5. rész - Diszkóbaleset

Sziasztok! :)

A jelenlegi állás szerint 13 feliratkozó van a blogon, aminek nagyon, nagyon örülök, főleg mert még eléggé csak az elején járunk, vagyis most fognak beindulni az események. Köszönöm a biztató szavakat, amiket kapok. Nos, ez a rész az egyik kedvenceim közé tartozik, ezért nagyon kíváncsi vagyok a véleményeitekre, szóval csak bátran, osszátok meg velem!
Jó olvasást! xx

Sally Styles

„Nobody can go back in the time and start a new beginning,

but anyone can start today and make

a new ending.”

Mindenki a medencébe van, majdnem mindenki valamilyen felfújható matracon fekszik vagy ül. Lou is elhagyta a társaságot Lux-szal. Egy ilyen műanyag téglalapra helyezték el az italok a srácok és kiemelték, hogy aki ledönti, az büntetést fog kapni, ami nem biztos, hogy számomra olyan jó lenne, hisz most nincs Harry, tehát ezzel felidegesíteni se tudom. Connie-t kezdem el bökdösni a lábammal addig, míg egy nagyobb rúgással ellököm tőlünk és bezárom a kört.

- Gonoszság a legkisebbel kekeckedni. Lehet, hogy magasabb vagy nálam Sally, de másnál nem. – morcoskodik barátnőm, mire Niall felnevet, ezért érdeklődve kapom felé a fejemet.

- Con, én erősebb vagyok a többi lánytól. – mosolyodok el magabiztosan, mire hangos nevetés hallatszik.

- Drágám, 2008. július 23. kempingezés. – mondja Steph mire a többi lány felnevet, én pedig ledöbbenten kezdek forrni a dühtől.

- De az véletlen volt! – morgom az orrom alatt.

- Véletlen hogy nem lehet kettétörni egy ágat? – kérdezi nevetve Clar, mire szúrós szemekkel nézek rá.

- Mi történt akkor? – érdeklődik Louis és közelebb jön hozzánk, elég lassan.

- Ha elmeritek mondani, esküszöm, felgyújtom mindannyiótok haját. – morgom. Azt veszem észre, hogy Louis nagyon közeledik az egyik oldalamról, a másikról pedig Zayn, és bár próbálok hátrálni tőlük, nem sikerült időben kapcsolnom és már a víz alján vagyok. Újra a víz felszínén vagyok és kapkodva veszem a levegőt. – Kettő egy ellen nem ér. – mondom és a szemembe lógó hajtincseket kiszedem az arcomból. – Most nem fogok tudni visszamászni. – szomorodom el, hátha megsajnálnak, de nem. Kimegyek a medence széléhez és újra a szárazföldről ülök rá a matracra.

- Nos, akkor ezt igazából azért játsszuk, hogy kicsit megismerhessük egymást, hisz mégiscsak négyen vagytok. – magyarázza Zayn mire mindannyian bólintanak.

- Az a lényege, hogy mondunk egy állítást, ami ha rátok igaz, akkor innotok kell egy felest, ha nem akkor megtárgyaljuk és, ha kamuztatok, akkor kettő felest kell innotok, ha pedig igazat mondtatok, akkor nekünk kell innunk még egyet. Világos? – kérdezi mosolyogva Niall és összecsapja a tenyereit. Megállapodunk, hogy inkább üvegből iszunk, mert több tíz poharat nincs kedve senkinek folyton újratölteni.

- Kezdhetem? – kérdezi izgatottan Connie. Megkapja az engedélyt, úgyhogy a kezében van az ital és majd eldöntheti, hogy merre indítja a kört. – Soha nem csaltam meg egyik páromat sem. – jelenti ki és máris Liam kezébe adja az üveget, aki belehúz egyet.

- Kit csaltál meg? – kérdezem vékonyabb hangon, remélem, hogy nem Sophia-t.

- Még általános suliban egy másik lányt pusziltam meg. – mondja szerényen, mi pedig felnevetünk. Frankón azt hittem, hogy valami komoly. Körbe megy az üveg és mikor Louis átadja Zayn-nek az üveget, a fekete hajú megállítja.

- Haver, miért akarod eltitkolni a csajok előtt? – kérdezi és visszapasszolja a kék szeműnek az italt. Louis kétszer belehúz a piába és kezdek aggódni, mert Harry egyszer mondta, hogy Louis képes túlzásba vinni nagyon könnyen. De ez engem, mit érdekel?

Visszaadom Conni kezébe az üveget, de Niall már kérdezni akar, ezért odaadjuk neki.

- Jelenleg nem élek párkapcsolatba. – mondja és beleiszik az üvegbe. Steph, Zayn, Liam, Clary és Sophia kivételével mindenki meghúzza az üveget. Niall egy hatalmas mosolyra húzza a száját és csak Con barátnőmet nézi, tehát a szöszinek bejön az egyik barátnőm, hát oké.

Pár kör után Louis kezébe kerül az üveg és a kérdést is ő fogja feltenni.

- Még szűz vagyok. – jelenti ki, az üveg pedig rohamosan közeledett felém, ekkor döbbentem rá, hogy rajtam kívül mindenki normálisan éli a szexuális életét.

- Louis, ez nem jó kör, te hülye. Mindenki elvesztette már a szüzességét. – morogja Liam, aki egyre szomjasabb az italra. Szépen vagyunk, még csak kora délután van és szinte mindenki részeg, de nem tagadom, már körülöttem is forog a világ. Hozzám ér az üveg én pedig szem forgatva egy hatalmasat kortyolok belőle, kiiszom a tartalmát, úgyhogy az asztalhoz csapom, ami miatt az üres üvegek majdnem beleesnek a vízbe.

- Na ezért. – mosolyog pimaszul Louis és hátradől a matracon.

- Még szűz vagy? – kérdezi hitetlenkedve Zayn.

- Ó gyökér, te is tudtad ezt. – forgatja meg a szemeit Sophia és a lábait Liam ölébe helyezi. Egy nagy csobbanást hallok nem messze magam mellől és mikor a hang irányába fordulok, legjobb barátnőmet már sehol se látom.  Hangosan elkezdek nevetni, hogy milyen gyökér, még a matracról is leesik. Másik pillanatban már Sophia és Liam is eltűnik a víz alá, én pedig nem tartom jó ötletnek, hogy néhányan részegen fürdőzzenek itt, valaki úgyis belefullad és megérzéseim szerint Tessa lesz az. Valaki megfogja a lábam ezért ijedten kezdek el kapálózni ennek eredménye pedig, hogy beleesek támadóm karjaiba, na meg a vízbe. A teste forró ahhoz képest, hogy teljesen szárazon jött bele ebbe a hideg vízbe, ami számomra csak jó, mert fázós vagyok és még rohadt hideg ez a víz.

- Ne mozgolódj már. – nevet fel. Rádöbbenek, hogy ki is a támadóm, ezért kicsit lefagyok ez által pedig már nem is mozgolódok, de még csak nem is beszélek, csak őt nézem. – Na, mi van királylány? – kérdezi mosolyogva és elindul. Mivel a medencének nem szabályos formája van, így sok helyen el lehet bújni. Mi is egy ilyen kiemelkedésnél vagyunk, Louis végre elengedett, de még mindig nem tudtam megszólalni. Mi folyik itt? Az alkohol hatása miatt még csak nem is tudok józan paraszt ésszel gondolkozni. Azt veszem észre, hogy a medence falához vagyok préselve, a szívem mindjárt kiugrik a helyéről annyira izgulok, hogy mi fog történni. Az arca vészesen közeledik felém, ami miatt nyelek egyet. Az ajkaim maguktól elválnak egymástól és szinte már epekedve várom, hogy Louis Tomlinson megcsókoljon. Ő az, akitől konkrétan hányingerem volt már, a viselkedése miatt minden nap a föld alá kívántam, és ő is ugyan így volt velem kapcsolatban. Most meg a karjaiba tart engem és vészesen közeledik felém ajkaival. – Mit szólnál ahhoz, ha ma nem csókolnálak meg.

- Akkor miért csinálod ezt, ha nem akarsz megcsókolni? – kérdezem suttogva, és beletúrok a hajába.

- Mert ez sokkal emlékezetesebb, mintha egyből megcsókolnálak. – feleli és kinyitja a gyönyörű kék szemeit.

- Át fogsz verni. – jelentem ki, hisz az nem létezik, hogy egyik nap még utál, a másik nap meg már megcsókolna. Az orrát az enyémhez érinti, és már tényleg csak egy milliméter választ el tőle. Megharapom az ajkamat, hisz nem tudok várni, már olyan rég akarom azt a bizonyos első csókot. De vajon jól tenném, ha engedném Louis-nak, hogy ő legyen az első? Talán el kéne tolnom magamtól, talán itt kéne hagynom és talán le kéne ordítanom a fejét, de egyiket sem teszem meg. Mi az, amiért nem tudom elengedni, amiért nem tudom többé megbántani? Mintha valami láthatatlan kötél alakult volna ki közöttünk, ami átlátszó és mindennél erősebb, még a gyémántnál is.

- Fázol? – kérdezi még mindig suttogva. Megrázom a fejemet és én is kinyitom a szemeimet. – Úgy remegsz, mint a nyárfalevél. – észrevette? Oké, akkor igen fázok, és nem miatta remegek. Úgy érzem mintha már kijózanodtam volna a történtek miatt, már nem forog velem a világ, viszont nem tudok nyilatkozni Louis-ról, lehet, csak azért csinálja ezt az egészet, mert kanos és be van rúgva. Igaz csak három üveg vodkát fogyasztottunk el, de mindenkit megütött. – Sal válaszolj már. – sóhajt fel és kicsit eltávolodik, aminek nagyon nem örülök, viszont a kezeim még mindig a nyakába vannak akasztva.

- Csak tetszik a helyzet. – mondom halkan és úgy érzem, hogy a torkom ki van száradva. Hamar rájövök, hogy mit is mondtam ezért szégyenlősen lehajtom a fejemet. Louis felnevet és magához von, az arcomat beletemetem a vállába és csak ölelem. Hihetetlen forró a teste, ami miatt nekem is egyből melegem lesz.

- Édes vagy. – mondja. Újra a szemeibe nézek és ismét olyan közel jön hozzám, a hasam bizsereg, azt hiszem, erre mondják azokat a pillangókat, de ez több mint pár egyszerű pillangó! Egy pillanatra az ajka érinti az enyémet, de csak épphogy hozzáér.

- Ti mit csináltok? Úristen, tudtam! – hallom meg barátnőm hangját. Tessa nagy vigyorral az arcán közeledik felénk cikkcakkban. Elengedjük egymást Louis-val és próbálok hátrálni. – Miért nem mondtad, hogy együtt vagy vele? – bök a mellettünk lévő srácra.

- Mert nem vagyok vele együtt Tessa. – forgatom meg a szemeimet.

- Aha, akkor mi volt ez az előbb? És nekem többé ne próbáld meg bemagyarázni, hogy utáljátok egymást, mert láthatóan nem igaz! – néz rám mérgesen, de csak sóhajtok. Nem tudom megmagyarázni neki az előbbit, a második mondatára hivatkozva pedig nem is tiltakozhatok az elmélete ellen. – Te pedig, ha egyszer is megmered bántani a barátnőmet, neked annyi!! – fordul Louis felé barátnőm majd elindul visszafele, de elkapom még a lábát.

- Meg kell ígérned, hogy nem mondod el senkinek! Tessa, ez egy nagyon komoly dolog. – mondom neki és miután letette a kisujjesküt elment mellőlünk. Ránézek Louis-ra, de csak megrázom a fejemet és inkább én is a többiekhez úszok, de csak a háttérbe maradok. Teljesen felzaklattak az események, úgyhogy még azt sem vettem észre, hogy Louis itt van, csak arra lettem figyelmes, hogy Steph lenyom a víz alá. Köhögve jövök fel, hisz nem számítottam rá. – Megöllek, te nyomorult! – akadok ki, de még mindig köhögök. Utálom, ha belemegy az orromba a víz, legszívesebben ilyenkor inkább levágnám.

- Nem tennéd. – nyújtja ki rám a nyelvét, mire sóhajtok egyet.

- Dehogynem. Minden feszültséget a gyilkosságodon vezetnék le. – morgom és inkább Liam mögé megyek, ő nagy és megvéd, remélem.

- Akkor megyünk esete bulizni? – kérdezi izgatottan Sophia. Miféle buli? Engem nem hiszem, hogy Harry elenged, sőt…

- Addig alszok. És majd bepótolom azt az alkoholmennyiséget, ami el fog veszni. – sóhajt fel Clar és kidől a medence mellett.

- Clar, azért ne itt aludj el. – szólal fel Tessa, de nem néz oda, jobban érdekli a buli, na meg eléggé nézeget engem és Louis-t.

- Jó szórakozást nektek. Engem Harry úgysem enged el. – mondom és kimászok a medencéből, ezek szerint a mai programom is a tanulás lesz. A törülközőmért nyúlok és körbetekerem magamon, nem szeretem mutogatni annyira magam, főleg nem ennyi idióta előtt, főleg nem előtte.

- Sal, holnap reggelig én ügyelek rád. Én meg azt mondom, hogy eljössz. – jön oda Niall és mosolyogva megpöcköli az arcom.

- Nem akarom, hogy miattam ne bulizz, vagy ne szedd fel Connie-t. Hozzá teszem, kitépem a heréidet, ha megbántod. – kacsintok rá és kikerülve őt elindulok befele a szállodába.

- Sal.. Ne aggódj már ilyenek miatt, csak ne gondolkodj és élvezd. – sóhajt Niall, de nem állok meg, megyek továbbra is a célomhoz, a szobámba. Másodperceken belül megérkezik a lift és szerencsére egyedül vagyok benne. Kiszállok a hatodikon és a kártyámmal bemegyek az átmeneti szobámba, még mindig hihetetlennek tartom, hogy a bátyám hogyan engedte meg ezt az egészet. A törülközőt az ágyra dobom, aztán a bőröndömbe kezdek el kutakodni. Előveszek fehérneműket, egy pólót és egy mackónadrágot, majd gyorsan átöltözök, amíg Louis nincs itt. A hajamat felfogom, majd megmosom, ha ők elmennek. Rá fekszek az ágyra és előveszem a telefonomat.

- Eldöntheted, hogy melyikünk készülődjön majd előbb, de most alszunk egy kicsit. – jön be Louis a szobába.

- Louis, én nem megyek. Pihenj csak, én tanulok és tudsz majd nyugodtan készülődni. – mosolygok rá kedvesen, talán itt létemben először.

- Ez nem opció királylány. – rázza meg a fejét és elhasal előttem az ágyon. – De akkor erről beszélünk még. Rohadtul aludni akarok, mert nem fogom bírni az estét. – ásít egyet és már be is hunyja a szemeit.

- Át megyek Steph-ez, pihenj csak.

- Sally, meddig akarod még ezt csinálni? – kérdezi, mire megtorpanok.

- Mégis mit? – húzom fel a szemöldököm és karba tett kézzel várom a válaszát.

- Tagadod, sőt inkább menekülsz az érzéseid elől. – ó remek, mindjárt felhozza az ígéretet is, amit bár nem is kell megtennem, hisz saját magam hoztam át a cuccaimat.

- Ja, persze. – nevetek fel és a kezem már a kilincsen van.

- Bizonyítsd be, hogy nem függsz másoktól, hogy nem vonzódsz hozzám és akkor békén hagylak. – mondja pimaszul, de elgondolkodtató, bár nincs válaszom arra, hogy milyen előnyöm van abból, ha én belemegyek ebbe.

- Mióta ment át ez az egész egyesség ebbe a helyzetbe? Azon kéne tanakodnunk, hogy hogyan jutok haza, nem pedig, hogy én most vonzódok-e hozzád. – felelem ugyan olyan pimaszsággal, de a kezemet már levettem a kilincsről. – Te pedig semmit nem tudsz rólam, szóval ne próbálj meg az érzéseimben kutakodni. – morgom. Nem tudom, miért nem hagyom itt és megyek át a másik szobába, talán csak érdekel, hogy mit mondd ez után.

- Most akkor még hisztizel vagy jössz aludni? – kérdezi mire csak egy nagyot sóhajtok. Lehetetlen eset az biztos, behúzom a függönyöket, mert számomra képtelenség világosban az alvás, majd befekszek az ágyba a takaró alá.

Nem emlékszek arra, hogy álmodtam volna bármit is, de hihetetlenül fázok. Egy hideg kéz ér az arcomhoz mire a fejemre húzom a takarót és próbálok minél hamarabb visszaaludni, kevés sikerrel, mert a hideg kéz megtalálja a derekamat, ami miatt felsikítok. Kipattanok az ágyból és mérgesen nézek Louis-ra.

- Visszakaptad. – mondja egy nagy mosoly kíséretében. Már fel van öltözve, egy fekete csőnadrágot visel és egy egyszerű fehér pólót. A haja tökéletesen be van állítva, mintha elaludta volna, de jól áll neki. Én meg, mint egy csöves, de ezt most nem pontozzuk a visszavágást meg megérdemeltem. Sally-Louis 1:1. – Van fél órád elkészülni királylány. – mondja és elkezd beágyazni. Felsóhajtok és bevonulok a fürdőszobába, gyorsan lefürdök, de ekkor jut eszembe, hogy nem hoztam be magammal semmit. A fejemet beleverem a csempébe és utána szállok ki a jóleső zuhany alól. Megtörülközök majd magam köré csavarva az anyagot, kilépek a hálószobába. Úgy teszek, mintha észre sem venném, hogy itt van, vagy, hogy esetleg engem néz. Előveszek egy világos farmernadrágot és egy fehér has pólót. Tudom, nem viszem túlzásba, pedig buliba megyünk, de most ez volt az első, ami a kezembe akadt. Még megfogok egy másik fehérneműt és visszavonulok a fürdőbe.  Felöltözök és első sorban a hajamat szárítom meg, ami röpke negyed óra alatt meg van, és ha minden igaz van még körülbelül tíz percem a sminkelésre. Azt sem viszem túlzásba, mert alapozót nem rakok fel, szerencsére nincs szükségem rá, egyedül a szememet húzom ki, illetve szempillaspirálozom ki. Nagyjából rendet rakok magam után, úgyhogy ideje indulni.

- Kész vagy? – morog Louis, aki ugyan ott ült, mint mikor kijöttem egy pár másodpercre. Bólintok egyet, de még utoljára a bőröndöm felé fordulok, kikotrok belőle egy mintás pulcsit, amit a derekamra kötök. Attól függetlenül, hogy itt nyár van, van olyan éjszaka mikor elég hűvös van.

- Indulás!! – ront be felpörögve barátnőm, majd végignéz rajtam. – Nincs időd átöltözni, viszont így túl unalmas vagy, vegyél fel egy magas sarkút. – mosolyog angyalian Steph mire felhúzom a szemöldököm.

- Köszönöm anya, de fel tudok én is öltözni magamtól. Na, sipirc, majd megyek utánatok. – mondom és felveszek egy bokazoknit, illetve a Vans cipőmet. Hivatalosan is késznek nyilvánítom magam, úgyhogy mosolyogva indulok meg a két idióta felé. Bezárom az ajtónkat és jobbnak látom, ha én rakom el a kártyát.

- Jut eszembe, felhívott Roy, hogy a drága barátom épp megcsal engem egy ribanccal és, hogy ő mit csináljon. – jelenti ki Steph, mire megállok egy kicsit, de ő csak magabiztosan sétál tovább a lift felé.

- Ahhoz képest eléggé pörögsz. – mondja Louis és megnyomja a lift hívógombját.

- Kussolj Tomlinson, mert ma estére tuti egy monoklival fogsz ékeskedni. – sóhajtja Stephanie, de már bent is van a liftbe.

- És ezt az idióta Roy-nak telefonon kell közölnie? Ez annyira hülye. – sóhajtok fel és átölelem barátnőmet, bár nem tűnik annyira szomorúnak. – Miért nem vagy szomorú? Hisz szereted Cole-t. – értetlenkedek.

- Azért mert már ő is félre lépett, ne légy már ilyen buta Sally. – mondja Louis, mire rákapom a fejemet.

- Fogd be.

- Igazat mondd. Nem tudom, honnan tudja, de igaz. – sóhajt fel barátnőm, majd elkezdi összeszedni magát. Átfésüli a kezével a haját, megigazítja a ruháját illetve a szemöldökét, majd egy nagyon nagy sóhaj után újra mosolyog. – Ennek is vége. – rántja meg a vállát majd kiszáll a liftből, ami most állt meg. Mindig is irigykedtem, hogy Steph olyan lazán tudja kezelni ezeket a dolgokat és tudom, hogy baj van, de néha még én is elhiszem, hogy minden rendben.

- Végre már, soha nem érünk oda, én pedig már szomjas vagyok. – nyafog Liam és Sophia-t maga után húzva már el is indul a parkoló felé. Két nagy autóval megyünk, az egyiket Paddy, a másikat Mark fogja vezetni. Én a Paddy csapathoz kerültem Sophiam-mel, Zayn-nel, Steph-fel és Louis-val.

Hamar megérkezünk a helyszínre, ami a Black Tom’s néven fut. Elég jó helynek tűnik, viszont nem egy olyan hely ahova mi szöktünk ki a lányokkal mindig, itt sokkal kevesebben férnek el, sőt nincs egyáltalán tömeg. Bemegyünk a Black Tom’s-ba, ahol egy nő ismerősként fogadja Zayn-t és Louis-t, gondolom ők jártak már itt egy párszor. Leülünk egy kis eldugott helyre, ahol már kint van a welcome drink, ami csak vodka. Koccintunk és lehúzzuk, majd jön az újabb kör, közben beindul a zene, illetve a fények is felerősödnek. Betéved ide még pár ember meg egy kisebb csapat, de nem nyilvánítunk nekik olyan nagy figyelmet.

A sokadik kör után érzem már, hogy kezd forogni velem a világ, illetve a sok folyadék megteszi a hatását, ezért otthagyom a társaságot kicsit és elmegyek a mosdóba. Elintézem a dolgomat, majd a csapnál kicsit megmosom az arcom, mert szinte ég.

Elindulok kifelé, ám félúton valaki úgy dönt,hogy megakadályoz ebbe a cselekvésbe, egy teljesen eldugott helyre húzott, viszont nem féltem, mert az illatából tudtam, hogy ki az.

- Mi a franc van? – kérdezem felé fordulva.

- Még csak meg se ijedtél? – kérdezi szomorúan mire megrázom a fejem. Egy nagyot sóhajt majd megsimítja az arcomat. – Hiányzik az az érzés. – suttogja.

- Milyen érzés? – kérdezem értetlenül. Ismét közeledni kezd felém, de most nem áll meg, épphogy összeérinti az ajkainkat, ami miatt megremeg a térdem és a gyomrom is egyszerre. Gyorsan belekapaszkodok abba a kezébe, amelyikkel az arcomat fogja, és csak élvezem, hogy néha az édes ajkait az enyémekhez ér.

- Ez az érzés. – mondja, majd újra megteszi azt, amit az előbb. Nem tudok ellenkezni, túl szép és túl jó ez az egész ahhoz, hogy ellökjem, főleg ittasan. Na várjunk, hisz csak akkor közeledik így felém, ha részeg, oké én sem vagyok a legjózanabb, de ez egy mocskos húzás. Erőt véve magamon a kezeimet a mellkasára helyezem és eltolom magamtól, majd visszasietek az asztalunkhoz, de csak Tessa ül ott.

- Hé, gondoltam megvárlak. – mosolyog és elém tol egy koktélt.

- Köszi. – motyogom és beleiszok a pohárba.

- Minden rendben? – kérdezi, mire bólintok egyet. – Akkor miért vagy felzaklatva és Louis miért ideges? – fogd már be Tes, ne kérdezősködj, kérlek! Ilyenkor utálom, hogy nem tudom azt csinálni, mint Steph, csak szépen és lazán lezárni magamban azt az érzést.

- Nem történt semmi. – mosolygok, és kicsit hátrafordulok, de bár ne tettem volna. Louis egy szőke lánnyal nevetgél meg beszélget, majd a másik pillanatban már egymás szájában vannak. Egy nagyot sóhajtok és inkább visszafordulok meginni a maradék alkoholt, ami előttem van. – Menjünk táncolni. – mosolygok Tessa-ra. Lábujjhegyen állva keressük a többieket, a mi csapatunkat megtaláljuk, egyedül Connie hiányzik.

- Ne kérdezd, elment Niall-lel valami innivalót hozni. – próbálja túlkiabálni a zenét Clar.

- Te hogy nézel ki? – néz rám Steph, a homlokomat összeráncolom és érdeklődve nézek rá.

- Mintha valaki most törte volna össze a szíved. Gyere, igyunk attól jobb lesz. – remek, úgy kezelnek, mint valami pszichológiailag sérült embert, pedig nem vagyok az! Con és Niall visszatérnek, majd az én kezembe is nyomnak egy nagy pohár kék valamit. Jól néz ki, ezért nem vasakolok vele, koccintás után egy jó nagyot kortyolok belőle. Miután elfogyasztom az italt, újra Louis-t keresem, de nem találom sehol, így egyből egy dolog jut eszembe, hogy éppen kiéli szexualitását. Nagyot sóhajtok és próbálom elfelejteni ezt az egészet, persze kevés sikerrel, csak még mindig azt nem értem, hogy miért érdekel engem ez annyira?

Hamar elfáradnak a lábaim és inkább leülök az asztalunkhoz, ahol kicsit egyedül lehetek, már amennyire egy ilyen pubba egyedül lehet az ember. Sokáig tényleg úgy volt, aztán egy srác hirtelen lepattan mellém.

- Miért ülsz egyedül itt cica? – kérdezi és szinte már rám van dőlve. Undorító szaga van, amitől úgy érzem, hogy mindjárt idehányok.

- Nem vagyok cica, és takarodj el. – morgom, majd kicsit arrébb ülök, de ez sem kelti fel az érdeklődését. Sarokba szorít és szinte a teljes testsúlyával kezd el rám nehezedni. – Hagyjál már békén. – kiabálom, de semmi. Kezdek beletörődni a sorsomba, mikor a nehézséget már nem érzem magamon. Velem szemben találom meg Louis-t, aki a csávó ingjénél fogva kezdi el kituszkolni innen. Gyorsan megfogom a cuccaimat és utánuk sietek. Pár perc múlva már a többiek is kijöttek a hátsó parkolóhoz, ahol a csávó kiabál, míg Louis idegesen lökdösi.

- Miért kell erőszakoskodni a nálad gyengébbekkel? – kérdezi mérgesen a „megmentőm”.

- Louis, hagyd… - már indulnék felé, mire Liam visszaránt, helyettem ő indul meg, de későn, mert Louis egy nagy monoklival gazdagodik. Liam már futva megy oda és megbusszolja a csávón, amit a haverjával tett. Ekkorra már a biztonságiak is megérkeznek, de nem érdekel, gyorsan Louis-hoz futok és megfogom a vállát. – Ne haragudj, az én hibám. Nem kellett volna bajba sodornod magad miattam, én…

- Fogd már be. – morogja, és mindkét kezével megfogja az arcomat. – Nem érdekes, nem a te hibád, és örülnék, ha nem hibáztatnád magad ezért. Jól vagyok. – mondja egy kis mosollyal. A bal kezemmel megsimítom az arcát, de főleg a szeme alatti kis részt, ahova kapta az ütést. Már most kezdett lilulni én pedig azt hittem, hogy menten elsírom magam. – Minden rendben. – suttogja miközben lehunyta a szemeit.

- Sally. – hallom meg Steph hangját. Felé fordulok és a fejével a kijárat felé int, bólintok egyet, hogy vettem és miután ő is eltűnik, csak mi ketten maradunk ott meg Liam.

- Haver, minden oké? – fogja meg barátja vállát, mire Louis elengedi az arcomat és én is leveszem a kezemet az övéről.

- Persze, de mostmár menjünk haza, még mielőtt Stephanie összes jóslata megvalósul. Ki ez, valami boszorkány?? – a kérdését felém szegezi, amin nevetek egyet, hisz ma a liftbe tényleg fenyegetőzött egy ütéssel az arcára. Louis próbálta takarni az arcát a fotósok előtt, nagyjából sikeresen, viszont én elfelejtettem lehajtani a fejem, csak az érdekelt, hogy Louis ne bukjon le, miközben ezek a paparazzik az én lebukásomnak adnak bizonyítékot. Gyorsan beülünk az autóba, ahol Zayn egyből szemügyre veszi a sértett helyet. Annyira forog velem a világ jelenleg, hogy egy nagy koppanással az ablaknak döntöm a fejemet és próbálok nem az előbbi esetre gondolni. Egy meleg kezet érzek a combomon, de nincs erőm megnézni, hogy ki az. Csak azt veszem észre, hogy megérkezünk a szállodához, mindenki előre siet, de én még kicsit kint szeretnék maradni a levegőn, és ebben társam Tessa, Con és Steph.

- Miattam sérült meg. – suttogom. Akármennyire is kiállhatatlan volt, soha nem gondoltam komolyan, hogy legyen bármilyen baja is, pedig nem olyan régen eléggé szidtam. – Újra akarom kezdeni, hogy ez ne történjen meg. – sóhajtok fel és a földet kezdem pásztázni.

- Senki nem tud visszamenni az időben és nem tud egy új kezdetet indítani, de bárki elkezdheti ma és egy új véget tud kialakítani. Ott a példa a vele való kapcsolatodra, ő úgy döntötte, hogy más befejezést akar, nem ezt a szar „ki utálja jobban a másikat” dolgot. Te pedig ezt tudod megváltoztatni azzal, hogy nem önmagadat hibáztatod és megköszönöd neki. – mondja Connie mire bólintok hisz igaza van, sőt meg is lep, hogy honnan jön neki ez a sok okosság.

Lassan felérkezünk a folyosóra és egy nagy öleléssel búcsúzunk. Bemegyek a kártyával a szobába, ahol Louis már kényelembe helyezte magát.

- Hogy jutottál be? Hisz nálam van a kártya.

- Kértem egy másikat a portán. – mondja és megpaskolja maga mellett a helyet. Leveszem a cipőmet, alsóneműre vetkőzök, majd felkapom magamra a pizsamámat, az alatt pedig leoperálom magamról a melltartót. – Na, hol van a szégyenlős Sally? Vagy ezt a rosszkislányt már Saidie-nek vagy Elizabeth-nek kell hívni? – kérdezi nevetve.

- Ez mind Sally, csak most épp részeg és fáradt. – én is felnevetek, majd bebújok mellé az ágyba.

- Rossz királylány voltál ma. És ez tetszik. – mondja felém fordulva. Percekig csak a szemeibe nézek majd inkább a mellkasán lévő számot vizslatom.

- Köszönöm a mait. Jó éjszakát. – suttogom és lekapcsolom a mellettem lévő kis éjjeli lámpát, majd hátat fordítva neki kényelembe helyezem magam. Ráébredtem arra, hogy ő ezeket azért csinálja, mert már szabad, most akar élni egy kicsit, én pedig már nem akarok teljesen szabad lenni, valakit szeretnék magam mellé, aki nagyjából olyan, mint én és a kapcsolat olyan legyen, mint egy nagyon jó barátság.