3. rész - Meglepő fordulat

Sziasztok! Újabb kedd, újabb Marble! Remélem mindenki túlélte a hétfőt illetve a mai napot is, innentől már csak könnyebb lesz nyugi! :D

Rettenetesen örülök, hogy már kilencen felvállalják érdeklődésüket a történet iránt, illetve a visszajelzéseknek, amiket facebook-on is kapok! Köszönöm a támogatást, remélem, még sokáig velem lesztek!

De nem is húzom tovább, jó olvasást! Hideget-meleget elfogadok! :)

All the love.xx

EsmeeH.

Sally Styles

"But don't forget it, 

one day can change everything!"

Mikre nem vagyok képes csak azért, hogy hazamenjek, szövetkezek az ellenséggel, persze nem szó szerint ellenség, csak folyton ment az utálkozás kettőnk között. Jelenleg terv még nincs, vagyis egy pár volt már, de elég gyengék voltak. Aztán rájöttünk, hogy először meg kell tudnunk mi az, ami miatt Harry ideláncolt engem magához, az pedig nem lesz egyszerű, főleg, hogy a látszatot is fenn akarjuk tartani Louis-val, miszerint ki nem állhatjuk egymást, ami nem lesz annyira nehéz. Ásítva ülök Gemma mellett a kanapén és az irodalmat olvasgatom. Miért kell ennyi írónak és költőnek az életét tudni a legkisebb részletekig? A legjobb pedig, hogy koncentrálni sem tudok teljesen, mivel csak az jár a fejembe, hogy nemsokára akár haza is mehetek.

- Húgi, minek tanulsz ennyit? Hidd el kevesebb erőfeszítéssel is meglesz. – szólal meg Gem mikor megunja, hogy csak a lapokat bújom, bár ő is ezt teszi, csak egy könyvvel.

- Mert unatkozok. Unalmas itt lenni, hidd el. – morgom és lapozok, bár egy szót nem tudok az előző oldalról.

- Találd fel magad…

- Gemma. Itt nincs semmi olyan, amit szívesen csinálnék, és amivel szívesen ellennék. Most kössek sálat, vagy mit csináljak? – kérdezem. Próbálom nem megbántani, de azt hiszem egy kicsit a hangnemmel túlzásba estem. – Ne haragudj. – motyogom és felállok a helyemről. Levágom a kanapéra a köteg papírt és inkább kimegyek a teraszra, ahol egyből a telefonom után kapok. Kikeresem anya nevét és megcsörgetem, de a sokadik perc után sem vette fel a telefont, így szomorúan rakom le és nézem a tájat, előttem a tenger gyönyörű látványt nyújt, de mégsem tud annyira érdekelni. Most a srácok biztosan jót mulatnak lent a parton, már megbántam kicsit, hogy nem mentem velük, hisz Ausztráliában a tengerpart egy csodálatos hely, én pedig ezt kihagyom. Nincs arra lehetőség, hogy visszatekerjük az időt? Mert akkor elmenekülök valahova, hogy a bátyám ne tudjon magával hozni.

- Mi a hézag kicsi lány? Zavarok? – hallom meg az érdekes hangját a sajátos akcentusával.

- Dehogy zavarsz. Az égvilágon semmit nem teszek az elmúlt körülbelül három hét óta. Kezdek besokkolni Zayn. – mondom és nagyon kevés választ el attól, hogy elbőgjem magam, viszont nem akarom, hogy meg tudja azt a tényt miszerint utálok velük lenni, mert úgyis csak elmondja Harry-nek, aztán jön még egy kioktatás és még csak esélyem se lesz megszabadulni tőlük.

- Miért nem lógsz Niall-el? Úgyis jól kijöttök és tudtok együtt sok mindent csinálni. Vagy Louis? Amennyire eddig ismerlek, teljesen ugyan olyanok vagytok, tökéletesen eltudnátok baromkodni a turnét. Miért nem nyitsz felénk? – kérdezi, mire felnevetek. Niall-el semmi bajom, viszont ez a Louis történet egyáltalán nem tetszik.

- Az, hogy Louis meg én mondjuk, focizzunk a hallban, lopjunk kaját a svédasztalról, este fürdőzzünk, fessük ki a folyosón lévő portrékat viccesre, vagy lökdössük egymást a poggyászkocsin az soha nem fog megvalósulni. – mondom és felnevetek, mert még az elképzelés sem működik, az, hogy mi pedig hasonlítunk az lehetetlen, én nem vagyok egy öntelt, beképzelt idióta.

- Én tökre el tudom képzelni. – kacag fel jókedvűen, gondolom, vicces látványt mutathatunk, de én nem tudok belegondolni milyen lenne. – Viszont, ha most velem tartasz, akkor tutira nem bánod meg! – komolyodik el és egy kis mosoly jelenik meg a szája sarkában.

- Nincs kedvem semmihez Zayn. – sóhajtom és megrázom a fejem. Megint visszahúzódok, aztán megbánom az egészet. – Különben is, mindenki a parton van. – morgom, mire sóhajt egyet és lehajol elém majd a vállára kap. Felsikítok félelmemben, hiszen hirtelen ért és időm sincs felfogni. – Engedj el! El fogsz ejteni Zayn!!! – kiabálok, de semmi reakció, csak nevetés. Rájövök, hogy a kapálózással csak rontok a helyzeten és növelem az esésem lehetőségét. Másodperceken belül megérzem a lábam alatt a talajt, ami miatt teljesen lenyugszok.

- Nem így, gondoltam. – mormogja Harry és Zayn-re néz, aki egyből tiltakozik némán.

-Esküszöm, ha elejtettél volna ledobtalak volna a liftaknába. Nem emelgethetsz csak úgy! – háborodok fel és még mindig abban az extázisban vagyok.

- Ne hisztizz már. Mondtam, hogy nem értékel semmit. – mondja Louis unottan és keresztbe font kezekkel néz rám. Teljesen jól tudja eljátszani azt, hogy nem tervezünk semmit, lehet szakmát kéne váltania, mert a színészkedésben valószínű jobban teljesítene.

- Mit akartok? – kérdezem sóhajtva és már azon gondolkozom, hogy hogyan vetem bele magam az amerikai függetlenségbe.

- Igazából semmit, csak szeretném, ha velem jönnél a reptérre. – mondja mosolyogva a bátyám, azzal a tipikus Styles gödröcskével.

- Minek menjek veled oda? Miért nem kérsz meg mást, aki rád pazarolja az idejét? – kérdezem felhúzott szemöldökkel, és bingo! Visszatér a bunkó Sally, aki már a saját bátyjával is pofátlan. Nem akarom őt megbántani, mert mindennél többet jelent számomra, de elegem van belőle és nem tudom kontrolálni ezt az egészet.

- Saide Elizabeth Styles! Kurvára a reptérre jössz velünk. – emeli fel a hangját Louis mire felnevetek. Miért hív a teljes nevemen? Honnan tudja? És ő miért parancsolgat?

Esélyem sem volt ellenük, főleg, hogy már Gemma tuszkolt be az autóba, úgyhogy csak tűröm, ahogyan a sok fotós között áthaladunk a terminálba, ahol lehet várni az utasokat. Hogy kit várunk? Állítólag Taylor-t, valóságban nem tudom, de túl furcsák nekem, sőt akkor Tay is szólt volna, hogy jön, mint megmentő. Morcosan, Harry kezét szorongatva próbálom túlélni ezt az egész hajcihőt, amit ismét sikerült túlélni. Kész csodának érzem ilyenkor, hogy még kapok levegőt. Az unalom miatt, amit még az elkövetkezendő két percig fogok csinálni, felnézek Twiter-re, ahol egyből meglátom magunkat, ahogyan a fotósok és rajongók között próbálunk bejutni a reptérre. Egy-kettőt lementek, hisz vagy Harry, vagy Louis, esetleg én vágok vicces fejet teljesen véletlenül.

- Sally. – mondja Louis mire rákapom a fejemet és érdekes nézése miatt felállok majd a távolba nézek, ahol először fel sem tűnt, de utána megfagytam. Nem értem, hogy kerülhet ő ide? Hosszú fekete haja kitűnik a tömegből, főleg a kék szemeivel. Nem akartam magamra vonni a figyelmet, de nem tudtam a sikításomat bent tartani. Egy magas c-t megszégyenítő visítással rohanok meg legjobb barátnőm felé, elengedi a cuccait és úgy közeledünk egymás felé. Szoros ölelésbe fogadjuk egymást és én már könnyezek.

- Istenem, annyira hiányoztál! Nem hiszem el, hogy itt vagy, Uram atyám!!! – mondom majd elengedem és rá mosolygok. Hatalmas vigyorral az arcomon fordulok bátyám felé és a nyakába ugrok, hisz átlátható, hogy ő szervezte le ezt az egészet. Szorosan megölel, de elenged inkább, hogy ismét Stephanie-vel foglalkozhassak.

- Rosszabbak vagytok, mint a tinipicsák. – morogja Louis és karba tett kézzel néz minket, vagy csak engem.

- Ó, biztosan te vagy Mr. Tökfej. Rengeteg mindent hallottam rólad és esküszöm, hogy egy rossz szó után búcsút mondhatsz a kis helyes pofikádnak. – mondja mosolyogva Steph, én pedig csak nevetek, hisz ez hiányzott annyira, ez a választékos duma. – Egyébként Stephanie Adams vagyok, és nem örülök a találkozásnak. – Louis mérgesen néz rám, de én csak mosolyogva megrántom a vállam, ellazul és egy apró mosoly hagyja el a szája sarkát. Tehát nem haragszik remek.

- Nagyon örülök, hogy eljöttél Steph. – vigyorog Harry és átöleli a barátnőmet.

- Harold! Erre vártam mióta elvitted mellőlem a legjobb barátnőmet. – forgatja meg a szemeit és újra átölel engem. – Unalmas nélküled minden. – suttogja és megszorít még egy kicsit.

Sebesen hagyjuk el a repteret és átvágva a tömegen ülünk be az autóba. Kivételesen hátra ültem Steph mellé, így Louis örülhet a fejének, bár nem értem, hogy ő miért jött.

- Na, mesélj! Mi történt otthon? Hogy halad az esküvő? Vagy nem, várj!! Mi van veled és Cole-lal?? – húzom huncut mosolyra a számat és a periférikus látásom miatt látom, hogy erre a névre Harry is hátranéz a visszapillantóból.

- Jézusom Sal, nyugi. – nevet fel. – Hát mióta elmentél és ugye szakítottatok Roy-jal, azóta az a seggarc igényli Cole társaságát, ezért sokszor elhanyagol, de nem baj. Mármint az, de nem bánom annyira, hisz tudok tanulni, na meg ruhákat nézegetni az esküvőre. – mondja mosolyogva, de átlátok rajta. Megölöm azt a gyereket, ha megmeri bántani Steph-et.

- De mesélj te. Milyen itt? Mármint milyen érzés utazni a világot, hogy körbe vagy véve a figyelemmel és, hogy néha a saját arcod visszaköszön Twitter-en? – kérdezi izgatottan mire csak sóhajtok egyet.

- Nem akarok erről beszélni. Legszívesebben hazamennék, hisz annyira hiányzik minden, leginkább az, hogy jégre léphessek. – motyogom és kinézek inkább az ablakon, nem szeretném, ha kérdezősködne, hisz pont nem Harry és Louis előtt szeretnék válaszokat adni.

- Te hülye vagy. Ez egy nagyon nagy dolog…

- Nem az!!! – mordulok rá és szerencsére már megérkeztünk a szálloda parkolójához, úgyhogy könnyedén pattanok ki az autóból. Még Stephanie sem érti meg, hogy mennyire utálok itt lenni. Betrappolok a hotelbe és inkább a lépcsőt választom a lift helyett, de ezt hamar meg is bánom, úgy körülbelül a harmadik emeletnél, így a pihenés mellett döntök. Teljesen megbánok mindent egy szempillantás alatt és úgy döntök, hogy lifttel haladok tovább. Már magamat idegesítem ezzel a sok hisztériával, de nem tudom elfogadni a tényt, hogy ide vagyok láncolva, mint egy rab.

Bemegyek a közös nappaliba és ledőlök a földre, amit Niall annyira nem díjaz, hisz elkezd azzal játszani, hogy „véletlen” rám lép, természetesen nem teljes erőből.

- Mit kezdjek egy hullával? Vajon finom? – kérdezi a szőkeség, mintha komolyan meghaltam volna.

- Nialler, szállj már le rólam. – mondom halkan hisz most a teljes testsúlyával nehezedik rám lovagló ülésben, ami kicsit félreérthető egy külső szemlélőnek, de nekünk nem.

- Te mi a szart csinálsz?? – hallom meg bátyám hisztérikus bosszankodását, míg Gemma megfullad a nevetéstől. – Szállj már le róla!!! – kiabál Harry és mivel mi is elkezdünk nevetni, ezért drága bátyám lelöki rólam a szöszit. – Nem megmondtam, hogy nem akarom, hogy bármi közöd legyen a húgomhoz? – kérdezi, még mindig idegesen mire abbahagyom a nevetést.

- Ezt nem hiszem el Harry. Nem vagyok egy gyámoltalan kislány, aki nem tud vigyázni magára. És mi van, ha bármi is van köztem meg Nialler között? Nem akadályozhatod meg. – morgom és felsegítem a földről a még földön fetrengő megszeppent fiút.

- Öcsikém, mitől félsz ennyire? – kérdezi Gemma mosolyogva, ezzel is idegesítve a testvérünket. Szemeim elkalandoznak, és akaratomon kívül a mély kékségig jutok el csak. Mérgesen néz rám, de állja ezt a „harcot”. Elgondolkozva egy kicsit, most már tennünk kéne valamit a hazajutásom érdekében, ha pedig nem sikerülne a napok alatt, akkor simán megszökök és Steph-fel tartok.

- Nem akarom, hogy összetörjék a szívét. – morog Harry, de csak felnevetek, ezzel megszüntetem a szemkontaktust Louis-val, a francba.

- Na, fejezzétek be. Egyébként, szia Gem, és üdvözöllek Niall, Stephanie vagyok, Sal legjobb barátnője. – mondja mosolyogva Steph és Niall-höz lépked, kezet fognak majd megöleli a nővéremet.

- Nem is mondtad Sally, hogy ilyen csinos barátnőd van. – mosolyog Niall perverzül. – Ő rá ráhajthatok? – fordul bátyám felé a szőke, mire Harry-be felmegy a pumpa és még idegesebb lesz, ami rohadtul fura nekem.

- Rá se merd tenni a kezedet. – morogja Harry és megigazítja a haját.

- Na, idefigyelj Styles! Oké, hogy a húgodat véded, bár értelmetlen, de nekem nem vagy a bátyám, ne mondd meg másoknak, hogy rám hajthat e vagy sem. – Steph kezd bekeményíteni, de csak Harry arcvonásait nézem összeszűkített szemekkel.

- De olyan vagy nekem, mintha a húgom lennél. – mi a faszért ilyen feszült Harry?

- Most ugyanolyan idegesítőek vagytok, mint Sally. – mondja Louis és elhalad mellettem, mire belevágok egyet a karjába. – Hű de fájt királylány. – forgatja meg a szemeit és tovább megy. – Most akkor mi lesz a meglepivel?

- Ja, igen! Sal, látom rajtad, na meg hallottam, hogy mennyire ki vagy borulva, úgy mindentől, tehát intézkednem kell, és ismét meg kell mentem az életedet. Szívesen. – odaszalad a bőröndjéhez és elővesz egy kisebb táskát. – Irány kiereszteni a gőzt. – mosolyog és meglóbálja előttem az ismerős táskát.

- Uram Atyám!!! – mondom ledöbbenve és magamhoz szorítom a táskát, amibe a féltett kincseim vannak. – Te vagy a világ legjobb barátnője!! Köszönöm, köszönöm, köszönöm, köszönöm!! – ugrok a nyakába és még helyben futkorászok kicsit. – Átöltözök és mehetünk!! – mondom és már át is rohanok a szobámba. Előveszek egy fekete feszes melegítő nadrágot és egy fehér garbós, meleg felsőt. Még egy hajgumit is elrakok a biztonság kedvéért, illetve felveszem a szerencse karkötőmet, amit minden korcsolyázásomnál hordok. Visszasietek a többiekhez, ahol kiderül, hogy jön még Lou és Lux is velünk, illetve az eddig jelenlévők. Együtt megyünk le a két autóhoz és elosztva indulunk el, mivel nincs kedvem a bátyám hülyeségeit hallgatnom, ezért Steph-fel és Gemma-val Lou-ékhoz ülünk be. Hamar a csarnokhoz érünk, én pedig olyan izgatott vagyok, hogy szinte kirobbanok az autóból és előre futok Louis-hoz, aki mosolyogva néz engem. Elég szokatlan, hogy nem azzal a gúnnyal tekint rám, hanem csak mosolyogva, vagy nevetve néz engem, hisz ez az első ilyen. Végig ugrálom mellette a befelé utat, amit nem csak ő, de én is élvezek.

- Addig pattogsz itt ameddig valaki le nem lő, mert azt hiszi, hogy valamilyen vad állat vagy. – nevet fel, amin én is kacagok.

- Semmi nem állíthat meg most. – mosolygok rá, amit viszonoz és kinyitja nekem az ajtót. Csendben megköszönöm és bemegyek. A többiek is beérnek, így bérelnek korcsolyát, de nem fizetnek jegyeket, hisz Harry lefoglalta mára egy-két órára a csarnokot. Kint már nagyon melegem volt, de itt bent pont tökéletes lesz a hőmérséklet nemsokára. – Nincs itt anya, vagy az edző, hogy megszorítsa a korcsolyámat. – sóhajtok fel, hisz egyedül lehetetlen és ők ketten szokták nekem csinálni, mivel fontos, hogy a kori jól tartsa a lábamat.

- Megcsinálom. – mondja Harry, akinek még csak az egyik lábán van rajta a kori.

- Majd én megcsinálom, úgy sem fogok most korcsolyázni. – inti le a bátyámat Louis és letérdel elém. Kis rés van a két ajkam között és csak őt nézem, ahogy a bőre elfehéredik az erő miatt aztán vörös folt marad ott. – Ugye nem fogsz elesni? – kérdezi és felnéz rám. Egy hang se jön ki a torkomon, így megrázom a fejemet.

- Profi műkorcsolyázó nő, nemzetközi bajnok. Nem fog elesni. – mondja biztatóan Gemma és rám kacsint, amit nem értek. Nem szerettem ezzel soha felvágni, de igaz, 2014-ben megnyertem ezt a címet.

- Váó, nem is tudtam. – mondja Louis meglepetten és feláll, majd a kezét nyújtja nekem, de nem fogadom el.

- Köszönöm. – mosolygok rá halványan és arrébb vonulok nyújtani. Mindenemet jól megmozgatom, és a többiekre nézek.

- Menj csak, éld ki magad, utána megyünk jégre mi is. – mondja Lou és megigazítja Lux sapkáját. Egy bólintással fordulok vissza a pálya felé és egy nagyot sóhajtok. Nagyon régen nem voltam már jégen és rohadtul hiányzik már nekem az az adrenalin, az az érzés, amit akkor érzek, mikor csúszhatok a fagyott vízen. Lassan lépek rá, és egy mosoly kúszik az arcomra. Először csak pár kört teszek meg, majd begyorsítok és egy Flip-pet csinálok, amitől elindul bennem ez az adrenalin dolog. Még jobban begyorsítok és egy dupla Axel-lel folytatom, utána pedig a többiek megtapsolnak. Mivel nem tudok várni és a könnyebbeket csinálni, így egy tripla Slachow követi az eddigieket, ez után a többiekre nézek, legalább is rá, hisz bizonyítás képen is csináltam. Látom a szemeiben eltűnni az aggódást, helyette megkönnyebbülés tükröződik benne. Mosolygok egyet és becsúszok a pálya közepére, majd elkezdek egy helyben forogni, leguggolok majd újra állok, utána pedig hátrafele indulok el, úgy, hogy a két lábam egymással derékszögben van, mert az egyik a levegőben van, majd jön a kedvencem, állva lenyomok egy spárgát, a korcsolya a fejem felett van, ami szerintem rohadt vicces. Mosolyogva térek vissza az előző pozícióba és megvárom, amíg magamtól lassulok le, persze utána még befejezés képen egy tripla Lutz-ot csinálok.

- Oké, ezt hogy csinálod? – kérdezi felháborodottan Niall, amin persze nevetünk.

- A gyakorlás teszi a mestert. Na, jöttök? – kérdezem mosolyogva és megvárom, míg mindenki a jégre lép. Hihetetlenül hálás vagyok Stephanie-nak, hogy megtette ezt értem, és még messziről is tudja, hogy mire van szükségem.

Visszaérve a hotelbe, mindenki úgy néz ki, mint egy lepukkant öregember, csak lihegnek a fáradtságtól, míg én teljesen feltöltődtem, így inkább az egyetlen nem félholt ember mellé ülök le az asztalhoz, aki nem más, mint Louis. A csapat másik fele már megvacsorázott, úgyhogy csak mi maradtunk. Én egy grillezett csirkemellet ettem salátával, míg a többiek nagyon laktató kajákat, hogy utána könnyebb legyen az elalvás.

Csöndben telt a vacsora és már mindenkitől elbúcsúztunk, csak akadt egy kis probléma, Stephanie alvóhelye.

- Hogy ne legyen gond semmiből, cserélek Sally-vel, így a két lány együtt tud lenni. – ajánlja fel Louis, mire Harry fintorog. Nem tudom, hogy mi baja van vele, de a korcsolya óta rá se tud nézni.

- Nem! Mármint, ne cuccolj, főleg, hogy tudjuk, hogy utálsz olyan ember mellett aludni, aki horkol, és Harry pont olyan. – mondja Steph.

- Nekünk meg nem kell a nyűgös, morcos Louis. – morgom karba tett kézzel és a fiúk reakcióit nézem.

- De én nem is horkolok! – háborodik fel a bátyám, mire Stpeh-fel felnevetünk.

- Ezt te sem gondoltad komolyan. – mosolyog barátnőm és megrázza a fejét. – Mivel nekem barátom van, és Louis-nak nincs barátnője, miattam pedig nem lett megfenyegetve, ezért jobbnak látom, ha én alszok Harry-vel, Sal pedig átmegy Louis-hoz. – mondja Stephanie és egy ördögi mosollyal rám pillant.

- Te teljesen hülye vagy? – csattanunk fel egyszerre bátyámmal.

- Biztosan nem fog Tomlinson-nal aludni a húgom!! – mondja Harry majd barátnőmre néz és sóhajt egyet. – Ne nézz így rám. Ez nem jó ötlet…

- Hé, le is kötözheted a kezeimet. – mondja Louis és védekezés képen felemelik az említett testrészét. Szóval nem ellenkezik, hogy mellette aludjak? A szívem vadul dobog a végső döntés miatt, hisz más Louis-val aludni, mint a bátyámmal, főleg, hogy még sosem aludtam más sráccal. Viszont nem merek megszólalni, hisz nem értem miért is akarja ezt így Steph. Harry egy nagyot sóhajt, sőt még az ajtófélfába is belecsap.

- Legyen. – morogja és elviharzik a közös nappaliból, ahol csak mi voltunk. Meglepetten nézek utána és akkor jövök rá, hogy egy nagyobbik részem abban imádkozott, hogy ne engedje meg. Lehajtom a fejemet, és úgy megyek be Steph-fel a Harry-vel való közös szobánkba, ami már igazából az övé és a bátyámé. Csak pár cuccot fogok meg, ami szükséges este és holnap reggelre, majd nap közben a srácok átviszik a cuccaimat, én pedig normálisan összepakolok.

- Steph, majd beszélhetünk? – kérdezem érdeklődve és még gyorsan megfogom a nagy köteg papírt, ami eddig Harry mellett feküdt az ágyon.

- Persze. Két perc múlva abba a nagy izébe? – kérdezi, és érdekes módon mindig megértem az „izék” jelentését nála. Odamegyek még a bátyámhoz és egy puszit nyomok az arcára.

- Ígérem, nem fogsz csalódni bennem. – mondom halkan és még egy puszit nyomok az arcára. Kisétálok a szobából és bekopogok a szemben lévővel, hisz az Louis-é, egy szál bokszerben nyitja ki az ajtót, ami miatt lefagyok egy kicsit és érzem, hogy ég a fejem. Remegve fújom ki a levegőt és megyek be a szobába, ami erősen Louis illatától bűzölög. Persze nincs büdös, csak felismerhető maga a szoba e miatt.

- Csak ennyi cuccot hoztál? – kérdezi felhúzott szemöldökkel.

- Majd holnap rendbe szedem a dolgokat és áthozatom a többit. – mondom és lepakolok az ágy másik felére. Az éjjeli szekrényre rakom a tételeket és a telefonomat a töltővel együtt, az ágyra pedig a többi cuccomat. – Elmegyek még beszélgetni Stephanie-val, nem sokára jövök, hogy ne zavarjalak.

- Csak nyugodtan, sokáig fent leszek. – mondja egy kis mosollyal az arcán, aztán újra a telefonjának szenteli a figyelmet. Megrázva a fejemet megyek át a nagy nappaliba, ahol barátnőm már vár.

- Gondolom kíváncsi vagy, hogy miért ragaszkodtam ennyire, hogy külön legyünk. – mondja nagy mosollyal az arcán, a gyönyörű kék szemei pedig csillognak, de csak a fáradtságtól. Bólintok egyet, ami miatt sóhajt egyet. – Azt már észrevettem, hogy te nem vetted észre, na de, hogy ennyire? Sal, Louis láthatólag odáig van érted! – mondja, mire elkezdek fintorogni majd, felnevetek.

- Ez nem így van. Mi csak szövetkeztünk, hogy minél hamarabb hazamehessek.

- Te nem tudod, de mikor ott hajlékonykodtál a jégen, Ő még levegőt is elfelejtett venni. Kicsit se látszott rajta, hogy sok dolgot elképzelt abban a pillanatban, és Harry ezért haragszik rá.

- De akkor miért engedte, hogy vele aludjak? – kérdezem, de még mindig az előbb hallottak miatt vagyok lefagyva. Louis képzeleg rólam.

- Mert bízik benned és ezek ellenére a legjobb barátjában is. Ez egy amolyan teszt, hogy megérte ez az egész, amit csinált eddig vagy nem. Bár a végeredmény mindegy, ugyanúgy erős kézzel fog irányítani. – mondja szomorúan Steph. Ez minden szép és jó, csak egy hiba van, vagyis több, de most ez érdekel.

- És te ezeket honnan tudod? – kérdezem felhúzott szemöldökkel.

- Lehet, te nem tudsz róla, de ő mindig tőlem kér tanácsokat, abban, hogy mit csináljon, ha neked rossz kedved van. Szerinted magától találta ki, hogy hogyan tegye kicsit rendbe a tételeidet? – nevet fel Steph. Ez rohadt aranyos, hogy ennyire törődik velem, bár néha idegesítő, sőt sokszor, de még mindig nem világos valami.

- Szeretném, ha kivernéd a fejedből azt, hogy Louis Tomlinson odáig van értem, és nem akarsz, ismétlem, NEM akarsz összehozni minket. Tudom, hogy ez arra megy ki. – nézek rá, mire sóhajt egyet és megrázza a fejét.

- Túl vak vagy, ismét. – mosolyog, de a kisujjamat már fel is emelem.

- Ígéred?! – nézek rá, mire belekapaszkodik az ő kisujjával az enyémbe.

- Ígérem. – mondja mosolyogva majd megölel. – De ne feledd, hogy egyetlen nap képes megváltoztatni mindent!

- Steph… - nézek rá, mire felemeli mindkét kezét védekezés képen. Kínlódva felnevetek, végül pedig úgy döntünk, hogy ideje nyugovóra térni. Még egyszer megöleljük egymást a folyosón, majd bemegyünk a két szobába. Louis nem hazudott, tényleg fent van még, sőt telefonál. Nem akarok hallgatózni, ezért jelentéktelenül sétálok a cuccaimhoz, előveszem a pizsamát és a törülközőmmel bevonulok a fürdőszobába.

Gyors zuhany után felveszem a fehér rövidnadrágomat és a kék, pántos felsőmet, majd még megtörlöm kicsit a hajam. Kirakom a szárítóra a törülközőt és kimegyek a szobába. Louis épp a teraszról jön befelé, egyből megcsap a cigaretta illata, ami nem zavar, hiszen megszoktam, mondjuk úgy.

- Minden rendben? – kérdezi, de csak kis idő után esik le, hogy arra gondol, ami miatt kint beszéltünk Steph-fel.

- Minden. – mosolygok és befekszek az ágyba. Érzem, hogy befekszik mellém, ezzel együtt pedig a szívem is sokkal gyorsabban kezd el verni.

- Ma csodálatos voltál a jégen. Mármint király ez az egész sport és te rohadt jó vagy benne. – javítja ki magát, ami miatt felkuncogok.

- Köszönöm. – motyogom és behunyom a szemeimet. Semmi nem fog történni, hisz nem igaz az, amit Steph mondott, ennek az egésznek pedig nemsokára vége lesz, remélem. Még párszor megfordul a helyén, de végül sikerül egy helyben maradnia, így most rajtam a sor. Átfordulok a másik oldalamra és csak azt veszem észre, hogy sokkal közelebb van, mint kellene. Még a sötétben is tisztán kivehető a kék szeme, elmosolyodik majd kicsit távolabb megy, de a lábait nem veszi el az enyémektől, bár alig érnek össze, mégis úgy érzem, hogy a bőröm ott, ahol hozzámér, legszívesebben felgyulladna, és nem értem ennek az okát.