4. rész - Hazudni tudni kell

Sally Styles

"You lie very badly."

A gyönyörű álmomból, ahol éppen egy vízesésnél gitározok, közben a természet hangjaival együtt játszok, több csúnya, hangos dörömbölés kelt fel. A fejemre húzom automatikusan a párnámat, hogy hagyjanak békén, és hátha így ki tudom zárni ezt a hangzavart, ami úgy bántja a fülem, természetesen sikertelenül.

- Leszállnál rólam? – hirtelen megfagyok és az alattam lévő személyre nézek. A hangja nagyon érdekes, ha be van rekedve, de sokkal férfiasabb és szexibb. De én mi a bánatért gondolkozok ilyeneken?

- Te húztál magadra fafej. – morgom és átfordulok a másik oldalamra, jelezve, hogy én biztosan nem nyitom ki az ajtót.

- Azt várhatod, hogy én kinyissam. – morogja és lehúzza rólam a takarót. Jól elátkozom magamban a lényét és megkeresem a hozzám közelebb lévő szélét a takarónak és a lábamat alá dugom, mivel egy tökéletes terv rajzolódott ki bennem. Csupasz talpaimat a derekának és a hátának nyomom, ezzel egy nagy ordítás szakad fel belőle. – Te hülye vagy? A lábad olyan, mint egy jégcsap!! – kiabálja és kikel az ágyból. Diadalittas mosollyal az arcomon takarózok be és helyezem magam ismét kényelembe. Sally-Louis, 1:0.

- Azt hittem sosem nyitjátok ki ezt a kicseszett ajtót. – hallom meg bátyám morcos hangját, amin mosolygok, de közben a szemeimet meg is forgatom. Ez tuti, hogy valamilyen ellenőrzés. – Tíz perc múlva legyetek az étteremben, reggelizünk, együtt. – mondja és végre elmegy.

- Jó reggelt Mr. Csupasz. – hallom meg barátnőmet, aki eléggé kötekedős kedvében van, bár lehet csak Tomlinson-nal.

- Persze, nyugodtan bejöhetsz. – morogja Louis és becsapja az ajtót. – 5 perc múlva tiéd a fürdő, addig csacsogjatok. – mondja és úgy, ahogy az előbb, a fürdőszoba ajtaját is szépen becsapja. Paraszt.

- Na, milyen volt az este? – kérdezi Steph, miközben mosolyogva ül le Tomlinson ágyfelére.

- Nem tudom. Fáradt vagyok nagyon, már megszoktam, hogy a bátyám mellett alszok. – sóhajtok fel és behunyom a szemeimet, öt perc az rengeteg idő, fogjuk rá.

- Na, de milyen volt vele? Ne térj ki az igazi kérdésem alól. – néz rám szigorúan és csak úgy csillognak a szemei a kíváncsiságtól. Hogy milyen is volt? Érdekes. Nem így képzeltem el az egészet, viszont fogalmam sincs, hogy hogyan kerültem a mellkasára reggelre. Mintha Louis-nak két személyisége lenne, egy, aki goromba és bunkó, mintha távol akarná tartani magától az összes érzelmet, és van a kedves, aranyos, imádnivaló Louis, akihez szívesen odabújnék. Na, az utolsó volt este, az első pedig előtte, illetve most.

- Stephanie, nem hiszem, hogy ez a te dolgod. – jön ki a fürdőből Louis. A szemeim akaratlanul is a testére vándorol, hisz csak egy mackó nadrág van rajta és mindent a szemnek! Talán, de csak egy icipicit feltűnően nézhettem, mert hozzám vágott egy párnát, ami miatt hátradőltem az ágyon. Erre nagyon nem számítottam. – Ne nézz már ennyire feltűnően. – sóhajt egyet.

- Már megbocsáss Mr. Tökéletesség, de Sal a legjobb barátnőm és csak miattam került be melléd.

- Most köszönjem meg? – kérdezi flegmán Louis és direkt hozzáér a lábamhoz. Miért kell ezt csinálnia? Miért intézi úgy, hogy ne tudjam eldönteni, hogy most bír vagy undorodik tőlem?

- Majd egyszer megteheted. – mosolyog Steph és segít felülni. – hoztam át neked pár cuccot, úgyhogy öltözz át és mehetünk reggelizni. Éhen halok. – vág be egy szomorú fejet a végére és útnak indít. Megfogom a ruhákat és a fürdőbe megyek, de nem leszek akkora paraszt, mint Louis, így csendben csukom be az ajtót. A ruhákat lerakom a kisszekrényre, míg az arcomat megmosom, a hajamat pedig felfogom. Átöblítem a számat egy kis szájvízzel, majd reggeli után normálisan fogat mosok. Ma a természetességre figyelek, hisz nem árt, ha a bőröm kicsit pihen, nincs rajta egy úgynevezett maszk, ma úgy sem megyünk sehova. Leveszem a pizsamámat és felveszem a fehér trikót, illetve a kék rövid farmernadrágomat, amiket Steph hozott. Összehajtogatom a pizsamámat és kilépek az ajtón, Louis a telefonját nyomkodja, míg Steph a tételeimet nézegeti. – Sal, mondd, hogy nem tanulsz állandóan. – nyög fel Steph, mire felnevetek. Lerakom az ágyamra a pizsamámat majd arrébb lökdösöm legjobb barátnőmet, hogy betudjak ágyazni.

- Kénytelen vagyok, de nem olyan vészes, hisz minden nap egy unalom itt, tehát ez az elfoglaltságom. – rántom meg a vállamat és a telefonomat zsebre vágva veszem fel a szandálomat és nyilvánítom magam késznek.

- Unalom? Drágám, ez még csak a turné eleje. – nevet fel Louis.

- De unalmasak vagytok. – morgom és elindulok az ajtó felé.

- Te mondtad. – rántja meg a vállát és kinyitja előttem az ajtót, de beelőz és ő megy ki elsőnek. Paraszt. Bezárom a szobánk ajtaját és Steph-be karolva indulok Louis után. A jelek szerint Tomlinson nem úriemberek jelképe, amin lehetne változtatni, de az túl sok energiát venne igénybe és jelenleg van jobb dolgom is most, hogy itt van Steph.

Mikor belépünk az étterembe Lux már szalad is felém, felkapom és jól megpuszilgatom.

- Hogy vagy tündérke? – kérdezem és kisimítom az arcába lógó babahajakat.

- Ma nagyon jól. Viszont már éhes Pocak Úr. – mondja és megsimogatja a hasát.

- Akkor ideje teletömni. – mosolygok rá és leteszem a helyére. – Jó reggelt. – mosolygok a többiekre és leülök Sophia mellé, mellém pedig Steph ül, velem szemben ismételten Tomlinson. Még evés közben is az ő fejét kell néznem, ez olyan nagyszerű.

- Milyen volt a tegnapi korcsolya? – kérdezi mosolyogva Zayn és kortyol egyet a söréből.

- Fantasztikus!!! – válaszolom lelkesen és öntök magamnak a narancs dzsúszból. – Soph, te mit eszel? – kérdezem halkan.

- Rántottát. – ugyanolyan hangnemben válaszol, mire bólintok. Nagyon jól esne most egy rántotta, sok-sok zöldséggel. Leadom a rendelésemet és bemutatom Sophia-nak legjobb barátnőmet, hamar megtalálják a közös hangot, így ismételten unatkozok. Szemeim vándor útra térnek ismét, és lecsekkolom, hogy a nővérem is jelen van, amint épp alkoholizál Niall-lel. Nem bírom sokáig, ismét Louis-ra tekintek, aki ugyanúgy engem néz, így kicsit zavarba jövök, de nem kapom el a fejemet egy percre sem. Mindkettőnk felvesz egy ilyen érzelemmentes álcát és úgy bámulunk egymásra. Ezt az izgalmas szemezést a pincér zavarja meg azzal, hogy leteszi elém a tányéromat. Halkan megköszönöm és nekiállok az evésnek.

A reggeli után felmegyünk a szobáinkba készülődni mivel medencés buli várható ma, csak a miénk a lenti rész. Mára már csak egyetlen feladatom van, áthozatni a bőröndjeimet és az áldozatom is megvan már.

- Louis, áthoznád a cuccaimat? – kérdezem meg kedvesen, sőt még egy mosolyt is eresztek és még a tételekből is felnézek. Felhúzott szemöldökökkel néz rám, majd felnevet.

- Azt várhatod királylány. – rázza meg a fejét és folytatja a pakolást. Egy nagyot sóhajtok és újra az angolt kezdem el tanulmányozni. Mi a franc történt a tizenkilencedik században, amiért ennyi verset írtak???

- Kérlek Louis. – reménykedve nézek fel újra rá, és már az ágyon ül velem szemben.

- Mit adsz cserébe? – egy perverz mosoly jelenik meg az arcán, ami miatt lefagyok egy kicsit és nekem is egy mosolyra húzódik a szám, de arra a ravasz félére.

- Mit kérsz Tomlinson? – kérdezem kacéran és eddig azt se tudtam, hogy tudok így is viselkedni. A kék szemei ragyognak majd kicsit lejjebb tekintve meglátom, ahogy az ajkaira mutogat. Megéri-e ez nekem? Nem akarok vele csókolózni, de talán egy csellel kikerülhetem az egészet.

- Rendben, csak hozd már. – forgatom meg a szemeimet és újra az irodalomnak szentelem minden figyelmemet.

Jó sokáig távol van Louis, mivel már az irodalmat bőven befejeztem. Nem hiszem el, hogy még csak erre sem képes, pedig azért, amit kért az nem kis dolog, legalábbis nekem. Sóhajtva kopogok be az ex-szobámba, ahonnan hangos nevetések szűrődnek ki. Bátyám nyitja ki az ajtót és egy nagy mosollyal beljebb invitál. Ami ezeknél is furcsább, hogy Stephanie és Louis jókat nevetnek együtt.

- Hé, én azt hittem, hogy az én oldalamon állsz. – fonom össze a karjaimat a mellem alatt. – Az ellenséggel nevetgélsz itt. Tudtommal nem bírod. Te meg Tomlinson elég puhapöcs vagy, hogy nem tudod áthozni a cuccaimat, ami körülbelül két percig tartott volna. – morgom és összehúzom a bőröndöm cipzárját.

- Tudom, hogy tanultál, ezért nem akartalak zavarni. – rántja meg a vállát.

- Ja persze… - morgom, hisz ez a kedvessége nagyon zavar, ilyen csak tegnap este volt, ami jó volt, de nap közben ez gyanús egy csöppet. Megfogom mindkét bőröndömet és nagy nehezen kijutok az ajtón.

- Öltözz fürdőruhába, és aztán megyünk le. – kiabálja utánam Steph, mire megforgatom a szememet és becsapom az ajtót. Rohadtul nincs kedvem az egészhez, csak legszívesebben maradnék a szobámba és pihennék vagy tanulnék. Tök mindegy, csak ne Louis-val és a bátyámmal kelljen lennem. Ennek ellenére előkutatom a fekete fürdőruhámat, ami a kedvencem, ugyanis a melltartó belső részén egy vonalba kagylók vannak felvarrva. Míg Louis nincs itt gyorsan átöltözöm, legalább is terveztem, mivel mikor éppen levettem a melltartómat, hogy a fürdőruha felsőt vegyem fel az ajtó nyitódott, én pedig megfagytam. Könyörgöm, ne Louis legyen!!! Naivságom ismét nevetséges, hisz csak neki van még a szobához kártyája. Kínosan sóhajtok egyet és olyan erősen szorítom magam elé a kezeimet, mint még sose.

- Hm, na, erre nem számítottam. – hallom a szórakozottságot a hangjában, de én egyáltalán nem tartottam annak, vagyis nem teljesen, hisz tényleg vicces. Felnevetek kínomban és már meg is szólalok.

- Megtennéd, hogy kimész arra az egy percre? – kérdezem reménykedve, de mint már mondtam, a naivságom még a béka fenekét se súrolja.

- Voltál már ennyire alulöltözött bárki előtt? – érdeklődik, és ez az a pont, hogy elkönyvelhetem magamnak miszerint nem fog kimenni.

- Szerinted? És örülnék, ha nem te lennél az első. – mondom, de mégis mosolygok, bár ő ezt nem látja.

- Én pedig igenis szeretném. – a hangja ugyan olyan, mint eddig, csak most sokkal édesebbnek hangzik. A gyomrom liftezik, a hasam bizsereg, a tenyerem pedig szörnyen elkezd izzadni. Egy hang se jön ki a torkomon főleg, mikor megérzem a leheletét a nyakamnál. – De még csak hozzád sem érek, nem kérlek semmire. – suttogja, amibe beleremegek, és így is tett. Nem ért hozzám még véletlen sem, nem kért semmire sem, csak arrébb ment és hátat fordított. Remegő kezekkel veszem fel a melltartót, de nem tudom bekötni, ahhoz túlságosan rázkódnak az ujjaim.  – Segítsek? – ismét megszólal, ismét liftezik a gyomrom. Szeretném, ha elnyelne innen a föld. Egy aprót bólintok, és máris mögöttem van ismét, ahol eddig. – Tetszik, hogy ezt váltom ki belőled. – nevet fel és hirtelen már nem is akarom visszatekerni a dolgokat, hogy meg se ismerjem. Már nem csak azt idegesítő balféket látom benne, most már sokkal többet, de ez nem változtat azon a tényen, hogy egy idegesítő balfék.

- Köszönöm. – mondom halkan mikor végez és felé fordulok. Ilyen közel csak tegnap este volt hozzám, de így vele szemben lenni, hogy nem menekülhetek az álmaimban sokkal izgalmasabb. Az álláig érek, de ezt már előbb is megtapasztaltam, viszont ideje távolodni. Nem azért szövetkeztem vele, hogy bármi más legyen ebből, hanem, hogy segítsen hazajutni, bár úgy néz ki mintha erről mind a ketten lemondtunk volna. – Át kéne neked is öltöznöd. – mondom halkan és egy köhécseléssel próbálom eltűntetni ezt a rekedtes hangot. Ijesztő, de ilyenkor nagyon hasonlít a hangom Harry-ével.

- Ó, értem. Szeretnéd, ha előtted öltöznék át. – húzza egy pimasz mosolyra az ajkait, mire felnevetek.

- Előbb vakulok meg. – mosolygok, és a kezeimet összefonom a mellem alatt. Felhúzza az egyik szemöldökét és egy nagy mosolyt ereszt meg, majd hirtelen leveszi magáról a felsőjét és még közelebb jön hozzám.

- Nagyon rosszul hazudsz. – mondja mire nyelek egyet. Egyáltalán nem hazudtam! Oké, bevallom, hogy Louis-nak jó teste van, de nem akarom nulla huszonnégyben látni. Különben is, mit csinálunk mi? Ezt pont nem kéne, nem szabad közelednie felém és nem szabad engednem. Arcomról lefagy a mosoly és érzelemmentesen kikerülve hagyom el a szobát. Bent hagytam szinte mindenemet, de jelenleg nem érdekel. Próbálom összeszedni a történteket, de a lábam automatikusan Lou szobájához vezet, ahol még Sophia és Gemma is jelen vannak.

- Meg. Fogom. Fojtani. – morgom és ledőlök a földre. Komolyan azt érzem, hogy könnyebb lenne, ha eltenném láb alól. És mi volt az az érzés, kétszer is? Olyat még soha nem éreztem, vagyis a bizsegés hasonló volt ahhoz, mikor a hullámvasúton lefelé megyünk, de most egy helyben álltam!

- Megint min vesztetek össze? – kérdezi Soph és elkezdi piszkálni a hajamat. Ó, ha tudnád, hogy egyáltalán nem vesztünk össze. Viszont Gemma előtt kicsit félve mondanám el a történet teljes egészét, így csak az elejét fogom, hisz a nővérem nem Harry.

- Átment Harry-ékhez, én pedig gondoltam, hogy lesz időm átöltözni, hisz vagy egy órája már ott volt, persze a cuccaimért ment, amit végül nekem kellett átcipelnem. Na, mindegy. És éppen levettem a melltartómat mikor benyitott.

- De ugye háttal álltál neki? – kérdezi Lou mire hevesen bólogatok.

- És utána mi történt? – kérdezi Gemma, amin először elgondolkozok. Mit is szabad mondanom. – Miért pirultál el? – kérdezi nagy mosollyal az arcán.

- Nem is pirultam el! – vágom rá egyből.

- Zavarba vagy. – nevet fel Lux is, így vesztesként csapom fejbe magam. Nem változott semmi az elmúlt percek miatt, ugyan úgy nem bírom Louis-t, mint eddig, és ez a lényeg. Hiába kezdenék el veszekedi velük arról, hogy én bizony nem vagyok zavarba, lehetetlen lenne, hisz egyedül vagyok ellenük.

Mind a liftben vagyunk, Lux a kezembe játszik a hajammal míg a többiek azt beszélik, hogy mit fognak először inni. Megforgatva a szemeimet rakom le Lux-ot, hogy mehet most már oda ahova akar, hisz több, mint tíz ember van kint, valaki csak figyelni fogja. Jobban szétnézek, mikor érdekes felfedezést teszek. A szám is tátva marad, majd egy nagy sikítást hallattok.

- Nem hiszem el!!! – nevetek fel és megölelem mind da három barátnőmet. Steph is nagy meglepetés volt, de arra nem számítottam, hogy a többiek is eljönnek.

Már épp mutatnám be őket a többieknek, de Harry felnevet és megállít.

- Már megtörtént a bemutatkozás. – mondja mosolyogva mire a nyakába ugrok.

- Köszönöm! – suttogom neki és kicsit jobban szorítok az ölelésemen. Visszaszaladok a lányokhoz és most már Stephanie jelenlétével egy csoportölelést alkotunk. – Oké, mi a terv? – kérdezem felpörögve. Alig várom már, hogy együtt csináljunk valamit, olyan régen voltunk így öten együtt.

- Szerintem igyunk valamit. – mosolyog huncutul Connie és már meg is fordul a kis fabár felé. Egyetértően mosolygok és átkarolom Con vállát, aki még nálam is alacsonyabb, és elindulunk a célunk felé.

- Le vagytok most szarva. Sajnálom. – kiabálom a többieknek, hogy vegyék a lapot. nem vagyok jelenleg kíváncsi rájuk, főleg nem Harry-re, ha megtudja, hogy miért is indulunk a bár felé. Nevetés a válasz mindenkitől, aki a közelemben volt, ezért nekem is egy ártatlan mosoly szökik az arcomra. Tessa és Clar leülnek egy-egy székre, mi pedig melléjük állunk.

- Mit adhatok a hölgyeknek? – kérdezi sármosan, alulöltözve egy magas, kigyúrt, barna bőrű srác. Megforgatom a szemeimet, hisz nem találom vonzónak sem a kinézetét, sem a viselkedését. Undorodva bököm meg Tessa vállát, mert elég alaposan végig mért a srác haverja minket, sőt még meg is nyalta a száját miközben barátnőmre nézett. Megkapjuk az italokat jó messze elhagyjuk ezt a területet.

- Ki ne essen a szemed buzikám. – mondja flegmán Tessa és arra a szőke gyerekre néz, aki úgy végigmérte az előbb. A srác felnevet és elénk könyököl, de mielőtt megszólalhatott volna, hirtelen megérzek egy meleg érintést a derekamon, amitől kiráz a hideg az egész testemben, főleg mikor a hátamhoz ér a mellkasa is.

- Csak szolgáld ki a hölgyeket aztán dolgozz tovább, ha szeretnéd megtartani a munkádat. – a hangja nyugtató hatással van rám, én tudom, hogy Louis van mögöttem, de a lányok érdeklődve kapják felénk a fejüket. Steph egy ördögi mosolyt vesz fel és elégedetten néz a mellettem álló srácra, míg a többiek nem tudják megtartani a szájukat.

- Öt margaritát kérek. – fordulok a pult felé, ezért már csak a bal vállam ér Louis-hoz, és a rendelés után hátat fordítva a lányoknak felé fordulok. – Jöttél bébi csőszködni? – kérdezem felvont szemöldökkel.

- Most megint mi bajod van? Komolyan felidegesít, hogy egy ideig még full jó kedved van, aztán meg átmész világi parasztba. Sal mi a franc van veled? – érdeklődve nézek rá, teljesen lefagyva, hisz még sosem becézte le a Sally nevet, és most megtette, ami eléggé meglepő számomra. Elénk helyezik az italokat, így én is megfogok egyet. – Ha annyira bébi csőszködni szeretnék feletted, akkor ezt én innám meg – bök az italomra – és én lennék a világ legjobb bébi csősze. – mosolyog, levág az asztalra pár dollárt és visszariszálja azt a kerek fenekét ahonnan jött.

- Ez mi volt? – kérdezi hatalmas mosollyal az arcán Clar.

- Csak az életem megrontója. – morgom és beleiszok a poharamba. Végig őt nézem, ahogy felkapja Lux-ot és dobálni kezdi, majd beleülteti az ölébe és bekeni a kislányt. Hihetetlen szeretettel néz rá.

Elfogyasztjuk az italainkat és visszaindulunk a többiekhez. Niall jön velünk szemben nagy mosollyal az arcán.

- Alkoholos játékok a medencébe három perc múlva. – kacsint ránk, én pedig már elkönyvelem magamnak, hogy megint szar lesz az estém. – Ó, és Sal, a tesóid el vannak intézve, az én felelősségem alatt vagy. – mondja mire nagy mosoly jelenik meg az arcomon és a szöszi karjaiba ugrok. Végre valami igazán izgalmas az ittlétemben, és Louis arcát elnézve, ez az egész az ő műve, mert hozzávágtam, hogy unalmas. Egy ravasz mosoly jelenik meg arcán, még távolról is tökéletesen kivehető, azt hiszem itt az ideje egy új tervnek, amitől ha nem küld haza a bátyám, akkor örökre itt ragadok.