet, te nem tudsz róla, de ő mindig tőlem kér
tanácsokat, abban, hogy mit csináljon, ha neked rossz kedved van. Szerinted
magától találta ki, hogy hogyan tegye kicsit rendbe a tételeidet? – nevet fel
Steph. Ez rohadt aranyos, hogy ennyire törődik velem, bár néha idegesítő, sőt
sokszor, de még mindig nem világos valami.
- Szeretném, ha kivernéd a fejedből azt, hogy Louis
Tomlinson odáig van értem, és nem akarsz, ismétlem, NEM akarsz összehozni
minket. Tudom, hogy ez arra megy ki. – nézek rá, mire sóhajt egyet és megrázza
a fejét.
- Túl vak vagy, ismét. – mosolyog, de a kisujjamat
már fel is emelem.
- Ígéred?! – nézek rá, mire belekapaszkodik az ő
kisujjával az enyémbe.
- Ígérem. – mondja mosolyogva majd megölel. – De ne
feledd, hogy egyetlen nap képes megváltoztatni mindent!
- Steph… - nézek rá, mire felemeli mindkét kezét
védekezés képen. Kínlódva felnevetek, végül pedig úgy döntünk, hogy ideje
nyugovóra térni. Még egyszer megöleljük egymást a folyosón, majd bemegyünk a
két szobába. Louis nem hazudott, tényleg fent van még, sőt telefonál. Nem
akarok hallgatózni, ezért jelentéktelenül sétálok a cuccaimhoz, előveszem a
pizsamát és a törülközőmmel bevonulok a fürdőszobába.
Gyors zuhany után felveszem a fehér rövidnadrágomat
és a kék, pántos felsőmet, majd még megtörlöm kicsit a hajam. Kirakom a
szárítóra a törülközőt és kimegyek a szobába. Louis épp a teraszról jön befelé,
egyből megcsap a cigaretta illata, ami nem zavar, hiszen megszoktam, mondjuk
úgy.
- Minden rendben? – kérdezi, de csak kis idő után
esik le, hogy arra gondol, ami miatt kint beszéltünk Steph-fel.
- Minden. – mosolygok és befekszek az ágyba. Érzem,
hogy befekszik mellém, ezzel együtt pedig a szívem is sokkal gyorsabban kezd el
verni.
- Ma csodálatos voltál a jégen. Mármint király ez
az egész sport és te rohadt jó vagy benne. – javítja ki magát, ami miatt
felkuncogok.
- Köszönöm. – motyogom és behunyom a szemeimet.
Semmi nem fog történni, hisz nem igaz az, amit Steph mondott, ennek az egésznek
pedig nemsokára vége lesz, remélem. Még párszor megfordul a helyén, de végül
sikerül egy helyben maradnia, így most rajtam a sor. Átfordulok a másik oldalamra
és csak azt veszem észre, hogy sokkal közelebb van, mint kellene. Még a
sötétben is tisztán kivehető a kék szeme, elmosolyodik majd kicsit távolabb
megy, de a lábait nem veszi el az enyémektől, bár alig érnek össze, mégis úgy
érzem, hogy a bőröm ott, ahol hozzámér, legszívesebben felgyulladna, és nem
értem ennek az okát.
Nincs kedd Marble nélkül.
VálaszTörlésMost így elolvassa a végén minden gondolat ami eddig megfogalmazodott a fejemben eltűnt. :o
...
Sally vak, Sally rohadtul vak!
Louis szerelmes, Louis rohadtul szerelmes... Sally-be! :)
Felháborító, hogy nem hisz Sally Stephnek hisz neki mindig igaza van. :P Felháborító!
Amit írtam... "Három a magyar igazság" mit is jelent ez Marble-re fordítva? :)
LOUIS LOUIS LOUIS *-* Szerintem már most megtörte az alkut azzal, hogy mérhetetlenül szerelmes lett!
És Sally is szerelmes belé csak magának se vallja be, mert nem akarja elhinni. Hitetlen.
Harold Steph nem a húgod és, ha Nialler rám akar mászni tegye nem sokáig fog úgyse :P
Lou-val beszélni kéne, hogy hova viszi Lux-ot dokihoz, mert elkéne vinni szegény Harry-t pszichológushoz aki vmi dühkitörés tablettakat adjon neki, mert már a fejem fáj tőle.
MI A FRANCOT KÖVETETT EL SALLY???? Az biztos, hogy Harry pótolni akarja az elmúlt éveket amiket távol töltött, de ez kevés még valaminek lennie kell és tuti az amit Sally elkövetett. De az mi? :o Ha Sally se sejti akkor probléma van... O.o
KEDDET AKAROL, DE SÜRGŐSEN KÉÉÉRLEEEEK *O*
Nincs kedd Marble nélkül.
Törlés:D
Sally nem vak. Louis nem szerelmes. Steph hazug. Ja az utolsó az kamu. :D
A Marble-re fordítva az bizony sok mindent jelent azt hiszem. :D
Jajj, de kis izé vagy. Mindenki másszon rád? :D
MAJD KIDERÜL NYUGI. :D
Kedd lesz 6 nap múlva. :*
Mesi en nem sok mindent szeretnek irni, mert ugy is beszelunk rola, de annyira jol irsz es ahw alig varom a kovi keddet.❤
VálaszTörlés❤❤❤
TörlésNa a cuki Lou jobban tetszik :) Édes volt a vége nagyon :) jo rész lett :)
VálaszTörlésIgen, barátságosabb ez a Louis. :)
TörlésKöszönöm, örülök, hogy tetszett! xx